Nomihoodai, avagy a bukott üzleti modell

Hirtelen nem tudom, hogy erről írtam-e már, de mindegy, ismétlés a tudás anyja. Szóval a japók ivási szokásairól említenék egy pár szót. Mindenki kérdezi, hogy mennyire bírják ezek az ázsiaiak a szeszelést. Röviden tömören, egy fehérember röhögve leiszik itt bárkit a sárga (érted, sárga, haha :D ) föld alá. Persze nem kell itt rögtön alkoholista egyetistákat képzelni magatok elé, elég hogyha csak egy átlagos (értsd megiszik egy pár sört hetente a haverokkal) alak áll neki a mérkőzésnek.
Egyik kínai kolléga múltkor két kis dobozos sörtől adta meg magát a konyha közepén a széken, úgy aludt, hogy szerintem a vörös hadsereg sem ébresztette volna fel ha átvonul rajta. Az ausztrál komám (aki mellesleg kínai, de azért ausztráliában nőtt fel, tehát edzettebb) meg két pohár pálinka után olyan vörös lett a feje, hogy útlevél nélkül beengedték volna Kínába. De ő legalább nem adja fel, iszik egész este és nyomja a bulit.
Na most japánok vicces emberek, ők azt a fogalmat, hogy alkoholizmus, nem ismerik. Nagyon sok embernek van az alkohollal problémája, bár a 120 000 000 ember között eléggé elvesznek, úgyhogy gondot nem nagyon okoznak. Azért ebben előrébb vagyunk mi magyarok, nálunk szemmel látható az alkoholizmus. :D De itt tényleg nagyon toleránsak az ebmerek, az hogy seggrészegen fetrengsz az utcán az senkit nem zavar. És ez a seggrészegség elő is fordul nem egyszer, ennek oka pedig a nomihoodai.
A nomihoodai egy nagy trükk, a lényege az, hogy befizetsz egy fix összeget (általában 1500-2000JPY) és akkor 90-120 percig (helye válogatja) ami szesz belefér, nyomathatod. Persze itt is megvannak a lehúzások, pl a pincér ritkán jön, vagy vizezik a piát mint állat, de azért lehet tudni, hogy melyik hely milyen. Általában sok helyen az a trükk, hogy direkt drágább a mulatság (kb. 2500JPY) és akkor annyit eszel mellé, amennyit akarsz. Csak ugye amíg eszel, addig nem tudsz inni :) Lényeg a lényeg, a japánok nincsenek felkészülve egy komolyabb "fehér" bandára, akik edzettek. Mert ugye mi megdolgoztatjuk őket a pénzükért, meg ahhoz, hogy úgy nézzünk ki mint a japók kb. 2-3szor annyit kell legyűrnünk. Tehát összeségében elmondható, hogy annak az oka, hogy ez a modell nem működne a Nyugati világban az pont ez, nem érné meg. Mert nyugaton mindenki így kérné a piát mint mi, ami már rögtön veszteségessé tenné a bulit. De viszont a japóknak bőven nem kell ennyit piázniuk hogy elázzanak, tehát velük abszolút megéri ez a modell.
Egy másik érdekes dolog, hogy míg a fehér általában még mikor matta részeg sem feltétlenül okádik meg mászik a kocsmában, addig a japók nem szégyellik ezt csinálni. Az egyik helyen pl.: a budiban volt egy nagyobb rozsdamentes acélból készült mosdó mely fölött egy "ide hányj" felirat volt ábrával :D Mondanom sem kell, hogy ahányszor vizelni mentem, mindig volt vállalkozó aki ott támaszkodott :D

Tehát alkohol terén Nyugat vs. Kelet, 1:0 :D

A német csendestárs

A kedves szobatársam története folytatódik, ugyanis a gyanúm beigazolódott.
Történt ugyanis, hogy a kollégának van egy 250ml-es tusfürdője még a német őshazából, ami valamiért nem akar fogyni neki. Jelenleg becsléseim szerint olyan 100ml lehet még benne, viszont a kolléga ugye már itt van október elseje óta. Ez ugyebár két lehetőséget vet fel: a gyerek vagy nem tusol vagy az én tusfürdőmet használja.
Gondoltam eme történetnek a végére kell járnom, mert nem szeretem, ha engedély nélkül használják a cuccaimat, úgyhogy egy kísérletbe fogtam. A kísérlet lényege annyi volt, minden nap mikor letusoltam reggel, mindig hidegre csavartam a csapot és vártam, hogy vajon mi történik. Gyorsabb felfogásúak már rájöttek, hogy a trükk lényege az, hogyha tusolt a kolléga, akkor mikor ellenőrzöm a csapot, akkor melegre lesz állítva. Persze hibaforrás van, mégpedig ha ő is engem szívat vagy pedig imádja a hideg vizet. Ezeket azonban az előző két havi minták alapján kétlem, mivel mielőtt elkezdtem hidegre csavarni sosem volt hidegre állítva.
Az eredmény kedvező lett, nem használja a cuccaimat. Ami mondjuk viszont elkeserítő az az, hogy 3 naponta tusol. Én ilyen igénytelen németet még nem láttam, de lehet, hogy közel lakik a francia határhoz :D

Küzdök magammal

Gáz van! Múltkor vészesen közel kerültem a 80kg-os lélektani határhoz felülről. Ezt nem engedhetem meg! Ennél többet nem fogyhatok. Bárcsak ilyen problémáim lennének otthon, de sajnos nincsenek. Bezzeg itt...Próbálom megfejteni mi lehet az igazi ok, a kaja, a biciklizés, a levegő vagy mitomén. Remélem nem a kaja, mert azt nehezen tudom "hazavinni". :D

Idézet egy barátomtól

Egy kollégám kérdezte a következőt tőlem:

A japán gyerekek tök aranyosak, hogy lehet, hogy mégis seggfejek lesznek ha felnőnek?

A kérdés adott, a választ továbbra is keressük :)

Élet a mindennapokban

Nem írtam mostanság, bocs :)
Ezúttal a lustaságot lehet okolni, nem pedig az eseménytelenséget, bár azért azt hozzáteszem, hogy olyan megdöbbentő dolgok már nem történnek. Sokan mondták, hogy japán furcsa, de szerethető ország, hát nekik üzenem, hogy ja, szerintem is :D
Most hirtelen sokminden forog a fejemben, de most inkább arról szeretnék írni, hogy miért is érdekes a fehér ember élete errefelé.
Kezdjük triviális dolgokkal, más szemmel néznek rám az emberek :D Általában nem bámulnak rám, és el tudok suhanni mellettük bringával vagy akár gyalog. De mi van akkor, a nem? :D Na akkor jön az, hogy jön a bámulás és értetlenség. "Ki ez itt? Mit csinál itt? Miért néz ki így? Biztos amerikai! Akkor tuti beszél angolul! stb. ". A legaranyosabbak a gyerekek, akiknél még nincs meg a kontrol és szó szerint tátott szájjal bámulnak, hogy ugyen mi a franc van ennek a szemével, hogy ilyen kerek. És nem veszik ugye észre magukat. 20 perces vonat út alatt végigbámul a kisgyerek :D Szerintem tök vicces. Ők nem az idegesítő kategóriába tartoznak.
Az idegesítőek azok, akik azt hiszik amerikai vagyok. Európai embereknek ezt nem kell magyarázni, hogy miért sértő, de ők persze arra gondolnak, hogy biztos beszélek angolul mert fehér vagyok. Hát bingó, ez éppen talált, csak könyörgöm, NEM VAGYOK AMERIKAI. És ne is próbálj velem angolul beszélni, mert második mondatnál úgyis elveszted a fonalat, csak úgy mint én japánul :D Van akit ez nem zavar, utcán odajön és elkezd angolul magyarázni nekem. Mert ha még csajok csinálnák, bánja a franc, de középkorú vagy méginkább idősek faszik kíméljenek. Egy angol srác akit nem rég ismertem meg mondta, hogy ő képtelen japánul megtanulni a japán emberek miatt. Nem értettem miről beszél. Ő mondta, hogy mindenki angolul akar vele beszélni. Hát mondom még jó hogy kicsit külvárosban lakom, itt nem áll fenn ez a veszély. Erre mondja, hogy még a boltban is hiába köszöni meg japánul a kasszánál a cuccot, visszaszólnak angolul, hogy szívesen. Na ezt végképp nem akartam elhinni, de azóta felfigyeltem, hogy tényleg próbálkoznak angolul visszaszólni a boltokban :D De ez csak fokozódik a belvárosban, úgyhogy majd javaslom neki a költözést :)
Viszont már kezdek egyre jobban beszélni kézzel-lábbal és azzal a japánnal amivel eddig felvérteztem magam. Most már nagyon nem tudok eltévedni, amíg emberek vannak a közelben. Sőt, hogy már néha felismerek kanjival írt helyneveket különösen izgalomba hoz :D Talán mégsem annyira reménytelen ez.

Asahi sörgyár

A tőzsde után pont úgy jött ki a lépés, hogy Shun papa nekem pont szerda délutánra tette a sörgyár látogatást. Úgy foglalt, hogy vihettem három embert magammal, úgyhogy így öten vágtunk bele a nagy látogatásba, ami igazából sokkal izgibb volt mint a tőzsde, de hát ez nem is csoda, sörről van szó :D
Elég vicces, gyakorlatilag bringával olyan 25 perc lenne eljutni a sörgyárba a kolitól, de sajna nincs olcsó kocsmája, úgyhogy nem is érdemes ezen agyalni. A túra kettőkor kezdődött, mutattak nekünk egy videót a márkáról, meg hogy ez milyen jó, bla bla bla. Csupa marketing baromság, persze japánul, német kollégám be is adta a szunyát 3 perc után.
Amikor már teljesen elkeseredtünk, hogy itt szart se fogunk érteni, akkor jött a kellemes meglepetés, ugyanis minket külön túravezető vitt, aki angolul magyarázta a dolgokat. Egyébként meglepően jól beszélt angolul, de persze volt kis füzete, amiből néha inkább olvasni kezdte a dolgokat. Végigvittek minket a gyárban, ahol megmutatták, hogy hogyan lesz a malátából palackozott sör. Sajnos képeket nem tudtam készíteni, elmagyarázni meg majd a google elmagyarázza.
A túra végén jött persze a legjobb rész, kóstolás :) Mondták van 20 perc inni, de igazából csak három korsóval (ami igazából otthon pohárnak számít) adnak ki, hiába vagyunk királyok sörváltóban :) Neki is estünk, és azt kell mondjam, hogy nagyon jó sörük van. Német kollégám is osztotta a véleményemet, különösen a "Munich Style" barna sör tetszett neki, különösen hogy müncheni a srác. Egyébként tényleg az volt a legjobb, sajnos boltban azóta sem láttam ezt a fajtát, lövésem nincs hogy hol lehet hozzájutni. A kanadai srác csak ivott, az indonéz meg rácsodálkozott, hogy nem csak láger sör van a világon, aztán a harmadik végére el is álmosodott :D Shun papa is meglepően elvörösödött, és az angolja 2 szintet emelkedett :) A konklúzió továbbra is, hogy a fehér ember tud inni, a többi csak próbál felzárkózni, de esélytelen. Az külön vicces volt, hogy a sok öreg, aki szintén látogatni jött, szószerint tántorogva hagyta el a gyár területét, pedig szerintem ők egy sörnél többet nem ittak.
Lényegében egy tökéletes szerda délutáni program volt, most már arra kell rávenni Shun papát, hogy vigyen el minket a Yamazaki whiskey gyárba, az is itt van a közelben :)

A túránkról itt van egy pár kép:

Asahi Sörgyár

Osaka Securities Exchange

Az egyik legértelmesebb órám (Bevezetés a Japán gazdaságba) részeként szerdára tőzsdelátogatást szervezett a prof. Erről a profról azért hagyj meséljek néhány szót, mert szerintem atom nagy arc :)
Mikor először meséltem róla, akkor rögtön az ugrott be, hogy tiszta Havas Henrik csak közgáztanárban. Igazából látszik, hogy szarik mindenre, mert ő a király, ő mindent tud, és gyakorlatilag csak szívességből tanít minket. Közölte, hogy OUSSEP keretében csak olyan tárgyak vannak, amihez nem kell előképzettség, ő ettől függetlenül úgyis megbuktatja azokat, akiknek semmi közgáz előképzettsége nincs. Na ennek hatására a következő órára feleződött a létszám, jó sokan leadták, még olyanok is, akik amúgy közgáz szakon vannak saját egyetemükön :D Na engem meg pont a stílusával és az ilyen kijelentései miatt tartott bent az órán :D És nem hiába, tényleg jó órákat tart, ha elviseled a stílusát, akkor sokat lehet tőle tanulni. Ahogy írom a sorokat még Martin Endre jut eszembe hasonlatként, aki sokak szerint egy pöcs, szerintem meg egyik legnagyobb arc BME-n :) Ez a japó prof múltkor ilyet is bevállalt, hogy hát ő már ugyan bejárta az egész világot, de csak két országban volt túristaként (az egyik Skócia, melyhez hozzátette, hogy kérdés, hogy ezt országnak számoljuk-e :D ), az összes többiben hivatalos személyként vett részt, és hát ilyen miniszterekkel meg elnökökkel tárgyalt :D
Na de elég is a profról, a lényeg, hogy elvitt minket az osakai tőzsdére szakmai kirándulás gyanánt. Sokan nem tudják, de Osaka-ban jegyzik a Nikkei 225-öt, ami az egyik meghatározó japán piac. Persze a tőzsde nagyrésze már Tokyo-ba költözött, de ez még mindig itt van és nem is tervezik költöztetni. Sajnos nagy csalódással kell kezdenem, már nem kereskednek kézjelekkel az emberek, mint régen. 5 éve minden átment számítógépre, úgyhogy ha akarnánk se sétálhatunk be vásárolni. De azért a PR vezető (aki a túravezetőnk volt) megtanított, hogy hogyan tudunk venni Nissan vagy Matsushita (mai nevén Panasonic) részvényeket kézjelekkel. Aztán mutatott egy termet, ahol igazából semmi nincs, csak néhány tag, akik végülis figyelik a rendszert, nehogy valakik csaljanak vagy trükközenek. Gondolom többek között Soros papára különösen figyelnek, lol. Aztán átmentünk egy helyre, ahol igazából a sajtó dolgozik, hogy hírekkel lássa el a kereskedőket. És aztán bementünk a terembe, ahol a sajtótájékoztatókat tartják. Lényegében fizikailag tényleg semmi nem történik már itt, mindenkit hazaküldtek és neten kereskednek a brókerek. Itt nekik már csak a bizalom és a biztonság fenntartása a cél. Azért nem volt haszontalan.

Lőttem egy pár képet, itt találjátok őket:

Osaka Securities Exchange

Iskolarendszer

A hirtelen életjel után most kedvet kaptam, hogy írjak egy pici a japán oktatásról, mert azért merőben másról van itt szó, mint otthon.
Japánban a sztereotípia szerint agymosás történik, traktálják a gyerekek agyát a sok információval, amit keményen be is vasalnak. Gondolkodásra nem nevelik őket, tehát kreatív, önálló munkára alighanem képtelen lesz a nagytöbbség. Kivétel persze, ha valami papírmunkát kell intézni, mert szabályokat betartani mindenki tud, és ilyen munkából aztán van dögivel. Talán a munka világáról majd máskor írok.
Tehát hogy Lacit (magyar szakos tanár itt az egyetemen), ezek inkább megtanulják a telefonkönyvet, mint hogy megtanuljanak keresni benne. Mielőtt még a trükközős évfolyamtársaim fellélegeznének, eme idézetben nem a padkönyvtár üzemeltetésére buzdítaná Laci őket, hanem hogy használják a fejüket egy picit másképpen.
Az biztos, hogy a középiskola és az egyetemi felvételi iszonyat nehéz, és állítólag a legtöbb diák öngyilkosságra ebben az időszakban hajlamos, bejutva az egyetemre más a hozzáállás. Persze szokásos módon ketté kell választanom az értelmes szakokat (mérnök, közgazdász) és az értelmetlen (értsd.: bölcsész) szakokat. A jogról nem nyilatkozom, lövésem sincs, hogy miújság van vele, mert csak egy brazil srác van velük kapcsolatban, de az meg nem százas, úgyhogy nem adok a szavára.
Mérnöki és közgazdasági tárgyakat hallgatva szoktam úgy érezni, hogy nem hülyeségből vagyok itt. Az biztos, hogy komoly munka folyik a háttérben, mert rengeteg saját laboreredménnyel színesítik az előadásokat. Meg ugye itt tények, összefüggések és modellek vannak, ezen nincs mit cicózni, nem lehet csűrni-csavarni, a végeredmény ugyanaz lesz mint a világ bármelyik pontján. Itt szerintem a nagy különbségek a saját kutatásokban rejlenek, hiszen a diákok rengeteg időt töltenek a laborjaikban. Viccen kívül, majdnem az összes labor rendelkezik ágyakkal, mert néhányan kénytelenek ott tölteni az éjszakájukat, mert már nincs tömegközlekedés mire hazaindulnának. De hangsúlyozom, ennek itt van eredménye, nyílván szarból nem lehet várat építeni, márpedig Japán ugye benne van az élmezőnyben ha fejlett gazdaságokról beszélünk.
Na de a bölcsész tárgyak, anyám borogass. Egyszerűen meg kell magam erőszakolnom, hogy bejárjak órákra, de már kitaláltam a megoldást, arról majd később. Tehát hogy ezeket valakik ténylegesen azért tanulják, hogy kreditet kapjanak érte és később diplomát, arról meg van a véleményem. Szerintem az nem óra, hogy feldob a tanár egy témát (pl.: hogy mi a különbség a japán óvodák és a te saját óvodád között) és akkor beszéljétek meg 4-5 fős csoportokban, aztán osszátok meg a tapasztalatokat a nagyközönség előtt. Igen, alma volt a jelem, anyukám vagy apukám bekísért, segített átöltözni, és aztán elmentek dolgozni. Persze, sör mellett elpoénkodok én ezen a haverokkal, de könyörgöm, egyetemi órán?  Persze ad ki olvasnivalót a tanár, amit persze 1 oldal után eldobok, mert annyira baromság, hogy a vérnyomásom indokolatlan sávhatárok közé tolódik el, úgyhogy első az egészség :D Mondjuk nem tudom, hogy más országokban ill. nálunk otthon hogyan is néznek ki a bölcsészek mindennapjai, de ez szerintem csak időpocsékolás.
Ez utóbbiban meg is erősítettek, hogy hát igen, akik bejutottak az egyetemre, azok általában el is végzik, mert bár bejutni nehéz, kibukni mégnehezebb. És a helyzet rosszabb fizetős egyetemeken, mert ott a tanárok hozzállása abszolút elmegy a "fizet a gyerek, minek buktassuk meg" irányba. Még szerencse, hogy vannak nekik rendes képzéseik is :D
Ja igen, én az ilyen bölcsész/szociológus órákat japán könyv tanulásával vészelem át, szerintem az eddig tanult összes kanji-t ezeken az órákon sajátítottam el :D Szóval nekem hasznosan telnek ezen órák is. Jó itt diáknak lenni :)
Azt pedig ezúton szeretném megerősíteni, hogy igen, az általános és középiskolás diákok mindegyike használja a suliuniformist, tehát amit filmekben/animekben látni lehet, az a valóság. Tudom, hogy van akinek ez külön bejön, úgyhogy hajrá, van mindig akciós repjegy :D

Életjel

Mostanában nem igazán írogattam a blogra, de természetesen mindennek meg van az oka :) Igazából mostanában semmi izgalmas nem történt, mondhatni rámszakadtak a szürke hétköznapok és nem történik semmi érdemleges. Persze járok suliba minden nap bringával (!!!), na meg kedden és pénteken kendo edzésre, plusz már a konditeremben is előre köszönnek, de ezen felül semmi extra nem történt. Hétvégente általában pihenek, vagy valami hülyeséggel eltöltjük az időnket, de kirándulni nem voltam már egy ideje. Na de majd talán jövő héten történik valami, mert lesz itt tőzsde látogatás, sörgyár látogatás, és még talán Kyoto-ba is elnézek hétvégén, úgyhogy lehet lesz megint képadag.
Azért azt szeretném elmondani, hogy kezdek gagyogni japánul, szóval már nem vagyok annyira elveszve mint mikor ideérkeztem :D Tehát már tudok kérni útbaigazítást és kajákat. Kenyeret még mindig nem tudok kérni, de csak azért, mert nem nagyon eszem itt kenyeret, a szót magát tudom :D

Japán tömegközlekedés

Ha már az autóknál tartottunk, akkor ejtenék pár szót a tömegközlekedésről is. Oké, azt mindenki tudja, hogy a japán vonatok pontosak, gyorsak és tiszták. Ez így van, legszívesebben azt a sok "tanácsadói díjat" amit BKV-nál és MÁV-nál elherdálnak inkább rászánnám egy szakmai kirándulásra a vezetőség részére, hogy lássák már, hogyan is kéne működnie a dolgoknak.
Kezdjük az alapoknál, Osakaban 3 cég vonatai is közlekednek, a JR (japó MÁV), Hankyu és Hanshin. Ezen felül van metró, monorail, meg persze busz is. Mi a különbség? Igazából semmi, csak annyi, hogy más vonalakat üzemelnek. Árban nagyjából ugyanaz mindegyik, kivétel talán a monorail, mert az szerintem túl drága. De mondjuk pl.: a kolitól kb. ugyanannyira van a JR és a Hankyu állomása is, de a JR olcsóbb és nem hegynek felfelé kell tekerni, úgyhogy nem kérdés melyikkel megyek belvárosba.
A dolog úgy működik, hogy bemész az állomásra, megnézed a vonalhálózatot és ott látod, hogy mennyibe fog kerülni az utazásod. Bedobod a pénzt az automatába és megnyomod a megfelelő összeget az érintőképernyőn, megkapod a jegyet és a visszajárót és kész. Elindulsz a kapuk felé, berakod a jegyed, az érvényesíti és visszaadja, nyílik a kis "sorompó". De van hogy sorompó sincs, de persze van mozgásdetektor, szal ha belógsz, akkor visít, azt ugrik is az állomásvezető, vagy nem tudom mi a titulusa. Persze ezzel senki sem trükközik, mert ugye a japánok betartják a szabályokat. Aztán ha odaértél B-be, akkor kifelemenet bedobod az ugyanilyen kapuba a jegyet és kisétálsz. Egyszerű, de ez kb. a túristamegoldás.
Mert ha japán vagy, akkor nincs neked erre időd :D A legegyszerűbb megoldás a mágneskártya. Pofonegyszerű, veszel egy mágneskártyát (500JPY), és azt töltögeted ha lefogy róla a pénz. Ennek amúgy ICOCA a neve. Mivel mágneskártya, ezért tök fölösleges kivenni a pénztárcádból, csak rárakod tárcástul az érzékelőre, az beenged és mutatja a kapu kijelzőjén, hogy mennyi léd van még. Szóval fizetéssel ráérsz aggódni kifelémenet, de persze állomáson belül lehet tölteni a kártyát, tehát nem para. Kivétel, ha nincs pénzed, akkor gond lehet. Van persze ATM, de ha atom csóró vagy, akkor nem tom mi van :D Talán eljátszod a hülyét, hogy te igazából jegyet vettél csak elhagytad :D
És van még milliófajta mágneskártya, pl.: a japán "VISA" vagy "MasterCard" az ún. JCB is rendelkezik ezzel a tulajdonsággal. Rárakod, és alapból a banknál terheli az utazás árát. Pofonegyszerű, ugye?
És akkor felmerül a kérdés, hogy ilyet miért nem lehet nálunk csinálni? Most mivel jobbak a BKV ellenőrök a metróbejáratnál? Fele nem is lát, le se szarja vagy csak egyszerűen beszélget a kollégájával. És ezeket fizetik. A gép nem kér enni, csak egyszer ki kéne építeni, persze tudom, nehéz megtalálni a "havert" aki ezt képes lenne nekünk "olcsón" kiépíteni. Na majd hátha Viktoréknak lesz ilyen haverja...

(azt meg sem említettem, hogy a mágneskártya bármelyik társaságnál működik, tehát a MÁV is összeszedhetné magát...)

Japán autók

Gondoltam megér egy pár szót a japán autóipar is, hiszen más világ van errefelé autózás terén. Kezdjük az alap dolgokkal: balra hajts van érvényben, tehát jobbkormányos gépjárművek vannak. Tudom, hogy ez eléggé triviális sokaknak, de biztos ami tuti :)
Az egyértelmű, hogy rengeteg japán autó van az utcákon, nem igen vásárolnak külföldi autókat. Természetesen a Mercedes itt is népszerű, és látni BMW-ket is, de más import kocsit nem igen. Különösen amerikait nem, de hát a világon nincs még egy olyan hülye nép az amcsikon kívül, akik azokat venné. Pedig az üzemanyag olcsó. Persze nem olyan olcsó mint USA-ban, kb USA és EU közé van belőve. És most úgy néz ki, hogy januártól a dízel ára drasztikusan csökkeni fog, mert csökkentik az adóját. Mindezt a dohánytermékek jövedéki adójával ellensúlyozzák :D Ez mondjuk érdekes koncepció, de végülis nekem tetszik :)
Tehát mondhatjuk, hogy a japán autók uralják a piacot itt, tehát vannak kizárólag itt ismeretes modellek. Az otthoni japán típusok közül azért látni pl: Mazda 6-ot, Honda Accordot, meg néhány kisebb modellt, de az elmondható, hogy ezek nem jellemzőek. Ugye van itt a Mazdákon és Hondákon kívül Mitsubishi-k, Nissan-ok, és persze Toyota-k. De tök más modellekkel vannak a piacokon, leginkább a kis autók a népszerűek az utakon. Na meg ezek a kocka alakú kocsik, amelyekből mondjuk otthon ha azt mondom "isuzu kisbusz", akkor tudjátok miről van szó :) Ilyenből van egy rakat. Ronda, de szeretik, biztos praktikus vagy mitomén.
Persze felszereltségbeli különbségek is bőven vannak. Itt nincs szarozás, hogy jajj, ugyan rakjuk már bele hátsó ülésekhez is az elektromos ablakemelőt...Gyakorlatilag minden kocsi full extra, ha nincs legalább 9"-os kijelződ TV-vel, akkor nincs is autód. De még a kis szar autókba is, tehát mindenhol. Én a Host familym számomra ismeretlen Nissan modelljében csodálkoztam, hogy egy hatéves autóban teljesen alap volt, hogy hátramenetbe kapcsolva a kijelzőn megjelenik a hátsó lökhárítóba szerelt kamera képe. Mondjuk nem is csoda ezek után, hogy mindig háttal parkolnak 90° -ban. Persze van ilyen otthon is, a felső kategóriás autókban. Ez nem volt az... Tehát egyértelműen előrébb vannak ilyen téren. Még egy érdekesség, hogy amikor az autók nagyon lelassítanak, vagy megállnak, akkor automatán lekapcsol a tompított és helyzetjelzőre vált. Gondolom ez is egyfajta környezettudatosság. Ezen túlmenve a buszok megálláskor azonnal leveszik a gyújtást, hogy addig se szennyezzék a környezetet. Azt hiszem innen is lehetne tanulni, mégis ki szereti szagolni a régi Ikaruszokat pl ??
Egy szó mint száz, az elektromos budi után nem is vártam mást, mint hogy autógyártásban is full hi-tech legyen minden. Azt talán kihagytam, hogy amúgy olcsó ám autót venni...és ez nem csak az 5%-os Áfa miatt van gondolom...

A lakótárs

Valamilyen oknál fogva mindig a lakótársamról kérdeztek, hát itt a beszámoló ideje, mert tegnap sírva röhögtem rajta.
Szóval azt már sejtettem, hogy valami nem stimmel vele, mert olyan érdekes feje van, meg úgy a kinézete is ez a tök kocka (tehát magas, enyhén duci, fura tekintet és persze szemüveg). Persze megvan az fura mosoly is az arcán, ami szerintem a legtöbb embert inkább megijeszt. Szerencsére a szobák kialakítása úgy néz ki, hogy van egy közös előtér egy mosdóval és zuhanyzóval, és abból nyílik 2 szoba. Tehát lakótárs is meg nem is. Azt már észrevettem, hogy szellőztetni nem nagyon szeret, mert mikor kinyitja az ajtót, akkor megcsap az az áporodott szag. Ő biztos így szereti, nem tudom, nem is érdekel. Azt, hogy mos-e magára vagy sem, azt nem tudom, mert még sosem láttam ruhákat teregetni, de lehet, hogy valahol az udvaron szárogat, ezt persze csak remélni tudom. További furcsasága, hogy azon felül, hogy legnagyobb problémája a "mikor szoktál tusolni" kérdés volt, láttam borotválkozni, és meg kell mondjam, a látvány nekem jobban fájt. Kell tudni, hogy van neki szép gilette fusion borotvája, csakhogy ő azt úgy mindenféle hab nélkül húzogatja az arcán. Mondjuk ez magyarázhatja a pattanásokat az arcán, de hát akkor is, nem igaz hogy nem húzza a bőrét.
És tegnap meg is bizonyosdtam, hogy tényleg nem százas a srác. Azt mondjuk tudni kell, hogy számtech szakos létére nincs laptopja, ergo számítógépe sincs. Ez így nekem érdekes, de lehet, hogy ő így szereti. Nem baj, van neki egy PSP-je, amin tud játszani bármikor, és egyébként játszik is. Ül a szobájában és azt üti, veri. Tegnap borult ki a bili, amikor olyan fél 12 fele hallom hogy ordíts, sikít, anyázik, veri az asztalt valamivel, gondolom a fejével :D Aztán tovább anyázik, hogy csak egy pont hiányzott. Biztos nem döntötte meg a rekordját valami idióta játékban, és hát igen, ez nagyon fájdalmas lehet. Na de hogy ezt 15 percen keresztül ecsetelje magának, azért az sok. Én is szoktam anyázni ha lelőnek Armyban, de az elmúlik :) Ő tökre kiakadt, és szerintem dührohamot kapott :) Lehet érdemes lenne bekamerázni a szobáját, és lenne mit csemegézni youtube-on :)

Maszk

Sokan már biztosan láttatok ázsiai emberkéket repülőn maszkot húzni. Elég vicces látvány nyugati szemmel, továbbra is csak nevetni tudok rajta, de ők váltig hiszik, hogy segít. Mondjuk nem feltétlen rossz a maszk, pl.: kis hazánkban is rájöhetnének józsiék és laliék, hogy az építkézesén beszívott por nem annyira jó a bagós tüdejüknek, főleg akkor nem, ha kis azbeszt is színesíti a dolgot. Na de ne otthonról beszéljünk.
Tehát itt Japánban a maszk kétélű fegyver. Van aki azért viseli, mert nem akar elkapni semmit. Ez eléggé kóros szerintem, de van ilyen ember, tapasztalataim szerint kevesebb. A másik fajta nem akar terjeszteni semmit, ezért ha már tüsszentett, vagy eleredt a nózija, akkor húzza is a maszkot magára. Először ezt a fajtát nem értettem, hogy mitől függ, hogy hord-e maszkot vagy sem, de aztán kaptam magyarázatot.  Mondjuk ez az orrfolyós dolog érdekes, mert ugye hiába lehet kapni papírzsebit (ami mellesleg a szar egyrétegű amcsi fajta) azt nem használják. Inkább felszívják, de láttam már rosszabbat is. A fodrásznál várakozás közben a mellettem várakozónak már igen hosszúra sikeredett a turháját lógatni, felszívni már nem tudta, úgyhogy egy elegáns mozdulattal pólója belsejébe "elrejtette". Mások állítják, hogy előszeretettel fogyasztják is, úgyhogy a maszk harmadik funkciója, hogy ne lássa a másik mikor eszik saját testnedvüket.
Na ha még nem hánytátok el magatokat ezen szaftos sorok olvasása közben, akkor elárulom, hogy a maszk ragályos. Elvileg nemzetközi diákok lévén nagy részünknek röhögni kellene a maszkokon, de persze elviselni a látványát. Na most egy hónap után elkezdődött a kor, ugyanis nyugati fehér emberek is elkezdték viselni a maszkot. Kezdődött egy lengyel lánnyal, folytatódott egy kanadai (mellesleg arab származású) fiúval, és ma láttam, hogy az olasz srác is behódolt.
Ami engem illet, én továbbra is tartom magam, nem hordok maszkot, és fújom az orrom ha kell. Bár a kézfertőtlenítőt szoktam használni, ami minden épületben van, és az amerikaival/európaival ellentétben nem tartalmaz illatanyagot, úgyhogy éljen a tisztaszesz :) Bár a fertőtlenítő használatának az oka részemről, hogy szappan nem mindig akad a budikban, van ahol adagoló sincs. A kézmosás meg amúgyis macerás, mert papírtörcsi nincs, a kézszárító meg szerintem gusztustalan itt, rohadt büdös lesz a kezed tőle...

Magyar előadás

Tegnapra kaptam egy meghívást a Minoh campusra, hogy nézzem meg a magyar nyelvszakos japán diákok előadását. Egy színdarabot adtak elő magyar nyelven. Szép Ernő: Isten Madárkái c. művét játszották el, mondjuk erősen megvágva :) Egyébként nagyon vicces volt, mert annyira kellett koncentrálnom, hogy megértsem, hogy az nem igaz. Legutóbb ilyen az ausztrál csókával volt, de lehet hogy abból többet értettem :) De amúgy tök érdekes, még sosem hallottam úgy rendesen beszélni olyan diákokat, akiknek nem anyanyelve a magyar, és igazából nekik ez a szakuk.
Mondjuk ez enyhe csúsztatás, hiszen beszélni még nagyon nem tudtak, hiszen csak másodévesek és nyílván a magyar nyelvvel csak egyetemen kezdtek el foglalkozni. Laci szerint - az egyik tanár - a negyedéves végzősök közül van egy pár nagyon jól beszélő is, főleg azok, akik áthallgattak egy évet vagy félévet Magyarországon. Velük is majd tervezek találkozni, de az még kicsit odébb van.
Ami viszont jó, hogy itt azért dupla jó fogadtatásban volt részem, hiszen azon felül, hogy fehér nagy ember vagyok még ráadásul anyanyelvem az ő általuk tanult nyelv, úgyhogy duplajackpot :) Egyébként másodéves létükre elég sokan voltak már nálunk nyári egyetemen, főleg Debrecenben és Szegeden. Persze a Szegeden jártakkal gyorsabban megvolt a közös téma, de azért a többiek is kommunikatívak voltak. Most már csak azt kéne elérni, hogy valaki magánórákat akarjon venni :)

Net

Gondoltam megosztom veletek, hogy azért havi 500 Yenért azért nem olyan szar ez a net:

Club tapasztalatok

Tegnap végre sikerült eljutni belvárosba megnézni az éjszakai életet. Röviden tömören azt kell mondanom, hogy igen, van, nem is kicsi és elég jó :) Legalábbis külföldieknek tuti jó, mert imádnak minket :)
Természetesen volt bennünk kis fűtés, úgyhogy a barátkozási kedv a többszörösére hágott, de itt még ha nem vagy barátkozós, akkor is jó sorsod lehet. Én speciel ahova bementem 5 percen belül már valami asztalnál ültem japókkal úgy, hogy ők nem beszélnek angolul, én nem beszélek japánul :D És igazából működik a dolog, mert bulizáshoz nem kell nyelvtudás, megy az magától. Már előre félek hányan fognak Facebookon bejölgetni a tegnap után.
Ja, és cirkuszi mutatványnak is jók vagyunk, mert kb mindenki fényképezkedni akar a nagy fehér emberrel, ami különösen mókás. Persze a lányok szeretik ezt csinálni, ami talán nem mindig tetszik a japó tagoknak.
Most már megértem, hogy mi a francért szeretnek a nagy fekák Magyaroroszágon diszkóba járni. És én tudom mi miért nem bírjuk őket ott, úgyhogy megértem, hogy miért néznek ránk néha "ferde szemmel" a japó kollégák. De pont nem érdekel, inkább kiélvezem a helyzetet :D

Közben meg is jött az első facebookos jelölés, persze lövésem sincs, hogy ki a fene és hogy az este folyamán hol találkoztunk :)

Hiroshima és Miyajima

Múlt hétvégére is jutott túristáskodás, ezúttal Hiroshima volt a célpont valamint a hozzá közel fekvő Miyajima szigete. A túrát a suli szervezte kizárólag OUSSEP hallgatóknak, és ami a legjobb volt az egészben, hogy a kormány állta :)
Szombaton reggel 8:30-kor meg is állt a busz, hogy elfuvarozzon minket. A távot "röpke" 6 óra alatt tette meg, ami egyáltalán nem vicces japánokra tervezett buszon. A lábam alapból nem fért el, a vállamról már nem is beszélve. Érdekes szintu volt, hál istennek a két megálló a pihenőben segített a helyzeten.
Hiroshimába érkezve azért meglepődtem. Gyakorlatilag meg nem mondaná az ember, hogy ott bármi is történt. Tök ugyanolyan japó város mint Osaka mondjuk, ronda felhőkaroclókkal, stb. A belvárosba érve sem volt még egyértelmű, hogy mi is folyik ott. Az egyik leharcolt épület már árulkodott, mint később kiderült ez az épület kibírta az atomot, úgyhogy azért hagyták úgy, és végül egy parknál álltunk meg a busszal, ott már tudtam, hogy na ennek lesz jelentősége. Egy emlékparkról beszélünk, ami a robbantás centrumának környékén helyezkedik el. Itt található a múzeum is, de ne szaladjunk ennyire előre.
Először ugyanis egy találkánk volt egy áldozattal, aki túlélte a robbantást. Egy öreg mammer beszélt nekünk angolul a vele történtekről, ami eléggé megrázó volt. Főleg azért, mert nem tudott beszélni rendesen a 2 éve kapott agyvérzése miatt, úgyhogy elég érdekesre sikeredett. Azért azt meg kell jegyeznem, hogy dadogva is jobban beszélt angolul mint néhány profunk az egyetemen...
A mama után mentünk a múzeumba, ahol szépen végigmentünk a történteken. A részletes leíráson kívül nagyon nagy újdonság nem volt, de azért megérte a dolog. Bár alapvetően nem csipázom a múzeumokat, ez legalább érdekelt, megérte bemenni. Természetesen a sok hülye szociológus/bölcsész kolléga ámult, hogy mi az isten az a Manhattan projekt, és hogy hogyan működik az atombomba, és miért van akkor atomenergia. Egy rövid statisztika a megértéshez szükséges időről:
- Műszakis, aki tudja miről van szó: max. 1perc
- Műszakis, aki nem tudja miről van szó: max. 3 perc
- Közgazdász, aki nem ragadt le a Marshall keresztnél: max. 5 perc
- Közgazdász, aki igazából nemzetközi kapcsolatok szakon van: min. 7-8 perc
- Egyéb bölcsész szakok: min. 15 perc, szerintem sokan szerintem még most is guglizzák

A múzeum után elvittek minket a szállásra, ami egy hostel volt, de japán stílusú :D Elég vicces a két kultúra keveréke, de végülis nem volt vele gond. Sőt, a vacsora kifejezetten jó volt hostel létére.
Az estét senki sem töltötte bent, mindenki megindult a város felé. Persze 11-re kellett volna visszaérni, mivel akkor zárják a kaput, mi 3 fele sikeresen megérkeztünk, de meglepetésünkre kinyitották nekünk az ajtót. Pedig már a vészterv is elő volt készítve, de hát nem volt rá szükség. Az éjszakáról csak annyit, hogy Hiroshimában szeretnek bulizni az emberek, és nem síránkoznak már a múlt miatt...

Másnap áthajóztunk Miyajimára ahol egy Itsukushima Shrine nevezetű "templom" van. Elég felkapott hely, rá vannak állva a turistákra, és egyébként szép is, de azért nem dobtam el az agyam. Most már kezdem rosszul érezni magam, hogy második helyen voltam, ami a világörökség része, és egyiktől sem dobtam hátast. Bezzeg az elektromos budi... :D
Miután letudtuk ezt a mókát, kaptunk egy helyi tradicionális ebédet, de ne kérdezzétek miért tradicionális, én mindent megeszek amit itt elém raknak és csak remélem, hogy nem kandi kamera :D Egyébként jó kaja volt ez is, eddig még nem nagyon csalódtam semmiben. Csak tudnám, hogy mi micsoda, na mindegy...
A visszaút valami borzalom volt. Mivel hulla fáradt voltam, ezért próbáltam aludni, de a busz adottságai egyszerűen ezt nem tették lehetővé, ezért gyakorlatilag egy 7 órás szenvedés várt rám. Igen, sajnos visszafele hosszabb volt az út, mert kicsit bedugult az autópálya. Egyébként érdekes dolgo ez az autópálya kérdés, mert forgalom van annyi mint USA-ban, viszont itt történjék bármi is, marad a 2x2 sáv. Szóval nem nehéz eldugítani, és akkor erre még rájön a 80as korlát, de ha dugó van, akkor az úgyis tökmindegy.

Ennyi volt a móka mára, képeket itt találjátok:

Hiroshima + Miyajima trip

Shun papa nagy ötlete

A szerdai napomat Shuna papa jól beszervezte. A szitább agyúaknak elmondom, hogy Shun papa az én Host familym férfi nemű tagja. Az a nagy ötlete támadt, hogy menjek vele valami szoc. központba segíteni. Hát mondom ebben nagy baj nem lehet, át is mentem hozzá 11-re, aztán irány a központ. Kiderült, hogy a meló egyszerű, végülis egy önkéntesek által üzemeltetett büfé van, ahol kávét és teát lehet inni. Mondom nem lesz itt gond, volt néhány tatter, isznak egy kávét ebéd után, aztán elmennek azt jól van. Dolgoztam már konyhán eleget, nagy újdonság se lehet.

Hát de volt. A franc se gondolta, hogy a tatterek csak a bemelegítés. Utána érkezett egy rakat mozgássérült. Velük még mindig nem volt baj, de ahogy telt múlt az idő, a mozgássérültek eltűntek, felváltották őket az értelmi fogyatékosok. De nem enyhén, súlyosan. Én csak néztem, hogy most igazából mit is csinálok itt? Egy néhány olyan dolgokat művelt, hogy egyszerűen nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Most már biztos, nem tudom én ezt a helyzetet kezelni, szerencse, hogy semmit nem értettem a japán dumálásból, úgyhogy átmentem zombi módba, hogy majd csak vége lesz. Vége lett, végre kaptam ebédet, amiért lényegében megdolgoztam, lol.

Ebben nem az a baj, hogy önkéntes meló volt, hanem az, hogy igazából nem volt választásom. Most mondjam Shun papának, hogy bocsmá, kiborítanak a gyp-sek? És akkor hallom, hogy más host familyk Tokyo-ba viszik az embereket, meg ide-oda kurva drága helyekre. Nem tudom mi lesz a következő okossága, de ez most nagyon betette a kaput.

Kendo

Régóta gondolkoztam, hogy kellene valamit kezdeni magammal küzdősportok terén, ha már itt vagyok Japánban ugye. Az ökölre menés már nem az én stílusom, volt belőle elég gyerekkoromban. Választásom a kendo-ra esett, mivel mindig is érdekeltek a japán kardok és az efféle harcművészet. Mielőtt bárki megijedne, nem kardokkal hadonászunk edzésen, az azért elég veszélyes lenne :) Helyette van szép bambusz kardunk, amivel lehet nyírni egymást. Illetve nekünk még nem, mivel még az alapokat tanuljuk.
Zheng kollégával neveztünk be eme kalandra, és elég vicces a helyzet, mivel nem beszélünk japánul, de ők meg nem beszélnek angolul. Mondjuk ez annyira nem gond, mivel csak utánozni kell a sensei-t, aztán majd mondja, ha gáz van. Ő mondjuk lelkesen magyaráz japánul, remélem ragad is rám valami a nyelvből is. A másik mókás dolog, hogy ugye mivel mi vagyunk a tök kezdők, ezért mindenki a feljebbvalónk, azaz nekünk mindenki sanpai. Ez azért mókás, mert a közvetlen sanpaijaink ketten együtt nincsenek meg 10 évesek :D Szerintem ha valaki nézné az edzést és látni, hogy egy öreg sensei tanít két kis tökmagot, meg két felnőttett, akkor lehet sírva röhögne. De mindegy, ez nem erről szól, hanem a kendo-ról, ami tényleg nagyon elvarázsolt. Mondjuk hallottam, hogy mikor meg kell venni a felszerlést, akkor sokan "kivarázsolódnak" az ára miatt, de emiatt jó pár hónapig nem kell aggódni szerintem...
Heti két edzésünk van, ami mondjuk nem olyan hű de sok, viszont kiderült, hogy ez a dojo (küzdősportcsarnok talán?) elég profi - mondjuk ez látszik is - úgyhogy itt többet lehet tanulni, mint pl.: az egyetemi klubban. Azért az sose mindegy, hogy hány diák jut egy senseire, és ez míg nálunk 4, addig az egyetemen 30-40...
Majd még mesélek ha lesz mit, egyelőre 2 edzést toltunk le, de alig várom, hogy megérkezzen a saját bambusz kardom, aztán gyakorolhatunk edzésen kívül is.

Szombati videó

Felraktam youtubera egy videót, amin egy tag labdákkal bohóckodik az utcafesztivál keretében. Nem nagy durr, de egyszer meg lehet nézni. Mondjuk szerintem a tag kinézete mókásabb mint maga a show. Figyelem, HD minőség :)))

Ha hétvége, akkor kirándulás

Ezen a hétvégén is kijutott a kirándulásból. Nem is csoda, végülis félig túristák vagyunk még mindig :) Szombatra a nagy terv az volt, hogy megnézzük az Osaka Jo-t (kastély). El is mentünk, végre kipróbáltam a JR vonatokat is, nem csak a Hankyu-t. Egyébként nincs nagy különbség :) A társaság kicsit nagyra sikerült, és ennek mindig ára van, legtöbbször az, hogy valaki mindig nyavalyog, hogy ő erre menne, és akkor keress kompromisszumot. Mennyivel is egyszerűbb volt az élet egyedül az USA -ban. Mondjuk gyorsan megoldódott, két arc előre ment, mi 4-en maradtunk hátul, szépen megebédeltünk, aztán nekilódultunk. Mire felértünk a várba, addigra a többiek már végeztek, úgyhogy négyen még felmentünk randalírozni, aztán megint osztódtunk, mert ketten lementek, Zheng meg én maradtunk még nézni ilyen utcai előadásokat, meg igazából be akartunk menni a kastélyba, csak én hülye itthon hagytam az ingyenes múzeum belépőmet, úgyhogy majd legközelebb.
A vártól én annyira nem voltam elhűlve. Szerintem európai szemmel azon kívül, hogy a kastély ugye japán építésmód szerint készült, semmi extra nincs. Sőt, szerintem az európai várépítés messze lekörözi a japót, de nekünk mondjuk jóval több háború jutott. Az épület érdekessége tehát a japó építéskultúrában rejlik, de az meg gyorsan kifullad :) Mindegy, pénzbe nem került :)
Amit viszont jobban élveztem az Shinsaibashi volt, ahol éjszaka a neonfények teljesen feldobják a helyet. Egyébként nappal ez is egy rakás szürke ürülék, de éjszaka egész pöpec. Mondjuk ez kb. a Times Square-ről is elmondható, úgyhogy nem feltétlen kritika ez. Azért majd a képeken érdemes megfigyelni, hogy néha olyan érzésem van, mintha románok tervezték volna a légkondikat. Ilyen ronda házakat Aradon láttam utoljára :)
Egyébként Shinsaibashi az igazi központ, itt történik a lényeg. Elvileg ide kéne jönnünk bulizni is, de még sose sikerült összehangolni. Mint mondtam, túl sokat túristáskodunk, de majd ez is elmúlik. Egy év alatt lesz idő mindenre úgy érzem.

A szombati képeket itt találjátok:

Osaka Jo

Aztán csak hogy vasárnap se unatkozzunk, kitalálták, hogy nézzünk még kastélyt, nem mintha nem lett volna elég az osakai. Persze jött rá a nagy pletyi, hogy itt aztán felújítások lesznek, úgyhogy 5 (!) évre bezár a kastély, úgyhogy még ebben a hónapban fel kell mászni. Úgyhogy meg is indultunk, de aztán kiderült, hogy ez a lezárás igazából legenda, mert nyitva lesz az, csak fel lesz állványozva. Most hogy mi az igazság, nem tudom, én már elmondhatom, hogy láttam álvány nélkül, de megvallom, ha nagyon kritikus szemmel nézzük, akkor valóban ráfér egy ráncfelvarrás.
Ma szintén JR vonatot vettünk igénybe, amin továbbra is sírni tudok, hogy miért nem lehetne, hogy ők vegyék át a MÁV-ot. Igaz kurva drága magyar szemmel (kb. dupla ár), de legalább nem késik, van utastájékoztatás és tiszta. És ez csak így nagyvonalakban, részletekbe hagyj ne menjek bele, mert tényleg idesírom Suita közepébe a Tiszát.
Mielőtt felmásztunk volna a várba, találtunk egy bazárt, aminek rögtön neki is estünk. Sajnos amit én akartam megvenni az 540 000 JPY-be került, egy igazi élezetett katana (japán enyhén ívelt pengéjű kard), melynek már rendőrségi papírjai is vannak :) Rájöttem, hogy nagy pénzt lehetne szakítani, ha értenék a hülye animéhez, mert itt annyi anime-vel kapcsolatos kabala, kártya, játék meg tudomisén mi van, hogy az nem igaz. Itt szarba sem veszik ezt, otthon meg szerintem ölnének a gyüjtők ezekért.
A várban nagy izgalom nem volt, mentünk, láttuk, nem feltétlen mennénk vissza. Volt még egy kertbe is belépőnk, az is ok volt, de már rohadtul elfáradtunk, úgyhogy annyira már nem tudtuk élvezni. Meg talán az ősz sem teljesen kedvező virágoskertek nézegetésére :) Mindegy, a pénzt azért nem dobtuk ki az ablakon, de kétszer is meggondolom, hogy más évszakban is megnézzem a várat. Persze túristáknak alapmű, és mint mondtam, most mi is azok vagyunk :) Mondjuk mondanom sem kell, hogy tele volt tapló amcsival a hely, de hát ők már csak ilyenek. Náluk már csak a tömegben mozgó nyugdíjas japán mamák a rosszabbak... :D

A túra képeit itt találjátok:

Himeji Jo

Első teszt - Update

A számonkérés enyhén könnyűre sikerült. De nem baj, legalább készültem rá rendesen és már tudom a katakana-kat, hurrá :) Most jöhet a hiragana...

Első teszt

Ma írom az első katakana tesztemet. Aki nem tudná mi az, annak itt egy kis segítség:

Mondjuk ez nem tartalmazza a módosításokat, de majd azt is kérdezik azért :)

A japán lányokról

Gondoltam ez is most már megér egy postot, főleg, hogy tudom erre mindenki nagyon kíváncsi. Nem is kertelek, vannak igen szép lányok, különösen a belvárosban. Aki szereti a miniszoknyás csajokat, annak ez itt igazi kánaán, mert eléggé alapviselet. Amcsi szemmel egyenesen kurvának öltöznek, de hát EU-s csajokon nevelkedett embereknek eléggé normális, hogy a nők nem mennek ki kapucnis pulóverben az utcára...És az is igaz, hogy némelyik tényleg úgy néz ki, mint egy szupermodell, de vannak persze csúnyák is. Persze azt is bele kell számolni, hogy mi szemünkkel azért más az élet, mert én lehet adnék mondjuk 7-est valakire, ázsiai általában 1-el alálő, de már fejlődöm, már csak 0,5 ponttal szoktam fölé lőni :D Azt meg mondjuk be lehet tudni az ízléskülönbségnek.
Ami mondjuk rohadtul idegesítő, hogy míg nálunk azért valamennyire be van nevelve a tyúklépésben való közlekedés magassarkúban, itt hihetetlen milyen otrombán járnak benne. Gyakorlatilag taníthatná az x lábat némelyik versenyző. Mondjuk ezeket a dolgokat, lehet hogy a hülye mangából vették át, nem tudom. Engem zavar na.
Ami pedig a csajozás részét érinti, nem olyan könnyű itt nőt szerezni, bár folyton csak azt hallom, hogy ha becsajozol, akkor a japán tudásod exponenciálisan fog fejlődni :) A saját profom is erre bíztatott, úgyhogy muszáj lesz keríteni valakit, ha komolyan akarom vennni a japán tanulást :D A legnagyobb baj, hogy itt a párok általában úgy ismerkednek össze, hogy valami ismerősük összehozza őket. Plusz rájön még erre az is, hogy publikus helyen a kézfogás a max amit kaphatsz, tehát még ha úgy érzed, hogy minden rendben megy, akkor sem lehet rámászni a nőre mondjuk az utcán/bárban/diszkóban. A kérdés pedig adott, honnan tudod, hogy jó vagy nála? Sehogy :) Számcsere, aztán majd lesz valami, vagy nem. Már említettem, hogy mobil nélkül esélytelen nőzni, ennek egy oka van, ha nem tudod infrán fogadni a telefonszámot, akkor cseszheted. Senki se fogja felírni kis cetlire vagy bediktálni a mobilodba, stb. Az már túl macera :)

Satsuki Mountain

Ez a hétvége is jól telt. Van egy szervezet, a nevük Amigos. Az amigos lényegében egy 60+ -os öreglányokból álló társulat, akik valamilyen oknál fogva nagyon szeretnek fiatal nemzetközi diákoknak kedveskedni. Pl.: még az orientáción ajándékként mindenki kapott 1kg mosóport :) Viccen kívül, szerintem ez a legfrappánsabb ajándék, amit adni tudtak. Ám ezúttal egy kirándulást szerveztek, ahol nem a mosást akarták megtanítani, hanem megismertetni minket a Satsuki heggyel. Létszámlimit 30 fő volt, aztán bővült 34-re, úgyhogy ennyien mentünk fel. Nagyrészét az embereknek már ismertem, de voltak új arcok is bőven.

Szombaton tehát megindultunk egy óra fele a megbeszélt találkozási pontra. Felmásztunk a szállásunkhoz, ami egy igazi kultúrális sokk volt. Kezdetnek ami leidegelt, hogy a házban nem lehet cipőben lenni, hanem japán lábra méretezett barna mamuszokban kell hesszelni. Ha ez még nem lenne elég, elmondanám, hogy ez a barna papucs a budiban nem használható, ott megint cserélni kell egy fapapucsra :D Aztán a következő, hogy alkoholt házon belül nem lehet fogyasztani. Még ez nem is lenne baj, de 10-kor zárták az ajtókat, tehát még időlimit is van.

Ezektől eltekintve az esti sütögetés jól sikerült. Volt mindenféle grilleznivaló, gyümölcs, süti, szóval el voltunk látva. Mondjuk van valami kaki nevezetű gyümölcs, na hogy azt megegyem sokáig kellett győzködniük, mert neve miatt előítéletes voltam :D Kiderült, hogy a németeknél is jelentéssel bír a szó, ők is húzták a szájukat, és persze egymáson röhögtünk. Az öreglányok olyan rendik voltak, hogy vettek sört is, úgyhogy arra is ráhasaltunk. Bár tapasztalták, hogy legközelebb többet kell hozni :D

Vacsi után mindenkinek be kellett mutatkoznia, és aztán egy rövid táncos mulatság következett, amibe láttam sokan csak a már vacsi mellé elfogyasztott malátalé miatt neveztek be :D Spanyolország pedig szégyelheti magát, mert 2 spanyol közül egyik se tudta rendesen a macarena-t eltáncolni, de hát egy jó magyar ott segít ahol tud, úgyhogy megtanítottam nekik :D

A buliból szépen lassan elszálingóztak az emberek, bemutatták, hogy hol fogunk aludni. Mint majd a képeken is látszik, ágy fogalma ismeretlen, de mondjuk volt matrac, ami a földön alvást teljesen elviselhetővé teszi. De a legjobb az a fürdő volt. Tipikus japán módra ment a tisztálkodás, tehát először letusolsz, lemosod a szappant magadról és belevágódsz egy rohadt forró vízzel töltött kádba. Tehát egyfajta közösségi fürdőzés ez, hiszen ez mind egy helyiségben történik, úgyhogy nem érdemes buznyákokkal együtt végezni eme tevékenységet. Mondjuk abban csak bízni tudsz, hogy mindenki lemossa magát rendesen, mert persze a vizet nem cserélik a kádban :) A forróvíz olyan jó hatással volt ránk, hogy gyakorlatilag alig találtunk fel az ágyunkba, mert úgy fejbevágott miatta a sör. De aztán 15 perces ejtőzés után újra életképessé vált a banda :D

Vasárnap reggel 6-kor keltettek minket, aminek nagyon nem örültünk :D Aztán kaptunk egy kiadós reggelit, ami mondjuk kellett is a túrához. Neki is estünk a hegynek, szerencsére olyan volt, hogy az elején egy rohadt nagy kaptató volt, és ha azt túlélted, akkor már jó vagy, mert onnantól már csak lefelé jöttünk. Előrevetítem, Osaka nagyon ronda város nappal :) Este viszont gyönyörű a sok fény és neonreklám miatt, de sajna a gépemmel használhatatlan képeket csináltam. Majd elkérem Clemens kolléga képeit, mert neki egy (jó) pár egységgel jobb gépe van. A túra érintett egy virágos kertet is, ami sztem tök király volt. Természetesen volt kaktusz kollekció is :D

A túra végeztével fájó búcsút vettünk az öreglányoktól, akik megígérték, hogy majd decemberben szerveznek még valamit. Állításuk szerint ott még több kaja és pia lesz :) Ezek után azt kell mondanom, hogy várom a következő általuk szervezett kirándulást.

A képek pedig itt:

Satsuki Mountain

Előző szombat

Múlt szombaton beszabadultunk a belvárosba, hogy kicsit körülnézzünk már, ha úgyis itt tengetjük napjainkat. Azt talán nem mondtam, hogy azért az, hogy Osaka nem olyan egyszerű, mint első hallásra tűnik. Igazából Osaka egy prefektus (régió) is, meg egy város is. Mi igazából Suita-ban lakunk, ahol 350 000 lakos van, és van egy egyetemi campusunk is (Suita Campus). De lényegében Suita össze van nőve Osaka-val, ami ugye egy város is. Persze a tömegközlekedés sem áll meg Osaka szűken vett határain, szóval Suita gyakorlatilag olyan, mint BP egyik nem legkülsőbb kerülete a városnak.
A baj, hogy Suita-ban bár van élet, de mindenki Osaka-ba jár be inkább szórakozni. És akkor jön a dilemma, hogy most vagy hazamész utolsó vonattal éjfélkor, vagy maradsz reggel 5-ig az első vonatig. Más lehetőség csak a taxi, cirka 30k jenért, ami igazából számunkra nem opció. Szóval ez kb. olyan mint mikor szegedre jár az ember bulizni vhelyről :D
Ebből kiindulva, hogy nem akartunk reggelig ellenni sehol sem, inkább elindultunk késő délután a városba, hogy körülnézzünk. Szokásos Yodobashi (9 emelet műszaki cucc) látogatás után megindultunk az Umeda Sky Building felé, hiszen annak tetején van egy pöpec kilátó. Maga az építmény nekem nagyon bejön, látszik nem sajnálták a pénzt :) Mi sem sajnáltuk a 700 jenes beugrót, mert megérte. Azért az egyértelműen lejött, hogy ez a hely tökéletes randihelyszín, hiszen mindenhol kettessével vannak a padok, plusz van egy sarok a szerelmeseknek fényképezkedni. Mondjuk mi ott nőstény hiányában egymással fényképezkedtünk :D
A vicc Hosé spanyol kolléga volt, aki bevallottan tériszonnyal rendelkezik, ami eléggé vicces volt :) Alapból nem is akart feljönni, de csak rádumáltuk, aztán vágott olyan arcokat, hogy én ilyet férfiembertől még nem láttam. Az egyik képen látszik is, hogy a két torony között közlekedő mozgólépcsőn annyira be van szarva, hogy inkább fekve érkezik a felső szintre :)
A torony után nézelődtünk tovább, és találtunk egy szórakoztató központféleséget. 60%-ban karaoke szobák voltak, 10%-ban casino, 10% játékterem, 20% étterem. De még odafelé menet találkoztunk pár motorossal, akiknek a mutatványát itt láthatjátok:

Aztán még bementünk lövöldözni picit, jó móka volt. Azért látszik, hogy atommegszállottak a japó játékosok, viszont rohadt jó gépek vannak. Persze megy itt is a kamu "robotkaros szedd ki a mackót" játék, de azt valahogy hanyagolják :)

Szóval összességében jól elvoltunk. A képek pedig itt:

Umeda Raid

Tájfun update

Pff, hát ez semmi :) Tülkön ültem, hogy lesz valami izgalom, hát nem történt semmi. Fújt egy picit a szél, aztán hello, reggel 6-kor mikor felkeltem, hogy majd nézem ahogy leszaggatja a szél a meki táblát, hát semmi sem történt. Még a riadót is lefújták 9 előtt, szóval mehetünk suliba. Nagyon csalódott vagyok :((

Tájfun

Igen, aki figyelte a híreket, az most tudhatja, hogy bizony jön a tájfun. Most ebből amúgy semmi izgalmas nem fog kisülni egy betonépületben, de azért izgi lesz tutira nézni _bentről_. Egyelőre úgy néz ki, hogy elmarad a suli miatta, szóval ez egy király dolog idáig :D Mindenki lóg a neten, mivel ha visszavonják a riadót, akkor mehetünk tanulni :)

Budi Blog

Lassan már csak a budikról tudok írni, de amit ma láttam, az elképesztő és egyben rémisztő volt. Láttam egy újabb, modernebb kiadást az elektromos budiból, és ez nem semmi, automatikusan felnyílik a teteje, mivel ebben már van szenzor is. Erre már nem mernék ráülni, mert félek, hogy jön a seggmosás meg a seggszagosítás automatikusan :D Majd ha lesz nálam fényképező lövök egy ilyenről is képet :)

Japán tévé

Hát ez szégyen. Nézem a tévét, megy valami japó tévéműsor, amiben idióta embereket és műsorokat mutatnak be a világ minden tájáról. Egy csomó vicces volt közte, meg néhány meghökkentő is, de aztán teljesen leesett az állam.

Látom, hogy a videó magyar zászlóval van ellátva, elsőre köpni nyelni nem tudtam. Joshi Bharat műsorából volt egy kicsi részlet, ahol két cigány arc elkezdi agyalni egymást, aztán valami véridióta dzsipó csajok csatlakoznak hozzájuk ütni-verni.

Bravó, országimázs, amit persze cigányok csináltak...

Nagy dolog

Ha esetleg nagy dolog jönne közbe az egyetemen, akkor itt elvégezheted. Ha jól értelmeztem az egyik ikont, akkor seggmosást is tud, de inkább nem kísérleteztem vele :)

Származási hely: Érkezés és első napok

Mobilos történet

Megvan a mobilom, nagyon baba :D Egy Panasonic valami, szétnyitható, jó nagy kijelző, de amúgy szerintem szart se tud. Mondjuk pici pénzért jó ez. Volt aki arra verte magát, hogy az övé 10000JPY-vel bár drágább, de van benne TV :D Hát sok sikert a japán műsorokhoz, engem azok annyira nem hoznak lázba :) Egyébként érdekes, de itt is elkezdték nyomni az iphone-okat, de persze itt is egy vagyonba kerül és kb. egy életre el kell kötelezned magad a cég mellett, melynek amúgy a neve Softbank. Én gyakorlatilag kifizettem a készüléket, szóval nem törlesztek havonta, ami jó, mert nincs is felmondási díj, amikor én végezni fogok.
Azért volt vele tortúra, hiszen bár Softbank-ot találni nem nehéz, angolul tudó embert nem könnyű lőni. Persze próbálkoztunk japánul tudó szobatársakkal, de rendre falba ütköztünk. Utolsó előtti megoldásként elmentünk Yodobashi-ba, ami egy rohadt nagy elektronikai üzlet, és legendákat lehetett hallani, hogy ott tán beszélik az angolt. Utánajártunk a legendának, hát igaz is meg nem is. Szóval az túlzás, hogy beszélik, de azért meg tudjuk érteni egymást.
Történt, hogy van diákkedvezmény, amivel féláron van a havidíj (melyben egyébként ingyenes hálózaton belüli duma és sms van 490JPY-ért...röhej) és nincs lemondási díj, meg ilyen baromságok. Persze mindig rámakarták sózni a netet, de mondtam nem kell nekem az. Mondták jó, de egy hónapig muszáj lesz, mert a készülék csak így olcsó, de holnap jöjjek vissza lemondani a netet róla, és akkor minden ok. Emellett mivel többen voltunk, van ilyen "barát" akció, amivel 5 hónap havidíjat is elengednek. Asszem elég jó üzletet kötöttünk, de azért ma kaptam kis hidegzuhanyt.
Ugyanis visszamentem a megbeszéltek szerint, hogy lemondjam a netet. Elsőre sajnálkoztam hogy nem volt ott a csaj, akivel tegnap tárgyaltam, de mint kiderült jobb is. Egy angolul jobban tudó nénivel néztük át a dolgot, és hát nem kevés dolgot kellett lemondanom :D Kezdve azzal, hogy a netet lemondtam, ilyen hülyeségeket rámvertek, hogy double white plan (a síma white plan az előfizu neve), aminek a lényege, hogy hálózaton kifelé olcsóbb a hívás mint a síma white plan-ben, persze mindez 980JPY-ért. Akkor még ilyet, hogyha elhagyom a telefonom, akkor bemérik nekem, mindez havi 480JPY. Akkor a számomra olvashatatlan hírek, sporthírek és időjárás szolgáltatásról nem is beszélve. Plusz az is kiderült, hogy a hülye ribanc tegnap cseszett aktiválni az 5 hónapos bónuszomat :D Úgyhogy azt hiszem ma kaptam meg az igazi szerződést, amiről tegnap beszéltünk, aztán ez lett belőle. Hát mindegy, látszik itt is próbálkoznak a külföldiek lehúzásával, csak ahhoz mondjuk korábban kell kelni (hiába vagyunk a felkelő nap országában).
Mindenesetre van e-mail a telómon, ha valaki nagyon érdeklődik, akkor megadom privátban.... :D

És hogy Sebi vágyai kielégítése végett szó legyen csajokról is: az első lépés, hogy nőzni tudj, az az, hogy legyen mobilod. Hogy miért? Hamarosan azt is megírom :D

Német "szobatárs"

Megérkezett a kedves kolléga, asszem Andreas-nak hívják és egy ilyen behemót tahonya német kinézetű szemüveges informatikus srác. Első benyomásra anyuci pici fia, aki sosem töltött még el huzamosabb időt távol tőle, érzésem szerint a kolis élet is idegen lesz neki. Mondjuk mikor felhívtam figyelmét a légkondin lévő mohára, akkor legyintett, hogy volt ő már párás helyen és azt neki nem kell onnan letakarítania. Hát hajrá, csak csukd be az ajtód ha használod a kondidat...
Befutott még egy srác a környékre, Dénes névre hallgat, halb ungarsich, fél német, de magyarul inkább csak makog bevallása szerint, én meg nem teszteltem le. Mondjuk nem is érdekel. Van egy harmadik pajtásuk is, mert kiderült, hogy ezek hárman együtt randalíroznak majd itt. Mindegyik progmatos, úgyhogy el lehet képzelni :D Persze egyik se beszél semmit japánul, csodálkozom, hogy élve eljutottak a koliig :D Mindegy, lehet jóarcok, csak hát eleve rossz esélyekkel indulnak, mivel hárman együtt fognak tutira maradni, abból meg sose sül ki semmi jó, mert németül fognak karattyolni és nem fognak barátkozni másokkal.

A család

Van egy ún. Host Family program, melynek a lényege, hogy vannak önkéntes családok, akik vállalnak diákokat, hogy segítsenek nekik, valamint ismertessék őket a kultúrával, nyelvvel. Bár mint kiderült van aki arra gyúr, hogy a saját angolját fejlessze, na ez mondjuk LOL :D Én is neveztem még erre a programra és szerencsére kaptam is családot. Akik nem kaptak, azoknak szívás, de ha jól vettük le a lényeget, akkor általában azok nem kaptak, akik beszélnek japánul. Igaz is, barátkozzanak maguktól a japókkal.

Ma volt az első találkozás a családdal. Egy 65 éves öreget kaptam - megjegyzem máshol se voltak fiatalabbak - de elég korrekt volt a tag. Asszony nem volt ott, rákérdeztem miért, hát mint kiderült csinálja a vacsit az öregnek estére. Plusz pont, látszik rend van otthon :D Amúgy Shun-nak hívják, a feleségét meg Michi-nek. Rendszer mérnök volt nyugdíjig, úgyhogy biztos nem él szarul, de mondjuk ez majd kiderül vasárnap, amikorra is meghívott ebédre. Legjobb az egészben, hogy lakik kb. 5 percre a kolitól :) Mint kiderült, ez közel sem egyértelmű, mert valakinek a családja Tokyo és Osaka közt félúton lakik, ami azért nem kicsit szivacs.

Le se tagadhatná, hogy mérnök, készült az öreg. Vagy kétoldalnyi cumója volt Magyarországról, köztük történelemtől kezdve nevezetességekig és kajákig. A palacsintánál nagyon leakadt, megkérdezte tudok-e...hát persze hogy tudok, bár még sose csináltam :D Aztán vagy 10 percig azon röhögtünk, hogy egy az egyben olyan fényképezője van mint nekem. Ezt láttam nagyon tetszik neki...hát igen, egyikünk sem vesz szar cuccot, ennyi :D Az is nagyon tetszett neki, hogy van Suzuki gyárunk :) Aztán egy atlaszon végigmutogattam neki Magyarországot, volt Trianon is, ha már nála voltak a fontos évszámok. És a vicc, hogy az öreg tudta, hogy Trianon treaty... Azért látott ő is világot, de mondta, hogy nagyrésze business volt, de ez nem is meglepő.

Mondjuk a franc se gondolta, hogy ajándékot is kellene hozni, úgyhogy rögtönözve beáldoztam egyik rúd Pick szalámim (melynek súlyán a haverjával együtt csodálkoztak) és a kis féldekás Rézangyal pálinka rakétát. Azért gyorsan kiderült, hogy nem veti meg az alkoholt, tudott Tokajról is. Kérdezte, hogy próbáltam-e már itt a sört, mondtam ja. A melyiket kérdésnél csak az Asahi-t és a Sapporo-t tudtam mondani, de nem is baj, hiszen gyorsan kiderült, hogy az Asahi-t (mellesleg ez elég tuti cucc, és van vagy 10 fajta) itt gyártják Suita-ban. Mondta is rögtön, hogy be tud vinni, aztán majd kóstolunk :D Remélem így is lesz :)

Persze joggal felmerül a kérdés, hogy mennyire beszél angolul...hát tud szavakat és próbálkozik, igazából nincs baj a megértéssel, de szerintem a barátja jobban tolja (őt mondjuk nem tudom hogy kicsoda, de neki is van diákja, de ráhagyta az asszonyra, ő meg járkált körbe mindenkihez és fényképezgetett). A végén az egyik koordinátor mondta, hogy jól jártam, mert Shun már csinált ilyen diák gajdírozást előtte, úgyhogy állítólag vérprofi. Hát úgy legyen, remélem csiszol a japán tudásomon :D

Orientáció

Hétfőn voltunk egyetemen, mivel tartottak nekünk orientációt. Dögunalmas előadás, gyakorlatilag elismétlése azoknak a dolgoknak, amiket már írásban is megkaptunk. Érdemi új információ nem volt. Aminek megörültem, az hogy a Softbank mobilszolgáltató megjelent, és ígértek prezit. Ezek a japók annyira nem tudnak angolul, hogy beküldtek egy hostess lányt, hogy olvasson fel egy angol szöveget. Komolyan fontolgattam, hogy odamegyek és felolvasom helyette, mert olyan szörnyű volt. Láttam mindenkin, hogy küszködik a röhögéssel :) Persze hasznosnak ez sem mondható, de már tudom, hogy ha október 8-án tőlük veszek telót, akkor kapok egy karomnyi nagyságú plüskutyát. Ha nem a kutyát választom, akkor kaphatok 5 havidíj elengedését...hmm, nem is tudom melyikre van jobban szükségem :D

Aztán elvittek minket kajálni, jobban mondva megmutatták hol lehet enni, aztán hajrá. Mondjuk a jó hír az, hogy 350-550 ¥ közötti árakon lehet enni meleg kaját. És amúgy jó. Közben megjegyzem, hogy kézügyességem már úgy felfejlődött, hogy szinte gond nélkül eszek pálcikával már. Egy hónap múlva szerintem borsót is ehetnék vele :)

Délután kicsit megismerkedtünk az OUSSEP program lényegével és a koordinátoraival. Ami tök jó, hogy igazából a tárgyakat csak október 19én kell véglegesíteni, addig lehet belekóstolni mindenbe, hogy lássuk mi az ami menni fog és mi az tökre nem érdekel. Ez a rendszer elég érdekes, de nekem tetszik. Amúgy meg mindenki azt mondja, hogy pite elvégezni a tárgyakat, mert ha benn vagy órán, az kb. már teljesítést jelent. Majd kiderül.

A nap kb. itt zárult is, persze az ismerősök gyűlnek, egyre több arcot ismerek meg, bár azt meg kell mondjam, hogy OUSSEP-ben még mindig nagyon dominálnak az ázsiaiak. Na meg úgy általában is a cserediákok arányában. Ez nem feltétlen gond, sőt, szerintem azért van így, mert ők jobban vágynak ide, mint mi európaiak vagy az amcsik. Pl.: USA-ból tudtommal senki sincs, de Canada pl.: egész jól képviselteti magát legalább 4 fővel. Magyar csak én vagyok, de nem is baj, taposom én egyedül, úgyis hozzászoktam már :)

Felvilágosodás

Továbbra is Clemensel járom az utam, tekintve, hogy ő is tétován néz a japán dolgokra, csak úgy mint én. Ő mondjuk rendelkezik azzal a nagy előnnyel, hogy vannak ismerősei itt Japánban. Vagyishát nekem is van, csak még nem vettem fel velük a kontaktot. A lényeg, hogy ma az egyik japán ismijével találkoztunk, aki mellesleg lány.
Kezdésnek mentünk boltba, és körülnéztünk, ezúttal egy japánnal (tegnap már voltunk ugyanebben a boltban). Hát így már volt értelme :) Nagyjából végigmentünk, hogy kb. mi micsoda lehet, elsősorban a helyben készült kajákat nézegettük, mert van itt mindenféle olcsón. Eljutottunk a "csak forró víz kell hozzá" levesekig is. Náluk ez eléggé nagy dolog, mármint ezeket szokták enni állítólag. Sikerült belőni, hogy melyik a szójaszósz ami kell a wasabihoz ugyebár. Na ez se egyszerű, mert van különböző ízesítésű szójaszósz, de vagy 10 féle. Amire jól rácsesztem, hogy hallgattam rá, és vettem valami italt, ami elvileg ilyen tea mix. Inkább vettem volna a mellette lévő vizet, na majd legközelebb. Ilyet én még nem tapasztaltam, ilyen rizsfelfújt íze van, mint a Ham-Let. Amúgy küzködök vele, hátha megszeretem, de egyelőre nem :)
Aztán átmentünk a mobilosokhoz, hátha sikerül lőni valami telefont. Mondjuk lánnyal menni vásárolni nem annyira mókás meg annyira sokkal nem vagyok előrébb, csak tudom, hogy van pár teló, amit meg lehet venni és van egy pár amit nem :) Viszont ami jó hír, hogy van elvileg olyan előfizu valami 980JPY-ért, amivel a hálózaton belül ingyen lehet cseverészni (Softbank). Kiderült, hogy kb. minden diák Softbank-kal nyomul, úgyhogy a cég már nem is kérdés, most egyelőre várunk, hogy megkapjuk a bevándorlási kártyát, mert annélkül se mobil se bankszámla, kb semmi se fog menni. Most ezzel is az a gond, hogy nem tudunk mikor menni a rohadt hivatalba, mert munkanapon vannak csak, mi meg most már eléggé be leszünk táblázva.
Aztán kerestünk biciklit, mert a német kolléga nagyon akart venni, mert hogy majd azzal megy egyetemre. Az ötlet jó, én is fogok venni majd, de kicsit ráérősebben, azért mégiscsak második nap volt ez. Mondjuk annyira drágán nem vette, hiszen került 11300JPY-be, amiben 500JPY a regisztráció volt. Itt minden bringát regelni kell, mert ha megállít a rendőr, akkor lecsekkolják hogy tied-e. Mondjuk lehet sebességes nem lett volna hátrány, de hát ő tudja. Én inkább kivárok, hátha lesz valami leharcolt használt bringa, amit pici pénzért meg lehet kapni :) Aztán ha nagyon szar, megveszem negyed áron a némettől amikor megy el februárban :D

Egy dolog

Azért elnézve a dolgokat, még mindig nem hiszem el, hogy Japánban vagyok...A kultúrális sokk soha nem tapasztalt mértkékeket ölt, de ez így van rendjén...és persze, hogy nincs még vége :)

Első nap

Ezt jól megszívtam...eddig úgy néz ki, hogy a harmadikra raktak egy csomó OUSSEP-est, én meg itt szívok az elsőn. Ma mikor fenn voltam náluk, akkor látszott, hogy ott már kezd kialakulni egy kis közösség, ami itt az elsőn abszolút nem :) Pl.: a saját szomszédom nem ismerem, bár az is igaz, hogy szerintem még nem volt itt, vagy még be sem költözött. Az meg a másik, hogy az én szintemen többnyire ferdeszemű van, akik általában beszélnek japánul valamennyit, így az angol nekik nem is kell...

Ettől függetlenül azért nincs ok a panaszra, kezd egyre otthonosabb lenni a hely. Ma felszereltem a szobát különböző dolgokkal, ami mondjuk alap, csak hát itt beszerezni nagyobb élmény. Pl.: már van törlőrongyom, evőeszközöm, tányérom, és saját pálcikám :) Ez utóbbival repülőt is beleszámolva rohadt sokat fejlődtem. Már tényleg csak a pici falatokkal van a baj. Sőt, igazából a boltban el is gondolkoztam, hogy kell-e egyáltalán nekem villa, de végül vettem, mert hát ne adj isten csinálok valami magyar kaját, hát tutira nem fogom pálcikával zabálni. Ez meg a másik dolog, villával lehet zabálni, pálcikával nem :)

Az internet kérdés is megoldódni látszik, csak itt is elakadt az info. Persze bejött a papírforma, ahogy a japánoknál ismeretes. Van a srác Jotta, aki ugye beköltöztetett. Kérdeztem tőle, hogy a net hogy működik, erre adott egy papírt, amivel lehet regelni és behúzzák az optikai szálat a szobámba (100mbit csak úgy). Ennek átfutási ideje 2-3 hét plusz kell bankkártya és 3480JPY lenne havonta. Mondjuk ennyi pénzért otthon szerintem egymást vernék a diákok, hogy behúzassák (kivétel persze a BME-s netet, mert azért az is tudja ezt), de hát én most próbálok inkább okosítani. Ma délelőtt a harmadikon való látogatásom eredményeképpen ki is derült, hogy megy itt is az okosság, mindenki osztja mindenkivel a netet és persze osztják a lét is. Persze mondják, hogy kérdezgessem a szomszédaimat a lehetőségekről, mert hogy ők már megvannak. Hát mondom csak lesz valami okos nálunk is, kérdezem egyik gyereket, hát nem beszéli a nyelvet, de látom valamit ott okosít. Mindegy, előkerítem Jotta-t, aki mellesleg mellettem lakik, hogy majd fordít. Rákérdezek erre a megosztás dologra, hát kisült, hogy a Jotta két spanja akivel eddig osztozott kiköltözött és most keres két embert...Ez az a Jotta, aki a kezembe nyomta a regisztrációs papírt. Hülye japók, először a papírforma, aztán ha rákérdezel, akkor van itt is mindig okosság :D Szóval a kábelt át is húztuk, a routerjével most van valami, szal netet még nem oszt, de ha lejár a szolgálata, akkor beállítja, és mehet is a net occón :D (persze beajánlottam a német srácot harmadiknak, úgyhogy háromfelé osztva jó áron van ez) Addig meg ülhetek a folyosón és valami szomszéd netét csórva tudok postolni :)

Koli és első arcok

Betévedtem az ajtón, elkaptam első mukit a portának kinéző helyiségben. Ezaz, beszél angolul, Yotta-nak hívják (mondjuk ezt addig nem tudtam megjegyezni, amíg a később érkező német le nem Yodázta :D ) és ő költöztet be. Szokásos történet, fizessek, adott papírokat bankhoz na meg valami sulis papírokat, ami már amúgy is megvolt. Bevitt a szobámba, adott kulcsot, átnéztük hogy minden megvan, nincs eltörve, kondi müxik, hűtő megvan, stb. Kárörvendőknek jelzem, nem 150 centis az ágy :PPP Szobával nincs gond, egyedül vagyok, kis előszobán és zuhanyzón osztozom valami név alapján európai taggal, akit még nem láttam. Mondjuk jelenleg is erőteljesen szellőztetek, de majd csak elmegy a szoba szaga. Ami viszont baljós, hogy tele van a szobám csótányírtó eszközökkel. Azóta már olvastam itt a faliújságon, hogy örüljünk, hogy jó idő van, de lesz ez majd szar is jövő nyáron és elvileg akkor indul a küzdelem a szívós fekete rovarok ellen.

