Korea

No bevallom lusta voltam írni mostanában, de ez már amolyan "úgyse történik már semmi" dolog.

Aztán Fenyő emlékeztetett, hogy írjak már Kóreáról...végülis igaza van, azért az nem volt annyira szar :D

De teljes offtopicot se akarok, ezért próbálok Japánnal összehasonlítást tartani, mert azért mégiscsak ázsival lehet a legjobban összemérni.

Ha egy szóval kéne jellemeznem a helyet, akkor Kórea eszméletlenjó :D Most maradjunk annyiban, hogy nem fogok belemenni a kultúrba meg ilyenekbe, mert ahhoz úgysem értek. Az gondolom kb ugyanaz mint Kínában meg Japánban, legalábbis a tradicionális épületek teljesen ugyanarra a kaptafára épülnek. Persze ez egy puskaporos hordó, mert a Kóreaiak szeretik azt állítani, hogy igazából ők a kultúra bölcsője, és hogy Kína és Japán is őket másolta, vagy ha továbbmegyek, akkor ők népesítették be az egészet, de ehhez nekem semmi közöm, útálják ők egymást ezért. Mondjuk vicces ez a Kórea - Japán - Kína háromszög, ezek úgy fújnak egymásra, hogy Európa is megirigyelhetné néha (negatív értelemben).

Szóval kezdjük az elején, kaja pia: végre jókat ettem-ittam! Nincs nekem bajom a japán kajával, de itt nekem elhalnak az ízlelőbimbóim, mivel semmi se csíp vagy mar, semmi se túl édes vagy túl sós. Mindez Kóreára nem mondható el, végre éreztem, hogy itt bizony eszek valamit :D Ráadásul a porciók is nagyobbak, tehát sose hagytunk el egyetlen helyet sem üres gyomorral. Arról nem is beszélve, hogy a savanyúságok, köretek azok gyakorlatilag korlátlan mennyiségben vannak, mivel azt lehet úgymond utántölteni...Ingyen. Végülis amiért fizetsz az pl a grillezendő hús, amit te csinálsz magadnak az asztal közepén. Ehhez még hozzájön, hogy a kóreaiak isznak, de úgy masszívan. Folyik is a shócsü (nem így írják, de kiejtés szerint talán ez stimmel) renesen, ami ilyen 19 fokos rizsbor lehet. Japóknak is van ilyenjük, de a kóreai íze nem olyan erős és sokkal ihatóbb. És kiemelném a kimcsi-t ami olyan szinten addiktív savanyúság, hogy szerintem be kéne tiltani. (ezúttal üzenem a családnak, hogy lehet keresni a receptet) Aki ismer az tudja, hogy én húst hússal eszek, de ez a kimcsi képes megváltoztatni még egy ilyen beállítottságú embert is. Egyszerűen jó és kész.
Piáláshoz még hozzátartozik, hogy tele van kocsmával az ország, de shócsün, sörön és whiskey-n kívül mást nem igen láttam. Ázsiai szokás, hogy itt ami az asztalon van az mindenkié, ezért úgy is szolgálnak fel. whiskey-t akarsz inni akkor üveggel rendel(tek) és az megy. Sörből is van 1-3 literes kancsó, aztán hajrá. Mindig kell valamiféle kaját rendelni hozzá, de itt is van rágcsálnivaló ingyen, korlátlan utántöltéssel. A lényeg, hogy folyamatosan enni és inni kell :D
És az árak? Tök elfogadható. Szerintem BP-n sehol se lenne olcsóbb, főleg ha ezeket a szolgáltatásokat beleszámítod.
Ha már az áraknál tartok, akkor megemlítem, hogy baromi jól elvoltunk Japán ösztöndíjjal :D 7 napa alatt nem költöttem annyit "BKV"-ra mint Osakaban egy belváros-koli vonatozás 2-szer. Ez azért nevetséges. És akkor nem is említem a taxit, ami 80 Forintról indul...Szóval a szolgáltatások eléggé olcsónak mondhatók.
Az is érdekes, hogy volt néha ilyen románia érzésem, mert a gazdasáig fejlődés nem párosult az ízlés és a társadalom fejlődésével. Persze mint tudjuk ez egy hosszabb átmenet, de alapvetően nekem bejön ez az egyveleg :D Azért van különbség, hogy azért hajigálják el a szemetet mert tudják hogy valaki fizetve van azért, hogy felvegye, nem pedig azért mert nincs kuka, meg amúgy is ki nem szarja le. Vagy a köpködés az utcán :D Vagy az, hogy a sok hülye külföldi (fehér ember) nem biztos, hogy jó indulatú, nem kell velük hímestojásként bánni vagy elfutni előlük, mert úgyse beszélem a nyelvet (Japánok). Érdekes, de szerintem jobb ha kicsit rasszisták a fehér emberrel szemben... És most nem a vendégszeret hiányáról beszélek vagy ilyesmi, egyszerűen jó azt látni, hogy az emberek arcáról le lehet olvasni a véleményüket, nem úgy mint a Japóknál, aki még ha útál is még mindig udvarias veled.
Képeket csináltam, erre tessék, bár vájtszeműek ezeket már rég felfedezték :D

Busan

Seoul

Lényeg a lényeg, Kóreát csak ajánlani tudom! Szöül meg haverom szerint olyan mint Hong Kong, úgyhogy ode már akkor nem is kell mennem (DE!).

Mire buknak itt a nők?!

Emlékszem mikor még szeptemberben Laci (magyar prof) tartott nekem beszámolót arról, hogy milyen is itt az élet. Persze ő már akkor mondta, hogy nőkkel nem lesz gond, szeretik a fehér embert. Mondtam az addig ok, de miért vagy mi van a japán pasikkal? Ő csak egyszerűen rámmosolygott és azt mondta, hogy na majd meglátod és rögtön rájösz.
Nos igen, Japánban is dombol a metroszexualitás, durvábban mint a nyugati államokban. Ennek biztos sok egyéb oka is van, de szerintem inkább az, hogy van elég pénzük az embereknek, hogy hülyeségekkel foglalkozzanak. És a férfiideál amúgy is más, mint otthon. Gyakorlatilag teljes egészében az ellentéte a nyugati ideálnak. Itt az a vonzó ha vékony vagy, magas vagy, szőrös vagy (arcszörzet elsősorban), hosszabb a hajad, fested a hajad (a lényeg hogy ne eredeti ázsiai barna/fekete legyen), és legyél atomfehér bőrű. Na most a szőrzet az elég problémás, ott genetikailag eldől, hogy nő-e valami vagy nem, általában nő valami, de csak úgy 30 éves kortól. A férfiakon ezen felül annyi szőr van és ott mint a nőkön nyugaton (beavatkozás nélkül :D ).
Na hát el lehet képzelni a szőrtelen szőke vékony pasikat holdjáróban flangálni a városban. A mi szemünkkel nagyon durva a látvány. De elvileg működik, legalábbis így néznek ki az igazán nagymenők. A vicces az, amikor fehérembert látok ilyen stílusban flangálni, mert az már otthon tök buzi lenne, hát én még bőven el tud lenni (de egyébként sokszor tényleg buzik ezek, majd egyszer egy másik posztban...).
És miért jó fehérembernek lenni? Azért mert tökmindegy hogy nézel ki, akkor is jó esélyed van. Ha pont az ellenkezője vagy a japán ideálnak, akkor az milyen jó már mert különleges. Ha meg éppen belesimulsz a tömegbe akkor meg azért, mert hát mégis csak fehér vagy de legalább megfelelsz az ideálnak. Tökmindegy. Épp ezért mondom hogy bárkiből lehet itt Brad Pitt.
Az meg már külön érdekesség, hogy a Japánok szerintem azért álltak be erre a hülye ideálra mert ránk akartak hasonlítani. Mi meg pont hogy nem akarunk már szőrösek és vékonyak és szőkék (bár ez utóbbi még sokaknak nem triviális) lenni. Gondolom a következő a cingárság lesz. Hát látszik is, mindenkinek az kell ami neki nincs de másnak van. A világ már csak ilyen úgy tűnik...De utazni mindig lehet ;)

De le is egyszerűsíthetem a képletet, van aki erre esküszik: fehér vagy = nagy a farkad és sok a pénzed. Van akinek meg ez jön be :D

Képek - 奈良と天橋立

A vájtszeműeknek talán feltűnt, hogy vannak ám új képek az albumomba, csak lusta voltam hozzá postot írni. Egyébként annyira hozzáfűzni való nincs, szép helyekre mentünk :)

Első Nara (奈良), közel van, kb annyira mint Kyoto, de nem annyira ismert. Most egyébként pont azt ünnepelik, hogy 1300 éve odahelyezték a fővárost (a szokásjog szerint minden új császár más fővárost választott). Ami a lényeg, hogy van ott egy rohadt nagy templom (elvileg a világ legnagyobb faszerkezetes épülete) és van benne egy rohadt nagy buddha (igazából kettő, de az egyik a lényeg). Na most erről a buddháról olvastam hogy a legnagyobb, de azt is hogy nem, gondolom attól függ, hogy anyaga szerint vagy mitomén miszerint csoportosítjuk. Mindegy, elég nagy volt :) Egyébként pöpec városka, ajánlom ha valaki Kansai-ban tervez bóklászni. A szarvasokkal/őzekkel vigyázni, mert mindenhol vannak és mindegyik támadni akar :)

奈良 - Nara

Amanohashidate (天橋立) pedig az egyike Japán három híres természeti látnivalói közül (日本三景), amiből tudtom nélkül már láttam egyet (Hiroshima mellett Miyajima), na most a második is ki lett pipálva. A harmadik valahol Tokyo felett van jóval, de majd talán arra is sor kerül, most már érdekel :D Nem rossz a kilátás és egyébként a tengerpart is talán használható lesz jobb időben ;)

天橋立 - Amanohashidate

Na majdnem elfelejtettem, youtubre is felpakoltam egy kis liftezésről készült szösszenetet. Plusz pont aki megfejti, hogy a kínai komám mit tud már magyarul :)

Japánok és a szleng

Ez egy elég érdekes téma. Ugye az a hír járja, hogy szleng a Japánban nincs, mert itt mindenki olyan rendes ember, nem anyáznak ezek. Na de én ezt nem akartam elhinni, mert ha egyszer a McDonalds bejutott az országba, akkor más amerikai szar is jön vele, pl filmek, idióta fehéremberek akik otthon nőt nem találtak, és persze a bunkó magatartás. Szerencsére még nem diadalmaskodott a jenki lilatakony, de azért biztos hatással van a társadalomra.
Persze magyarként minket sose kellett félteni, a nyelvünkben eléggé keményen él az anyázás, mindenki tudja hogy percekig tudunk ismétlés nélkül anyázni (egyébként ezt büszkén hangoztatom :D ). A japán nem ilyen, de azért kibújt a szög a zsákból. Persze egyetemen bárkit kérdeztem mindenki tagadott a szleng létezéséről, na de a városban a komáim már nem ilyen szégyellősek. Szidnak ám ezek embereket, csak nem merik hangosan, csak egymást között, sőt, még talán úgy sem. De van! És engem csak ez érdekel. Na most a legdurvább (csinkaszu) fordításába nem mennék bele mert még most is a hányinger kerülget, de aki nagyon akarja az utánanézhet. Nagy oltás az biztos. Egyébként van seggfej is pl, (ketsunoana) ami gyakorlatilag a seggluk (angolul ugyebár asshole) tükörfordítása lehet, de hát mindenki érti, hogy miről is van itt szó.
Azért éltem a gyanuval, hogy lehet ezt csak a szubkultúra ismeri, úgyhogy leteszteltem az általam ismert legjapánabb diákkal, hogy ugyan hogyan reagál. Hát a gyerek nézett, kerekedett a szeme, vörösödött. Értette. Nesze neked japán szleng, félévembe telt míg megtaláltalak...

U.I.: Egyébként annyira jó vagyok, a legnagyobb japánosok (mármint külföldiek) se értik ezeket az oltásokat. Ehhez tényleg anyanyelvi szinten kell lenni ezek szerint :D

Noh

Még áprilisban Shun papa kitalálta, hogy menjünk el egy tradícionális japán színházba. Mondtam jó, végülis úgyse nagyon látok ilyesmit, de azért voltak fenntartásaim. Főleg hogy vasárnap délután volt, semmi kedvem nem volt menni, meg hát eddig Shun papa nem igazán tudott sikeresen programokat szervezni eddig - a sörgyárat leszámítva, de az az én ötletem volt :)
Jött az asszony is, akinek a nevére komolyan nem emlékszem, szerintem Michi...Mindegy, elmentünk, szerencsére nem volt messze a kolitól. Legalább kaptam ingyen ebédet, és most már tudják hogy a ramen a kedvencem, remélem máskor is meglepnek vele :) Aztán megérkeztünk a helyszínre.
Hát hirtelen cirkuszi bohóc lettem...kiderült hogy valami hülye újságírót odacsödített és valami cikk is fog készülni arról, hogy milyen király a host family program. Persze pózoltam én nekik, csináltak képeke, amin természetesen "csak a szokott módon nevetünk és mosolygunk, mert az élet szép Japánban". Mindegy, ha a kezembe kerül az újság, akkor majd beszkennelem :D Már már kíváncsi lettem na :)
Ami az előadást illeti: nem nagyon volt izgalmas, de az érdekes bélyeget azért rá lehet nyomni. Végülis van négy hangszer (3 dob és egy furulyás) meg néhány tag aki énekel és a színész. Mondjuk nagy csalás volt, mert a színész nem viselte a tradicionális ruhát és maszkot, azt csak az utolsó 15 percre rakták fel mutogatásképpen. Persze azt is tudni kell, hogy a műfaj majdnem kihalt, úgyhogy örülni kell, hogy ennyi van legalább. Mindegy, túléltem, akit érdekel a performansz annak itt egy kis bemutató:



