Jött az asszony is, akinek a nevére komolyan nem emlékszem, szerintem Michi...Mindegy, elmentünk, szerencsére nem volt messze a kolitól. Legalább kaptam ingyen ebédet, és most már tudják hogy a ramen a kedvencem, remélem máskor is meglepnek vele :) Aztán megérkeztünk a helyszínre.
Hát hirtelen cirkuszi bohóc lettem...kiderült hogy valami hülye újságírót odacsödített és valami cikk is fog készülni arról, hogy milyen király a host family program. Persze pózoltam én nekik, csináltak képeke, amin természetesen "csak a szokott módon nevetünk és mosolygunk, mert az élet szép Japánban". Mindegy, ha a kezembe kerül az újság, akkor majd beszkennelem :D Már már kíváncsi lettem na :)
Ami az előadást illeti: nem nagyon volt izgalmas, de az érdekes bélyeget azért rá lehet nyomni. Végülis van négy hangszer (3 dob és egy furulyás) meg néhány tag aki énekel és a színész. Mondjuk nagy csalás volt, mert a színész nem viselte a tradicionális ruhát és maszkot, azt csak az utolsó 15 percre rakták fel mutogatásképpen. Persze azt is tudni kell, hogy a műfaj majdnem kihalt, úgyhogy örülni kell, hogy ennyi van legalább. Mindegy, túléltem, akit érdekel a performansz annak itt egy kis bemutató:
Aztán a szünetben találkoztam Suita polgármesterével, akiről kiderült hogy egy suliba járt Shun papával. De mivel Shun papa idősebb, ezért a polgármester továbbra is úgymond Shun papa alatt van rangban, ami vicces :) Meg is kaptam a polgármester névjegyét, ha valakinek kell a telefonszáma, akkor csak bátran :D Egyébként vicces, mert a nevében benne van az a kanji （阪） ami Osakaban （大阪） is .
Végülis ennyi volt a nagy történés, aztán még Shun papa behívott egy kávéra, ami egyébként elég jó volt, amúgy is oda szoktam járni komámmal, úgyhogy be van tesztelve. Most egy darabig nincs Shun papa program, majd egy gyárlátogatás lesz megint valamikor júniusban, de hát hol van az még...
Néhány ott kattintott kép pedig errefelé:
 |
| Noh |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése