Emlékszem mikor még szeptemberben Laci (magyar prof) tartott nekem beszámolót arról, hogy milyen is itt az élet. Persze ő már akkor mondta, hogy nőkkel nem lesz gond, szeretik a fehér embert. Mondtam az addig ok, de miért vagy mi van a japán pasikkal? Ő csak egyszerűen rámmosolygott és azt mondta, hogy na majd meglátod és rögtön rájösz.
Nos igen, Japánban is dombol a metroszexualitás, durvábban mint a nyugati államokban. Ennek biztos sok egyéb oka is van, de szerintem inkább az, hogy van elég pénzük az embereknek, hogy hülyeségekkel foglalkozzanak. És a férfiideál amúgy is más, mint otthon. Gyakorlatilag teljes egészében az ellentéte a nyugati ideálnak. Itt az a vonzó ha vékony vagy, magas vagy, szőrös vagy (arcszörzet elsősorban), hosszabb a hajad, fested a hajad (a lényeg hogy ne eredeti ázsiai barna/fekete legyen), és legyél atomfehér bőrű. Na most a szőrzet az elég problémás, ott genetikailag eldől, hogy nő-e valami vagy nem, általában nő valami, de csak úgy 30 éves kortól. A férfiakon ezen felül annyi szőr van és ott mint a nőkön nyugaton (beavatkozás nélkül :D ).
Na hát el lehet képzelni a szőrtelen szőke vékony pasikat holdjáróban flangálni a városban. A mi szemünkkel nagyon durva a látvány. De elvileg működik, legalábbis így néznek ki az igazán nagymenők. A vicces az, amikor fehérembert látok ilyen stílusban flangálni, mert az már otthon tök buzi lenne, hát én még bőven el tud lenni (de egyébként sokszor tényleg buzik ezek, majd egyszer egy másik posztban...).
És miért jó fehérembernek lenni? Azért mert tökmindegy hogy nézel ki, akkor is jó esélyed van. Ha pont az ellenkezője vagy a japán ideálnak, akkor az milyen jó már mert különleges. Ha meg éppen belesimulsz a tömegbe akkor meg azért, mert hát mégis csak fehér vagy de legalább megfelelsz az ideálnak. Tökmindegy. Épp ezért mondom hogy bárkiből lehet itt Brad Pitt.
Az meg már külön érdekesség, hogy a Japánok szerintem azért álltak be erre a hülye ideálra mert ránk akartak hasonlítani. Mi meg pont hogy nem akarunk már szőrösek és vékonyak és szőkék (bár ez utóbbi még sokaknak nem triviális) lenni. Gondolom a következő a cingárság lesz. Hát látszik is, mindenkinek az kell ami neki nincs de másnak van. A világ már csak ilyen úgy tűnik...De utazni mindig lehet ;)
De le is egyszerűsíthetem a képletet, van aki erre esküszik: fehér vagy = nagy a farkad és sok a pénzed. Van akinek meg ez jön be :D
2010. május 25., kedd
2010. május 15., szombat
Képek - 奈良と天橋立
A vájtszeműeknek talán feltűnt, hogy vannak ám új képek az albumomba, csak lusta voltam hozzá postot írni. Egyébként annyira hozzáfűzni való nincs, szép helyekre mentünk :)
Első Nara (奈良), közel van, kb annyira mint Kyoto, de nem annyira ismert. Most egyébként pont azt ünnepelik, hogy 1300 éve odahelyezték a fővárost (a szokásjog szerint minden új császár más fővárost választott). Ami a lényeg, hogy van ott egy rohadt nagy templom (elvileg a világ legnagyobb faszerkezetes épülete) és van benne egy rohadt nagy buddha (igazából kettő, de az egyik a lényeg). Na most erről a buddháról olvastam hogy a legnagyobb, de azt is hogy nem, gondolom attól függ, hogy anyaga szerint vagy mitomén miszerint csoportosítjuk. Mindegy, elég nagy volt :) Egyébként pöpec városka, ajánlom ha valaki Kansai-ban tervez bóklászni. A szarvasokkal/őzekkel vigyázni, mert mindenhol vannak és mindegyik támadni akar :)