Aztán a szünetben találkoztam Suita polgármesterével, akiről kiderült hogy egy suliba járt Shun papával. De mivel Shun papa idősebb, ezért a polgármester továbbra is úgymond Shun papa alatt van rangban, ami vicces :) Meg is kaptam a polgármester névjegyét, ha valakinek kell a telefonszáma, akkor csak bátran :D Egyébként vicces, mert a nevében benne van az a kanji （阪） ami Osakaban　（大阪） is .
Végülis ennyi volt a nagy történés, aztán még Shun papa behívott egy kávéra, ami egyébként elég jó volt, amúgy is oda szoktam járni komámmal, úgyhogy be van tesztelve. Most egy darabig nincs Shun papa program, majd egy gyárlátogatás lesz megint valamikor júniusban, de hát hol van az még...

Néhány ott kattintott kép pedig errefelé:

Noh

Tragédia

Azt hittem, hogy ebben a blogban csak csupa móka és kacagás fog kerülni, de hát az élet néha produkál érdekes dolgokat, ami jelenleg egyébként inkább tragikus jelen esetben.
Történt ugyanis, hogy május elsején helyi idő szerint 23:57-kor az egyik barátom és egyben osztálytársam eltávozott az élők sorából. Egy banális eset történ, elütötte az éjszakai expressz vonat.
Hárman voltak ott akik látták az esetet, hát elég durva a sztori. Egy bárból tartottak hazafelé - állítólag nem voltak beverve - és az utolsó vonatot akarták elcsípni. Csakhogy ahhoz keresztezniük kellett egy vasúti átjárót, amelynek jelző berendezései teljesen jól funkcionáltak, a sorompó is lezárult a vonat közeledtével. Azonban Moody úgy gondolta, hogy ő még átfér és átbújt a sorompó alatt, de a túloldalig már nem ért el. A barátai már csak egy cipőt láttak a síneken, a test 10 méterre landolt az úton. Nyílt koponya-, kéz- és lábtörések, de még élt mikor odaértek. Viszont még a helyszínen leállt a szíve, mentőt még hívni sem kellett.
Persze utána a rendőrség kérdezgetett jó sokat a srácoktól, hogy akkor most öngyilkosság, gyilkosság vagy baleset volt. Természetesen baleset, dehát ha egy külföldi hal meg az mindig nagy szám. Én másnap reggel kaptam egy hívást a hírrel, hirtelen köpni nyelni nem tudtam. Megkaptam a részleteket is, hirtelen azt se tudtam mit csináljak, úgyhogy inkább rohantam venni egy gyergyát amit meggyújtottam a szobája előtt. Ennek később követői is akadtak. A nap további részében érkeztek a koliba az osztálytársak, professzorok, hivatalos egyetemi emberkék. Végül aztán estefele értesítették a szülőket, akik nem kívántak idejönni. A test Egyiptomba kerül majd, ami kicsi bonyodalmat okozott, mivel ő ide kanadai útlevéllel érkezett (amúgy kettős állampolgár) és a kanadai követség nem igazán akarta Egyiptomba küldeni a testet.
A helyzet így pár nap után normalizálódni látszik, bár még biztosan sokáig felemlegetésre fog kerülni a dolog, mert amúgy egy rendkívül jó arc vidám srác volt aki mindenkivel jóban volt. Mindenesetre az élet megy tovább, próbálok úgy gondolni a dologra hogy végleg hazautazott...egy jobb helyre.

Nyugodjék Békében!

U.I.: A japán hír itt található, nem is tudom, hogy van-e az olvasók között valaki aki beszéli a nyelvet. Nagyon sok extra nincs benne, de azért arra felhívnám a figyelmet, hogy a hírben szerepelt, hogy a baleset miatt 7 percet késett a vonat....

Újra 'Itthon'

Miután visszatérem Ausztráliából érdekes érzés fogott el. Igen otthonosan mozgok, tudok mindent hogy mi hol merre meddig, de persze megint nem beszélem a nyelvet. Gyakorlatilag visszaérésemkor nem fogott el a kúltúrasokk spirálja újra, és ez igen meglepett. Talán ezért van olyan otthon érzése a dolognak.
Persze amíg nem voltam itt addig történtek események. A német szobatárs hazament (gondolom), kikötötték a 2 hétre bekötött netét (LOL). Aztán jött egy csomó új kolléga, kevesebb ausztrál, még több kanadai (nem jó), és meg is indult a klikkesedés (szintén nem jó). A régiek nem igen keverednek az újakkal, és ez irányú kezdeményezés az újak felől sem látható. Persze sokan valamilyen szinten beszélnek japánul így annyira nincsenek elveszve, mint mi anno, akik szinte egytől egyig tök kezdők voltunk. Ez is csak megerősített az eddigi tapasztalataimban, hogy csak mi voltunk olyan hülyék, hogy itt kezdtünk japánt tanulni :) Érdekes adalék még, hogy ausztrál/kínai komám is visszajött, igaz már nem tanulni csak úgy ellenni :) Munkát nem keres, csak lusta volt új szemesztert kezdeni otthon. Ilyen is van, én nem bánom hogy itt van, mert vele mindig jól elvoltam.
Szóval van itt most újdonság is meg otthon érzés, azért jó újra itt lenni :)

Ausztrália

No, ez a blog kicsit szünetel, elmentem Ausztráliába. Még nem tudom, hogy fogok-e ott blogolni, de ha igen, akkor ide bedobom a linket, hogy hol találjátok az okosságot. またねえーーー

UPDATE!!!

Amúgy blogolok ám Ausztráliáról.

A német utolsó napjai

Ez hülye :D
Bár már nem köhög annyira, talán megéri a hazautazást. Tusfürdője még van, úgy tűnik fél évre tényleg elég volt neki a 250ml. Szerintem még a maradékot haza is veheti és el lesz vele májusig. De ha ez nem is lenne elég, nagyot alkotott a kolléga. Úgy 2 hete hallottam a portán, hogy a szomszédom internetet rendelt. Mondom melyik, az új kínai? Mondják nem, a német. De hát az meg megy el márciusban...
Na úgy is lett, a hülye megkapta a netet március 5-én, megy haza 18. körül. Került a mókat 10000JPY-be. így is el lehet verni a pénzt, persze megjegyzem hogy ennyi pénzt én egy egész évre nem fogok költeni a netért, de hát nem is vagyok német :D Most már végleg letettem róla, hivatalosan is retardált.

Bousouzoku - 暴走族 （ぼうそうぞく）

Érdekes barátokra tettem szert :) Két hete szombaton flangáltunk a belvárosban, majd figyelmes lettem egy számra, ami már régóta tetszik (LMFAO - Shots). Megláttam, hogy a zene egy böhöm nagy amcsi kocsiból szól, én meg fogtam magam és odamentem, hogy játsza le újra. Meglepetésemre a srác beszélt angolul, úgyhogy el is kezdtünk dumálni. Nabeo a neve és övé a kocsi, meg van egy gyönyörű motorja is (amit képen láttam eddig csak). A haverjai egytől egyig motorosok, akik szintén ott voltak. Kiderült, hogy ők az úgynevezett bousouzoku tagjai, ami lényegében egy olyan szubkultúra, akik motorokat, kocsikat tunningolnak és csinálnak baromságokat városszerte. Nabeo mondta, hogy egy hét múlva lesz amcsi kocsi felvonulás is. Én meg nem szaroztam, megkérdeztem, hogy el tud-e vinni minket (egy kanadai sráccal voltam éppen). Ő meg mondta ja, le is beszéltünk, számot cseréltünk. Akkor még persze nem tudtam, hogy ebből lesz-e valami tényleg, de Japán az egy olyan hely, hogyha valaki megígér valamit, az általában úgy is lesz.
A hét közepefele ráírtam, hogy akkor áll-e még az ajánlat, mondta persze. Úgyhogy szombaton találkoztunk és belecsöppentünk ebbe az egész underground életbe. Olyan este 9-től 11-ig nem is csináltunk mást, minthogy cirkáltunk a városban, közben a motoros haverok követték a kocsit és csinálták a fesztivált. Aztán 11 fele felsorakoztunk az amcsi kocsikhoz, akik már ott vártak az indulásra az egyik főutcán. Sajnos azonban az eső esni kezdett, ezért kénytelenek voltunk helyszínváltásra, ami egy külvárosi helyre esett. Egy aluljáróban kötöttünk ki, ahol az út szélén felsorakoztak a gépek, kiszálltak az emberkék és várták a felvonulókat. Volt köztünk low-riderek, tunnigolt Escalade-k, vagy csak szimpla régi tragacsok amiknek lángolt a kipofogója :) Persze Nabeo volt a zenefelelős :D
Összeségében baromi jó este volt, nagyon szép autókat és motorokat láttunk. Összevágtam egy videót az eseményről, ez még csak az esti cirkálást tartalmazza, majd az amcsi kocsikról is csinálok egyet. Addig is erre tessék (HD):

Kendo - mert ez jó és igazán japán :)

Ha jól emlékszem azt még az elején írtam, hogy elkezdtem Kendo-ra járni októberben, mert hogy az milyen jó. Na erről azóta nem sokat beszéltem, de most pedig vannak események. Ugyanis kinőttem a kiscsoportot :)
Az edzésen az emberek három nagyobb csoportra vannak osztva, vannak a kezdők polóban és tréning gatyában, akik legfőképp kis gyerekek (vagy csak későn érő kendo palánták, mint én :) ). Rájuk jut egy öreg sensei, aki megtanítja az alapokat. Aztán van a középső csoport, ahol szintén gyerekek vannak, kb 14-ig bezárólag, de ők már full páncélban (bougu) nyomják és verik egymást rendesen. És végül de nem utolsó sorban vannak a felnőttek, akik szintén páncélban nyomják és szintén verik egymást rendesen :)
A lényeg a lényeg, hogy olyan 4 hete a sensei megkérdezte tőlem, hogy akkor tulajdonképpen mik is a terveim a kendo-val, mert hogy ő már úgy isten igazából nem tud nekem mit tanítani, kéne a páncél. Hát mondtam, hogy én még vagyok itt jó darabig, de páncélra lé az nincs (alsó hangon 50 000yen). Esetleg van-e valami kölcsönbe? Persze nekem valahol itt megállt a Japán tudásom, szerencsémre ott volt Tünde, aki tudott fordítani (egyébként szegényt alapból ugrasztják ha látják, hogy teljes homály árad a szememből :D ). Ő közben súgott, hogy melyik sensei-t kell kérdezni, mert hogy neki már ajánlottak páncélt kölcsönbe. Úgy is lett, egy másik sensei felajánlotta, hogy ő odaadja a régi páncélját, használjam azt. így csak a ruhát kellett megvennem a páncél alá (10000yen), ami azért belefér. Szóval most hogy van páncél (igaz egy picit kicsi, de elmegy), beállhattam a nagyok közé :) Ez kb most akkora váltás volt mint mikor elkezdtem az egészet: jóval keményebb az edzés és tök jó dolgokat csinálunk. És nekem még keményebb, mert múltkor pl mondta a sensei (persze erre csak utólag jöttem rá), hogy a következő gyakorlatot csak annak kell csinálni, aki bírja még szusszal. Mondjuk éppen még bírtam szusszal, csak azt nem tudtam, hogy itt van kihagyási opció :D A gyakorlat után nem bírtam már szusszal, de jól is nézett volna ki, ha első felnőtt edzésemen elkezdek lazsálni.
Mondjuk azt mondanom sem kell, hogy ezt a páncélt nem olyan könnyű ám felrakni. Illetve biztos nem nehéz ha lesz gyakorlatom, de persze figyelni kell a sorrendre, meg nem lehet csak úgy össze vissza rakosgatni a dolgokat, mert van itt mindennek hagyománya. Táskába se úgy rakod el, hogy belebaszod azt jóvan :D Egyébként úgy nem is fér rendesen, na de a franc se gondolta, hogy ezt ilyen komoly 5 perces rituáléval tudom úgy szépen összecsomagolni, hogy jó legyen.
Ja, egyébként a ruha (páncél nélkül is) rohadt jól áll rajtam :D Most gondolkodom, hogy lehet veszek egy kimono-t is, lehet az is jól mutatna. Na de ez már a jövő, és nem kendo :D

Közvetve, de magyart tanítok :)