Utánam érkezett egy tag, Clemence-nek hívják. Viccen kívül, már Amsterdamban ránéztem, és olyan érzésem volt, hogy ez is odajön ahova én. Szöulban mikor láttam, akkor már szinte 100-ra vettem. És tényleg befutott, na mondom ez kész. Amúgy német csóka, japánul szart se tud (mint kiderült kb. senki se tud), bár ő csak fél évre jött. Találkoztam még Marcos-szal és barátnőjével Viviennel. Vivien mondjuk más suliba jár, meg ő már két hete itt van, nagyon barátságos volt. Marcos tegnap jött, szintén OUSSEP-es és meglepően jól beszél angolul brazil létére. Persze meg van az oka, kiderült, hogy angol tanár :D Befutott még egy olasz és egy indonéz srác, kiknek neve számomra már feledésbe merült, de szerintem ők is OUSSEP-re járnak. Vagy csak nem értenek angolul (olasznál ez esélyes is). Beültünk még kicsit Clemence-el a közös helyiségbe tvzni, ahol egy tajvani csókával ismerkedtünk meg, de az ő angolja elég gyenge. Mondjuk arra jó volt, hogy lefordítsa, hogy miről szól az idióta japán tv-show, amit nyomattak.

Megérkeztem

Gyors az Asiana Airlines: úgy tűnik errefelé komolyan veszik a díjakat, és nem csak egymás közt osztogatják. Tehát nem véletlen kapták az év repülőtársaságának járó díjat. Most ilyenekbe nem megyek bele, hogy csak szépen öltözött, vékony kóreai csajok voltak a légiutaskísérők (ergo nincsenek buznyák palik) és mindegyik nagyon kedvesen vigyorgott. Érdekes, hogy erre a másfél órás útra saját kisképernyő járt 5 csatornával (persze ebből a CNN volt számomra érthető, de mindegy) plusz hoztak valami szusi jellegű dolgot. Ebbe volt két tekercs, tofu valami öntettel, kis rizs és tészta wasabival meg szójaszósszal plusz valami kis golyó szerű diós süti. Persze mikor kihozták, akkor erőteljesen koncentráltam a mellettem ülőre, hogy mit hogy eszik, mert lövésem se volt mit mire kéne önteni, hova rakjam, milyen sorrendben egyem :) Ja, alap, hogy itt már csak pálcika, de biztos vagyok benne, hogyha nagyon nem bírtam volna vele, akkor adtak volna villát.

Ahogy leszálltam a reptéren jött a nagyon szar rész, 1 órát álltam minimum sorba, hogy beengedjenek. Ujjlenyomat, fénykép a pofiról valami win xp alapú agyon buherált kis képernyős számítógépen. Amúgy maga a procedúra gyors és fájdalommentes, csak ha minimum 100 emberre jut 4 bevándorlási tiszt, akkor picit lassú a dolog. Jelzem, a csomagom megérkezett!!! Mondjuk gondolom ha valaki elhagyta volna, akkor az a Malév+KLM...Bandukolok a vámellenőrzéshez, mely abból állt, hogy csak rákérdezett már, hogy a "HUN" mit takar a passportban. Mondom Hungary, na akkor nagy vigyor, látja tanulói vízum, mondom egy évre jöttem, Osaka University, még nagyobb mosoly, úgyhogy nagy hajbókolás és arigatozás közepette be is engedett táskanyitogatás nélkül. Megjegyzem ez a különbség itt, hogy itt ha magyar nem basztatnak, otthon ha magyar vagy, azért basztatnak...

Reptéren gond nélkül meg is találtam a Nankai vasúttársaságnak jegypénztárát, ahol vettem egy jegyet a rapidra (nem minden bokorban megálló helyjegyes) vonatra. 4 perc múlva már indultunk is. Persze helyjegyes volt, de tudta a franc, hogy melyik szám lenne az ülésem száma a sok közül, szal lehuppantam az első szabad helyre, ahogy azt jó magyar szokás szerint IC-n csináljuk. Nem is volt gond, csak jött a kaller jegyet nézni - ami szintén érdekes, mert szerintem csak az enyémet nézte meg - aztán átültetett a helyemre, mert hogy az 3 sorral előrébb szól :) Megjegyzem, hogy kb. 35%-os telítettség jellemezte a vagont. Na mindegy, a gondok leszálláskor kezdődtek. Tudtam át kell szállni a metróra, meg hogy kell új jegy arra. Bandukolok is szépen, látom van automata, na mondom hajrá. De az istenért se tudtam működésre bírni. Az aszonta adjak bele jegyet és fizessek. De hát jegyet milyet? Nekem nincs jegyem, azért kell az automata. Jó, akkor próbáljunk segítséget kérni. Nyelvtudás nélküli helyi állomásbohóc vs. én. Ő japánul, én angolul (bár mondhattam volna magyarul is, tökmindegy). Hát nem érti, mutogatom nekem metró és Yamada állomás. Hát nem értjük egymást. Na erre kihozott valami papírt, ami ilyen balról japánul szedett kifejezések, jobbról angolul. Na kisütötte mennyit fizessek. Jó, adnám a lét, és pont ott volt a vonatjegyem. Ennek annyira megörült, hogy azt elkérte, mondta nem kell fizetni, menjek a kapuhoz, ott berakta jegyet és vigyorogva továbbmentem. Mondtam fasza, biztos átszálló jegy. Hát de nem, igazából ezek még mindig vasutasok voltak és én még csak itt hagytam el az állomást :DDD Ugye arról van szó, hogyha a vonattal továbbmész mint amire fizettél, akkor itt megfizettetik veled a különbözetet, máskülönben nem tudsz kimenni.
Jó, akkor már láttam a metrólejárót, előtte jegyautomata, vettem rajta 490 jenes jegyet, ahogy Laci tanácsolta, és irány a metró. Na ez is pont 3 perc múlva indult, de jól megijedtem, mert volt itt írva minden. Mellettem ülő öreg tagnak mutatom, hogy nekem Yamada station kell, néz jobbra balra, aszondja jó ez nekem. Jó is volt egyébként, csak hát bennem volt az ideg mint helyi tök idegen ugye. Yamadától taxizás volt felírva, azok is ott álltak szépen sorban. Itt azért van kiszolgálás :) Maga az autó ilyen kocka alakú enyhén a kommunizmus "fekete autóira" hajaz. Sofőr be is pakolta a cuccaimat szépen, bár azért meglepődött a szerintem túlsúlyos poggyászom emelésekor, de elbírt vele. Persze fehér kesztyűben vezetnek itt szigorúan. Bal hátra be is ültetett (otthon ez jobb hátul lenne, csak hát ez jobbkormányos) szépen, ahol ilyen fehér csipkés dologgal be volt borítva az egész üléssor. Lehajtom a kartámlát, mert akkor utazzunk már rendesen, hát elmondanám, hogy fűtött kartámasz volt :) Néztem nagyokat, mert kívülről full gagyi öreg autónak nézett ki. Érkezéskor kifizettem, csávesz kipakolt csomagtartóból, és látta, hogy van 3 lépcsőfok, gyorsan felfutott a nehezebb csomagommal rajta :) Ezt úgy, hogy nem adtam borravalót, mert azt olvastam nem szokás. Ezek szerint itt ez a szolgáltatás jár és kész.

Tehát megérkeztem, egyszer sem tévedtem el és ez tök jó :)

Utazás eddig

Most épp Szöulban vagyok, várok a gépemre, ami továbbrepít Osakaba. Mielőtt még elkezdeném fikázni a KLM-et, engedjétek meg, hogy hatalmas gratulát mondjak a dél-kóreai kormánynak. Hát nem semmi amit ezek erre a reptérre összehordtak. Néztem én, hogy "The world's best hub" meg ilyen demagóg szövegekkel hülyítenek, mikor megérkeztem, de viccen kívül, van benne valami. Azért USA-ban és EU-ban is láttam már jópár repteret, hát talán a London Heathrow 5-ös terminálja vehetné fel a versenyt ezzel, de veszítene, mert az nem barátságos. Ez itt hihetetlen tiszta, minden van, elfogadnak dollárt, yent, eurot, van thai masszázstól kezdve armani öltönyig minden. Itt komolyan veszik az átszálló utasokat. Persze szarnak H1N1-től mint a tűztől, mindenki maszkban flangál, meg azért érkezéskor a hőkamera rögtön befigyelt. Na most már csak egy valami izgat, az Asiana Airlines, mivel most láttam, hogy tán az év légitársasága volt, és most már kezdek hinni az ilyen kiírásoknak.

De a KLM meg elmehet a francba. Amikor az Alitaliaval nevezem egy napon, akkor azért valami gond lehet. Megint az lehet gond, hogy idén a British Airways jól feldobta a mércét, JetBlue és Delta tartotta a szintet, és akkor kapom a pofámba ezt. Kajába nem kötök bele, az egész jó volt: snack mogyoró helyet mandula van, ami király, ebédre koreai kaja volt, igazából magyar szemmel valami "kínais csirke", volt hozzá egy kis garnélarák meg egy kis süti. Aztán az éjjel közepén hoztak ilyen dobozban tésztát húslevessel (az arányok miatt írom így), adtak pálcikát, mondom köszi :D Sushit már éppen meg tudom enni pálcikával, de azért ezzel megküzdöttem. Először elakartam hozni a pokrócot amit adtak, de a húsleveses történet után inkább otthagytam, én ezt ki nem mosom :D Aztán reggeli is korrekt volt, valami tekercs volt, sztem tengeri cuccal tömve, meg gyümölcssali, joghurt. Tehát kaja jó, de a kiszolgálás???
Egy finn taggal kerültem össze, aki 29 éves létére a legnagyobb gondja, hogy dél-amerikát és afrikát még nem utazta be, úgyhogy volt miről beszélgetnünk. Rá is álltunk a whiskey-re, csak hát a másodikat már cseszték hozni. Már felváltva hasaltunk a hívó gombra, ezek a hollandok meg se mozdultak (igazából azt se tudom hova tűnt el az összes, mert a folyosón se lehetett őket látni). Pedig már majdnem elálmosodtam, de hát nem...És akkor jön az, hogy normális társaságoknál ha nem bírsz aludni, akkor nyomod a kis kijelződ és nézel valamit, amit TE akarsz. ITT?? ÁÁÁ! Nézzed a közös képernyőn azt amit adnak, azzal a fülessel, ami alapból röcsög és a hangerőszabályzóm már az elején se működött. És erre még rájön az, hogy van ez az Éjszaka a Múzeumban 2 vagy mi, és 2x leadták egymás után! DE MIÉRT? Hátha elaludtad az első vetítést, és majd mikor felébredsz bepótolod? Mondom, majdnem Alitalia, csak ott legalább nem ugyanazt a filmet adták egymás után.
Most már kíváncsi vagyok, hogy a visszaútra mit alkotnak, de inkább nem idegelem magam rajta, úgyis jó messze van az még.

Amúgy jól vagyok :) Jelentkezem majd Osakaból.

Intro

Ez lesz a Japánban töltendő egy évem hivatalos beszámolója, hasonló, mint anno volt az USA-s. Hogy mi lesz benne, azt pontosan még nem tudom, de valószínű a kultúrális sokk minden eddiginél jobban meg fog viselni, valószínűleg legtöbbször erről fog szólni a blog. Ha lesz időm, akkor meg lesz szépen dizájnolva is a blog, de ehhez még szíves türelmeteket kérem.

Hamarosan jelentkezem, most megyek is a reptérre.