Amanohashidate (天橋立) pedig az egyike Japán három híres természeti látnivalói közül (日本三景), amiből tudtom nélkül már láttam egyet (Hiroshima mellett Miyajima), na most a második is ki lett pipálva. A harmadik valahol Tokyo felett van jóval, de majd talán arra is sor kerül, most már érdekel :D Nem rossz a kilátás és egyébként a tengerpart is talán használható lesz jobb időben ;)
Na majdnem elfelejtettem, youtubre is felpakoltam egy kis liftezésről készült szösszenetet. Plusz pont aki megfejti, hogy a kínai komám mit tud már magyarul :)
Első Nara (奈良), közel van, kb annyira mint Kyoto, de nem annyira ismert. Most egyébként pont azt ünnepelik, hogy 1300 éve odahelyezték a fővárost (a szokásjog szerint minden új császár más fővárost választott). Ami a lényeg, hogy van ott egy rohadt nagy templom (elvileg a világ legnagyobb faszerkezetes épülete) és van benne egy rohadt nagy buddha (igazából kettő, de az egyik a lényeg). Na most erről a buddháról olvastam hogy a legnagyobb, de azt is hogy nem, gondolom attól függ, hogy anyaga szerint vagy mitomén miszerint csoportosítjuk. Mindegy, elég nagy volt :) Egyébként pöpec városka, ajánlom ha valaki Kansai-ban tervez bóklászni. A szarvasokkal/őzekkel vigyázni, mert mindenhol vannak és mindegyik támadni akar :)
 |
| 奈良 - Nara |
Amanohashidate (天橋立) pedig az egyike Japán három híres természeti látnivalói közül (日本三景), amiből tudtom nélkül már láttam egyet (Hiroshima mellett Miyajima), na most a második is ki lett pipálva. A harmadik valahol Tokyo felett van jóval, de majd talán arra is sor kerül, most már érdekel :D Nem rossz a kilátás és egyébként a tengerpart is talán használható lesz jobb időben ;)
 |
| 天橋立 - Amanohashidate |
Na majdnem elfelejtettem, youtubre is felpakoltam egy kis liftezésről készült szösszenetet. Plusz pont aki megfejti, hogy a kínai komám mit tud már magyarul :)
Japánok és a szleng
Ez egy elég érdekes téma. Ugye az a hír járja, hogy szleng a Japánban nincs, mert itt mindenki olyan rendes ember, nem anyáznak ezek. Na de én ezt nem akartam elhinni, mert ha egyszer a McDonalds bejutott az országba, akkor más amerikai szar is jön vele, pl filmek, idióta fehéremberek akik otthon nőt nem találtak, és persze a bunkó magatartás. Szerencsére még nem diadalmaskodott a jenki lilatakony, de azért biztos hatással van a társadalomra.
Persze magyarként minket sose kellett félteni, a nyelvünkben eléggé keményen él az anyázás, mindenki tudja hogy percekig tudunk ismétlés nélkül anyázni (egyébként ezt büszkén hangoztatom :D ). A japán nem ilyen, de azért kibújt a szög a zsákból. Persze egyetemen bárkit kérdeztem mindenki tagadott a szleng létezéséről, na de a városban a komáim már nem ilyen szégyellősek. Szidnak ám ezek embereket, csak nem merik hangosan, csak egymást között, sőt, még talán úgy sem. De van! És engem csak ez érdekel. Na most a legdurvább (csinkaszu) fordításába nem mennék bele mert még most is a hányinger kerülget, de aki nagyon akarja az utánanézhet. Nagy oltás az biztos. Egyébként van seggfej is pl, (ketsunoana) ami gyakorlatilag a seggluk (angolul ugyebár asshole) tükörfordítása lehet, de hát mindenki érti, hogy miről is van itt szó.
Azért éltem a gyanuval, hogy lehet ezt csak a szubkultúra ismeri, úgyhogy leteszteltem az általam ismert legjapánabb diákkal, hogy ugyan hogyan reagál. Hát a gyerek nézett, kerekedett a szeme, vörösödött. Értette. Nesze neked japán szleng, félévembe telt míg megtaláltalak...
U.I.: Egyébként annyira jó vagyok, a legnagyobb japánosok (mármint külföldiek) se értik ezeket az oltásokat. Ehhez tényleg anyanyelvi szinten kell lenni ezek szerint :D
Persze magyarként minket sose kellett félteni, a nyelvünkben eléggé keményen él az anyázás, mindenki tudja hogy percekig tudunk ismétlés nélkül anyázni (egyébként ezt büszkén hangoztatom :D ). A japán nem ilyen, de azért kibújt a szög a zsákból. Persze egyetemen bárkit kérdeztem mindenki tagadott a szleng létezéséről, na de a városban a komáim már nem ilyen szégyellősek. Szidnak ám ezek embereket, csak nem merik hangosan, csak egymást között, sőt, még talán úgy sem. De van! És engem csak ez érdekel. Na most a legdurvább (csinkaszu) fordításába nem mennék bele mert még most is a hányinger kerülget, de aki nagyon akarja az utánanézhet. Nagy oltás az biztos. Egyébként van seggfej is pl, (ketsunoana) ami gyakorlatilag a seggluk (angolul ugyebár asshole) tükörfordítása lehet, de hát mindenki érti, hogy miről is van itt szó.
Azért éltem a gyanuval, hogy lehet ezt csak a szubkultúra ismeri, úgyhogy leteszteltem az általam ismert legjapánabb diákkal, hogy ugyan hogyan reagál. Hát a gyerek nézett, kerekedett a szeme, vörösödött. Értette. Nesze neked japán szleng, félévembe telt míg megtaláltalak...
U.I.: Egyébként annyira jó vagyok, a legnagyobb japánosok (mármint külföldiek) se értik ezeket az oltásokat. Ehhez tényleg anyanyelvi szinten kell lenni ezek szerint :D
2010. május 7., péntek
Noh
Még áprilisban Shun papa kitalálta, hogy menjünk el egy tradícionális japán színházba. Mondtam jó, végülis úgyse nagyon látok ilyesmit, de azért voltak fenntartásaim. Főleg hogy vasárnap délután volt, semmi kedvem nem volt menni, meg hát eddig Shun papa nem igazán tudott sikeresen programokat szervezni eddig - a sörgyárat leszámítva, de az az én ötletem volt :)
Jött az asszony is, akinek a nevére komolyan nem emlékszem, szerintem Michi...Mindegy, elmentünk, szerencsére nem volt messze a kolitól. Legalább kaptam ingyen ebédet, és most már tudják hogy a ramen a kedvencem, remélem máskor is meglepnek vele :) Aztán megérkeztünk a helyszínre.
Hát hirtelen cirkuszi bohóc lettem...kiderült hogy valami hülye újságírót odacsödített és valami cikk is fog készülni arról, hogy milyen király a host family program. Persze pózoltam én nekik, csináltak képeke, amin természetesen "csak a szokott módon nevetünk és mosolygunk, mert az élet szép Japánban". Mindegy, ha a kezembe kerül az újság, akkor majd beszkennelem :D Már már kíváncsi lettem na :)
Ami az előadást illeti: nem nagyon volt izgalmas, de az érdekes bélyeget azért rá lehet nyomni. Végülis van négy hangszer (3 dob és egy furulyás) meg néhány tag aki énekel és a színész. Mondjuk nagy csalás volt, mert a színész nem viselte a tradicionális ruhát és maszkot, azt csak az utolsó 15 percre rakták fel mutogatásképpen. Persze azt is tudni kell, hogy a műfaj majdnem kihalt, úgyhogy örülni kell, hogy ennyi van legalább. Mindegy, túléltem, akit érdekel a performansz annak itt egy kis bemutató:
Aztán a szünetben találkoztam Suita polgármesterével, akiről kiderült hogy egy suliba járt Shun papával. De mivel Shun papa idősebb, ezért a polgármester továbbra is úgymond Shun papa alatt van rangban, ami vicces :) Meg is kaptam a polgármester névjegyét, ha valakinek kell a telefonszáma, akkor csak bátran :D Egyébként vicces, mert a nevében benne van az a kanji （阪） ami Osakaban （大阪） is .
Végülis ennyi volt a nagy történés, aztán még Shun papa behívott egy kávéra, ami egyébként elég jó volt, amúgy is oda szoktam járni komámmal, úgyhogy be van tesztelve. Most egy darabig nincs Shun papa program, majd egy gyárlátogatás lesz megint valamikor júniusban, de hát hol van az még...
Néhány ott kattintott kép pedig errefelé:
Jött az asszony is, akinek a nevére komolyan nem emlékszem, szerintem Michi...Mindegy, elmentünk, szerencsére nem volt messze a kolitól. Legalább kaptam ingyen ebédet, és most már tudják hogy a ramen a kedvencem, remélem máskor is meglepnek vele :) Aztán megérkeztünk a helyszínre.
Hát hirtelen cirkuszi bohóc lettem...kiderült hogy valami hülye újságírót odacsödített és valami cikk is fog készülni arról, hogy milyen király a host family program. Persze pózoltam én nekik, csináltak képeke, amin természetesen "csak a szokott módon nevetünk és mosolygunk, mert az élet szép Japánban". Mindegy, ha a kezembe kerül az újság, akkor majd beszkennelem :D Már már kíváncsi lettem na :)
Ami az előadást illeti: nem nagyon volt izgalmas, de az érdekes bélyeget azért rá lehet nyomni. Végülis van négy hangszer (3 dob és egy furulyás) meg néhány tag aki énekel és a színész. Mondjuk nagy csalás volt, mert a színész nem viselte a tradicionális ruhát és maszkot, azt csak az utolsó 15 percre rakták fel mutogatásképpen. Persze azt is tudni kell, hogy a műfaj majdnem kihalt, úgyhogy örülni kell, hogy ennyi van legalább. Mindegy, túléltem, akit érdekel a performansz annak itt egy kis bemutató:
Aztán a szünetben találkoztam Suita polgármesterével, akiről kiderült hogy egy suliba járt Shun papával. De mivel Shun papa idősebb, ezért a polgármester továbbra is úgymond Shun papa alatt van rangban, ami vicces :) Meg is kaptam a polgármester névjegyét, ha valakinek kell a telefonszáma, akkor csak bátran :D Egyébként vicces, mert a nevében benne van az a kanji （阪） ami Osakaban （大阪） is .
Végülis ennyi volt a nagy történés, aztán még Shun papa behívott egy kávéra, ami egyébként elég jó volt, amúgy is oda szoktam járni komámmal, úgyhogy be van tesztelve. Most egy darabig nincs Shun papa program, majd egy gyárlátogatás lesz megint valamikor júniusban, de hát hol van az még...
Néhány ott kattintott kép pedig errefelé:
 |
| Noh |
2010. május 6., csütörtök
Tragédia
Azt hittem, hogy ebben a blogban csak csupa móka és kacagás fog kerülni, de hát az élet néha produkál érdekes dolgokat, ami jelenleg egyébként inkább tragikus jelen esetben.
Történt ugyanis, hogy május elsején helyi idő szerint 23:57-kor az egyik barátom és egyben osztálytársam eltávozott az élők sorából. Egy banális eset történ, elütötte az éjszakai expressz vonat.
Hárman voltak ott akik látták az esetet, hát elég durva a sztori. Egy bárból tartottak hazafelé - állítólag nem voltak beverve - és az utolsó vonatot akarták elcsípni. Csakhogy ahhoz keresztezniük kellett egy vasúti átjárót, amelynek jelző berendezései teljesen jól funkcionáltak, a sorompó is lezárult a vonat közeledtével. Azonban Moody úgy gondolta, hogy ő még átfér és átbújt a sorompó alatt, de a túloldalig már nem ért el. A barátai már csak egy cipőt láttak a síneken, a test 10 méterre landolt az úton. Nyílt koponya-, kéz- és lábtörések, de még élt mikor odaértek. Viszont még a helyszínen leállt a szíve, mentőt még hívni sem kellett.
Persze utána a rendőrség kérdezgetett jó sokat a srácoktól, hogy akkor most öngyilkosság, gyilkosság vagy baleset volt. Természetesen baleset, dehát ha egy külföldi hal meg az mindig nagy szám. Én másnap reggel kaptam egy hívást a hírrel, hirtelen köpni nyelni nem tudtam. Megkaptam a részleteket is, hirtelen azt se tudtam mit csináljak, úgyhogy inkább rohantam venni egy gyergyát amit meggyújtottam a szobája előtt. Ennek később követői is akadtak. A nap további részében érkeztek a koliba az osztálytársak, professzorok, hivatalos egyetemi emberkék. Végül aztán estefele értesítették a szülőket, akik nem kívántak idejönni. A test Egyiptomba kerül majd, ami kicsi bonyodalmat okozott, mivel ő ide kanadai útlevéllel érkezett (amúgy kettős állampolgár) és a kanadai követség nem igazán akarta Egyiptomba küldeni a testet.
A helyzet így pár nap után normalizálódni látszik, bár még biztosan sokáig felemlegetésre fog kerülni a dolog, mert amúgy egy rendkívül jó arc vidám srác volt aki mindenkivel jóban volt. Mindenesetre az élet megy tovább, próbálok úgy gondolni a dologra hogy végleg hazautazott...egy jobb helyre.
Nyugodjék Békében!
U.I.: A japán hír itt található, nem is tudom, hogy van-e az olvasók között valaki aki beszéli a nyelvet. Nagyon sok extra nincs benne, de azért arra felhívnám a figyelmet, hogy a hírben szerepelt, hogy a baleset miatt 7 percet késett a vonat....
Történt ugyanis, hogy május elsején helyi idő szerint 23:57-kor az egyik barátom és egyben osztálytársam eltávozott az élők sorából. Egy banális eset történ, elütötte az éjszakai expressz vonat.
Hárman voltak ott akik látták az esetet, hát elég durva a sztori. Egy bárból tartottak hazafelé - állítólag nem voltak beverve - és az utolsó vonatot akarták elcsípni. Csakhogy ahhoz keresztezniük kellett egy vasúti átjárót, amelynek jelző berendezései teljesen jól funkcionáltak, a sorompó is lezárult a vonat közeledtével. Azonban Moody úgy gondolta, hogy ő még átfér és átbújt a sorompó alatt, de a túloldalig már nem ért el. A barátai már csak egy cipőt láttak a síneken, a test 10 méterre landolt az úton. Nyílt koponya-, kéz- és lábtörések, de még élt mikor odaértek. Viszont még a helyszínen leállt a szíve, mentőt még hívni sem kellett.
Persze utána a rendőrség kérdezgetett jó sokat a srácoktól, hogy akkor most öngyilkosság, gyilkosság vagy baleset volt. Természetesen baleset, dehát ha egy külföldi hal meg az mindig nagy szám. Én másnap reggel kaptam egy hívást a hírrel, hirtelen köpni nyelni nem tudtam. Megkaptam a részleteket is, hirtelen azt se tudtam mit csináljak, úgyhogy inkább rohantam venni egy gyergyát amit meggyújtottam a szobája előtt. Ennek később követői is akadtak. A nap további részében érkeztek a koliba az osztálytársak, professzorok, hivatalos egyetemi emberkék. Végül aztán estefele értesítették a szülőket, akik nem kívántak idejönni. A test Egyiptomba kerül majd, ami kicsi bonyodalmat okozott, mivel ő ide kanadai útlevéllel érkezett (amúgy kettős állampolgár) és a kanadai követség nem igazán akarta Egyiptomba küldeni a testet.
A helyzet így pár nap után normalizálódni látszik, bár még biztosan sokáig felemlegetésre fog kerülni a dolog, mert amúgy egy rendkívül jó arc vidám srác volt aki mindenkivel jóban volt. Mindenesetre az élet megy tovább, próbálok úgy gondolni a dologra hogy végleg hazautazott...egy jobb helyre.
Nyugodjék Békében!
U.I.: A japán hír itt található, nem is tudom, hogy van-e az olvasók között valaki aki beszéli a nyelvet. Nagyon sok extra nincs benne, de azért arra felhívnám a figyelmet, hogy a hírben szerepelt, hogy a baleset miatt 7 percet késett a vonat....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