Azt már sokan tudjátok, hogy bizony vannak itt olyan diákok, akik valamilyen furcsa oknál fogva magyar tanulásra adták a fejüket. És ezért képesek négy évet az egyetemen áldozni. Hogy minek a reményében, azt sajnos nem tudom, de azért van pár sikertörténet. Mondjuk Japánok előszeretettel foglalkoztatnak Japán cégeknél olyan képzetlen embereket, akik legalább a nyelvet beszélik. Tehát gondolom valami olyasmiban bíznak, hogy valami Magyarországgal kapcsolatos melót kapnak, ahol a nyelvtudásuk szükséges. Persze felmerül a kérdés, hogy miért nem japánul tudó magyart bíznak meg. Egyszerű: az nem japán, hanem egy idegen :D
Egy szó mint száz, tehát van magyar nyelvoktatás az Osaka University-n. És pont most készítenek egy olyan anyagot, amit később a diákok számára rendelkezésre fog állni. Ezen munkához kérték segítségemet, hogy mondjunk fel párbeszédeket, gyönyörű szép, akcentusmentes magyar nyelven :) Természetesen vállaltam a munkát, mert miért ne, legalább nyomot hagyok itt, és legalább segíthetek valahogy a japóknak magyart tanulni.
A felvétel elég mókás volt, mert a párbeszéd nagyon erőltetett, szerintem az igazi beszélt nyelvtől sok helyen teljesen idegen. Ebben csak az a baj, hogy ha ebből indulok ki, akkor amit könyvből tanulok japán is ilyen. (egyébként ez már máshonnan is kiderült... :D ) A kedvencem, mikor kicsit veszekedni kezdtünk az általunk (magyar diákok) és a tanárok által helyesnek vélt magyaron. Természetesen kiderült, hogy nem nekünk van igazunk, de ettől független szerintem mindkettő helyes. Most ilyenekre kell gondolni, hgy hanyas vagy hányas a busz. (azt fel se merem hozni, hogy ilyen szülcsinapcsi meg hasonló rövidítések helyesek-e, mert az még szerintem is gáz...)
Lényeg a lényeg, egy pár anyag már elkészült és elég vicces animációk lettek. Az eredményt itt találjátok, gondolom ahogy készülnek el a továbbiak, úgy kerülnek ide fel majd a továbbiak.
Katt ide!
Én egyelőre a 2-es és 5-ös leckében vagyok benne tutira, de majd lesz még több is!

Maid Bar

Ha furcsaságot akarsz látni, akkor természetesen fel kell fedezned azokat. Egyik ausztrál kolléga szülinapját ünnepelte, és kitalálta, hogy menjünk el egy maid bar-ba. Ennek lényege, hogy a felszolgálók cselédnek vannak beöltözve és úgy szolgálnak fel mindent. Mert ugye ez milyen aranyos meg szexi, meg mitomén. Most mondom, nem az :) Legalábbis európai szemmel nagy csalódás volt, ez tényleg japók hülyítésére van, akik aztán tényleg semmilyen nőt nem kapnak.
Ez kb. meg is látszott a közönségen, csupa lúzer tag volt ott, akik persze fizetnek azért, hogy nézhessék a lányokat jelmezben, velük együtt karaokézhassanak és hogy persze igyanak, mert az életük szar. Mi elég jól szórakoztunk, bár picit lehúzás a 3000 jen a 2 órás nomihoodai -ra, de legalább jó piák voltak (beleértve 8 éves whiskey, ami azért ritka nomihoodaiba). Meg hát röhögni ezeken az arcokon gyakorlatilag mindent megér :D

Szerintem haldoklik

A német kolléga így a vége felé lehet, hogy beadja a kulcsot. Napról napra jobban köhög és nem javul az állapota :)
Én párhuzamot vélek felfedezni a szellőztetés és takarítás hiánya, valamit a légkondícionálú túlzott használata és a tüdeje állapota között, de hát ő lehet ezt nem tudja. Mindegy, egy hónapja van még itt, lehet túléli, de igazából tökmindegy, mert már szerintem a szobájának hmegvan a jövendő gazdája, akit egyébként nagy szeretettel várok. De tényleg. :D Ennél már csak jobb lehet. Mondjuk ez legalább kussol és nem szól semmiért....de igénytelen. Nem is tudom, hogy mi lenne a jobb.

Osaka Fish Market

Kezdjük az elején, én sushit enni mentem oda :)
Ugyanis történt, hogy hallottam németeket tervezgetni, hogy ezek bizony a hal piacra akarnak menni péntek reggel. Tokyo után rögtön vérszemet kaptam a friss sushi hallatán, úgyhogy nem volt kérdés, hogy csatlakozzam. Egy volt a bökkenő, utolsó vonat odafele és majd reggel jövünk valamikor, alvás nincs. Na mondom jó, legyen, sushi az sushi. És ezúttal legalább elérjük a tonhal aukciót, nem úgy mint Tokyo-ban.
Megindultunk, többször eltévedtünk, de végül odataláltunk. Mellesleg rohadt hideg volt. Szerencsére riasztottam az ausztrál komámat, hogy jöjjön velünk, mert leesett, hogy a két német és az olasz nagy fényképezővel és álvánnyal jönnek, úgyhogy rém unalmas lesz a dolog, ha nem jön valaki más is. Tonhal aukciót láttunk, sushit nem kaptam. Kicsit pipa voltam, de az ágy gondolata megnyugtatott, végülis egyszer láttam ilyet is élőben.

