Nomihoodai, avagy a bukott üzleti modell

Hirtelen nem tudom, hogy erről írtam-e már, de mindegy, ismétlés a tudás anyja. Szóval a japók ivási szokásairól említenék egy pár szót. Mindenki kérdezi, hogy mennyire bírják ezek az ázsiaiak a szeszelést. Röviden tömören, egy fehérember röhögve leiszik itt bárkit a sárga (érted, sárga, haha :D ) föld alá. Persze nem kell itt rögtön alkoholista egyetistákat képzelni magatok elé, elég hogyha csak egy átlagos (értsd megiszik egy pár sört hetente a haverokkal) alak áll neki a mérkőzésnek.
Egyik kínai kolléga múltkor két kis dobozos sörtől adta meg magát a konyha közepén a széken, úgy aludt, hogy szerintem a vörös hadsereg sem ébresztette volna fel ha átvonul rajta. Az ausztrál komám (aki mellesleg kínai, de azért ausztráliában nőtt fel, tehát edzettebb) meg két pohár pálinka után olyan vörös lett a feje, hogy útlevél nélkül beengedték volna Kínába. De ő legalább nem adja fel, iszik egész este és nyomja a bulit.
Na most japánok vicces emberek, ők azt a fogalmat, hogy alkoholizmus, nem ismerik. Nagyon sok embernek van az alkohollal problémája, bár a 120 000 000 ember között eléggé elvesznek, úgyhogy gondot nem nagyon okoznak. Azért ebben előrébb vagyunk mi magyarok, nálunk szemmel látható az alkoholizmus. :D De itt tényleg nagyon toleránsak az ebmerek, az hogy seggrészegen fetrengsz az utcán az senkit nem zavar. És ez a seggrészegség elő is fordul nem egyszer, ennek oka pedig a nomihoodai.
A nomihoodai egy nagy trükk, a lényege az, hogy befizetsz egy fix összeget (általában 1500-2000JPY) és akkor 90-120 percig (helye válogatja) ami szesz belefér, nyomathatod. Persze itt is megvannak a lehúzások, pl a pincér ritkán jön, vagy vizezik a piát mint állat, de azért lehet tudni, hogy melyik hely milyen. Általában sok helyen az a trükk, hogy direkt drágább a mulatság (kb. 2500JPY) és akkor annyit eszel mellé, amennyit akarsz. Csak ugye amíg eszel, addig nem tudsz inni :) Lényeg a lényeg, a japánok nincsenek felkészülve egy komolyabb "fehér" bandára, akik edzettek. Mert ugye mi megdolgoztatjuk őket a pénzükért, meg ahhoz, hogy úgy nézzünk ki mint a japók kb. 2-3szor annyit kell legyűrnünk. Tehát összeségében elmondható, hogy annak az oka, hogy ez a modell nem működne a Nyugati világban az pont ez, nem érné meg. Mert nyugaton mindenki így kérné a piát mint mi, ami már rögtön veszteségessé tenné a bulit. De viszont a japóknak bőven nem kell ennyit piázniuk hogy elázzanak, tehát velük abszolút megéri ez a modell.
Egy másik érdekes dolog, hogy míg a fehér általában még mikor matta részeg sem feltétlenül okádik meg mászik a kocsmában, addig a japók nem szégyellik ezt csinálni. Az egyik helyen pl.: a budiban volt egy nagyobb rozsdamentes acélból készült mosdó mely fölött egy "ide hányj" felirat volt ábrával :D Mondanom sem kell, hogy ahányszor vizelni mentem, mindig volt vállalkozó aki ott támaszkodott :D

Tehát alkohol terén Nyugat vs. Kelet, 1:0 :D

A német csendestárs

A kedves szobatársam története folytatódik, ugyanis a gyanúm beigazolódott.
Történt ugyanis, hogy a kollégának van egy 250ml-es tusfürdője még a német őshazából, ami valamiért nem akar fogyni neki. Jelenleg becsléseim szerint olyan 100ml lehet még benne, viszont a kolléga ugye már itt van október elseje óta. Ez ugyebár két lehetőséget vet fel: a gyerek vagy nem tusol vagy az én tusfürdőmet használja.
Gondoltam eme történetnek a végére kell járnom, mert nem szeretem, ha engedély nélkül használják a cuccaimat, úgyhogy egy kísérletbe fogtam. A kísérlet lényege annyi volt, minden nap mikor letusoltam reggel, mindig hidegre csavartam a csapot és vártam, hogy vajon mi történik. Gyorsabb felfogásúak már rájöttek, hogy a trükk lényege az, hogyha tusolt a kolléga, akkor mikor ellenőrzöm a csapot, akkor melegre lesz állítva. Persze hibaforrás van, mégpedig ha ő is engem szívat vagy pedig imádja a hideg vizet. Ezeket azonban az előző két havi minták alapján kétlem, mivel mielőtt elkezdtem hidegre csavarni sosem volt hidegre állítva.
Az eredmény kedvező lett, nem használja a cuccaimat. Ami mondjuk viszont elkeserítő az az, hogy 3 naponta tusol. Én ilyen igénytelen németet még nem láttam, de lehet, hogy közel lakik a francia határhoz :D

Küzdök magammal

Gáz van! Múltkor vészesen közel kerültem a 80kg-os lélektani határhoz felülről. Ezt nem engedhetem meg! Ennél többet nem fogyhatok. Bárcsak ilyen problémáim lennének otthon, de sajnos nincsenek. Bezzeg itt...Próbálom megfejteni mi lehet az igazi ok, a kaja, a biciklizés, a levegő vagy mitomén. Remélem nem a kaja, mert azt nehezen tudom "hazavinni". :D

Idézet egy barátomtól

Egy kollégám kérdezte a következőt tőlem:

A japán gyerekek tök aranyosak, hogy lehet, hogy mégis seggfejek lesznek ha felnőnek?

A kérdés adott, a választ továbbra is keressük :)

Élet a mindennapokban

Nem írtam mostanság, bocs :)
Ezúttal a lustaságot lehet okolni, nem pedig az eseménytelenséget, bár azért azt hozzáteszem, hogy olyan megdöbbentő dolgok már nem történnek. Sokan mondták, hogy japán furcsa, de szerethető ország, hát nekik üzenem, hogy ja, szerintem is :D
Most hirtelen sokminden forog a fejemben, de most inkább arról szeretnék írni, hogy miért is érdekes a fehér ember élete errefelé.
Kezdjük triviális dolgokkal, más szemmel néznek rám az emberek :D Általában nem bámulnak rám, és el tudok suhanni mellettük bringával vagy akár gyalog. De mi van akkor, a nem? :D Na akkor jön az, hogy jön a bámulás és értetlenség. "Ki ez itt? Mit csinál itt? Miért néz ki így? Biztos amerikai! Akkor tuti beszél angolul! stb. ". A legaranyosabbak a gyerekek, akiknél még nincs meg a kontrol és szó szerint tátott szájjal bámulnak, hogy ugyen mi a franc van ennek a szemével, hogy ilyen kerek. És nem veszik ugye észre magukat. 20 perces vonat út alatt végigbámul a kisgyerek :D Szerintem tök vicces. Ők nem az idegesítő kategóriába tartoznak.
Az idegesítőek azok, akik azt hiszik amerikai vagyok. Európai embereknek ezt nem kell magyarázni, hogy miért sértő, de ők persze arra gondolnak, hogy biztos beszélek angolul mert fehér vagyok. Hát bingó, ez éppen talált, csak könyörgöm, NEM VAGYOK AMERIKAI. És ne is próbálj velem angolul beszélni, mert második mondatnál úgyis elveszted a fonalat, csak úgy mint én japánul :D Van akit ez nem zavar, utcán odajön és elkezd angolul magyarázni nekem. Mert ha még csajok csinálnák, bánja a franc, de középkorú vagy méginkább idősek faszik kíméljenek. Egy angol srác akit nem rég ismertem meg mondta, hogy ő képtelen japánul megtanulni a japán emberek miatt. Nem értettem miről beszél. Ő mondta, hogy mindenki angolul akar vele beszélni. Hát mondom még jó hogy kicsit külvárosban lakom, itt nem áll fenn ez a veszély. Erre mondja, hogy még a boltban is hiába köszöni meg japánul a kasszánál a cuccot, visszaszólnak angolul, hogy szívesen. Na ezt végképp nem akartam elhinni, de azóta felfigyeltem, hogy tényleg próbálkoznak angolul visszaszólni a boltokban :D De ez csak fokozódik a belvárosban, úgyhogy majd javaslom neki a költözést :)
Viszont már kezdek egyre jobban beszélni kézzel-lábbal és azzal a japánnal amivel eddig felvérteztem magam. Most már nagyon nem tudok eltévedni, amíg emberek vannak a közelben. Sőt, hogy már néha felismerek kanjival írt helyneveket különösen izgalomba hoz :D Talán mégsem annyira reménytelen ez.