De amiért rendes vagyok, ezért egy kis ízelítőt felraktam nektek a youtube-ra. Tessék (HD):


Vájtszeműeknek feltűnt, hogy kő papír ollóval került eldöntésre sokszor a hal sorsa. Kérem, ez a XXI. század :)

És aztán a földön húzva elszállításra kerül a hal (HD):



Nem szaroztak a srácok, az egész kócerájt kiürítették mindössze 30 perc alatt. Aztán szépen kerültek is a standokba, ahol elkezdték őket feldolgozni...a fagyottakat láncfűrésszel :)

Néhány képet is kattintottam, itt találjátok:

Osaka Fish Market

Kobe

Ausztrál komám betalált reggel (délben) a szobámba, hogyha már így nemzeti ünnep van (már megint), akkor menjünk már Kobe-ba. Mondom jó, miért is ne.
Kobe egyébként nagyon barátságos helynek tűnik, van egyfajta kisvárosi hangulat, de amúgy egyáltalán nem az. Viszont tetszik, mert tervezett, széles utcái vannak, nem úgy mint Osakanak. Bár az osakai utcáknak is megvan a varázsa. Nagyon sokmindent nem lehet itt csinálni hidegben, de a kikötő nagyon szép éjszaka. Szép kivilágított dolgok vannak, meg egy mini vidámpark. De tényleg mini. Majd ide nyáron érdemes visszajönni, elvileg egész korrekt tengerpartjuk van!
A nap érdekessége egyébként majd pár képen is látszik majd, mégpedig a mai ünnepnap. Pontosan nem tudom, hogy mit is ünnepelnek, de az a lényeg, hogy a 20 éves lányok beöltöznek kimono-ba a fiúk pedig öltönybe, és együtt örülnek, hogy nagykorúak lettek (itt 20 a korhatár). Ennek köszönhetően gyönyörű kimonokban flangálnak a lányok az utcán, amit sztem tök jól néz ki. Bár mint hallottam rohadtul macerás a kimono, mert egyedül fel se tudják venni és így is 20 percbe telik kb. felvenni. Plusz kényelmetlen is, mert fűzős és ülni is alig lehet benne. Ettől függetlenül sztem tök jó, néhány öreg néni szokott kimonoban járni az utcán normál napokon, a fiatalok nagyon ritkán.

A mai napon készült képeket itt találjátok:

Kobe ( 神戸 )

És itt pedig a régebben, de szintén Kobeban készült képeket, amikoris még volt a híres Luminare (díszkivilágítás??). Sztem nem nagy durr, de aszonták látni kell :D

Luminare

東京

Ugye a nagy terv az volt, hogy jól elmegyünk Tokyoba megünnepelni az új évet, na meg nyílván körülnézni. így is történt, 7-en keltünk útra, bár ebből csak 5 ért vissza közösen :D 2 lány feladta, mindkettő hamarabb távozott. Hogy miért azt csak sejteni lehet, valószínűleg nem azt kapták a várostól, amit reméltek, és ezért nem is tudom őket hibáztatni, röviden tömören Tokyo ratyi, Osaka a király.

Kedves olvasóim, tessék a fejükbe vésni:
Tokyo egy szemfényvesztés, Osaka a király!


Előre szólok, én szórakozni mentem oda, nem pedig várost nézni, mert arra ráérek majd mikor visszamegyek, mert tervezek visszamenni rövidgatyában, de most a francnak se volt kedve fagyoskodni a nevezetes helyeken. Úgyhogy jobb rálátásom lett az emberekre, mivel legtöbb időmet éttermekben, kávézókban és klubbokban töltöttem. A benyomásaim siralmasak, kb. akkora ellentétre kell gondolni, mint a bunkó pesti vs. vidéki paraszt :D

Tokyo-val nagyvonalakban az a baj, hogy olyan mint amerika japánosítva, túl sok a túrista és leszarnak a helyiek. Ha itt segítséget kérsz, akkor nem hogy odavisznek a célállomáshoz majdnem (mert Osakaban kb. ez a jellemző), hanem inkább letagadják a helynek a létezését is. Mosolyogni nem tudnak, de lökdösődni igen. Túl sok itt az ember és kevés a hely.

Sok sztori van a vakációról, majd lehet megírok egyet-kettőt, de íme a képek, amiket az utazás alatt kattingattam:

Vakáció 東京 -ban.