Hiroshima és Miyajima

Múlt hétvégére is jutott túristáskodás, ezúttal Hiroshima volt a célpont valamint a hozzá közel fekvő Miyajima szigete. A túrát a suli szervezte kizárólag OUSSEP hallgatóknak, és ami a legjobb volt az egészben, hogy a kormány állta :)
Szombaton reggel 8:30-kor meg is állt a busz, hogy elfuvarozzon minket. A távot "röpke" 6 óra alatt tette meg, ami egyáltalán nem vicces japánokra tervezett buszon. A lábam alapból nem fért el, a vállamról már nem is beszélve. Érdekes szintu volt, hál istennek a két megálló a pihenőben segített a helyzeten.
Hiroshimába érkezve azért meglepődtem. Gyakorlatilag meg nem mondaná az ember, hogy ott bármi is történt. Tök ugyanolyan japó város mint Osaka mondjuk, ronda felhőkaroclókkal, stb. A belvárosba érve sem volt még egyértelmű, hogy mi is folyik ott. Az egyik leharcolt épület már árulkodott, mint később kiderült ez az épület kibírta az atomot, úgyhogy azért hagyták úgy, és végül egy parknál álltunk meg a busszal, ott már tudtam, hogy na ennek lesz jelentősége. Egy emlékparkról beszélünk, ami a robbantás centrumának környékén helyezkedik el. Itt található a múzeum is, de ne szaladjunk ennyire előre.
Először ugyanis egy találkánk volt egy áldozattal, aki túlélte a robbantást. Egy öreg mammer beszélt nekünk angolul a vele történtekről, ami eléggé megrázó volt. Főleg azért, mert nem tudott beszélni rendesen a 2 éve kapott agyvérzése miatt, úgyhogy elég érdekesre sikeredett. Azért azt meg kell jegyeznem, hogy dadogva is jobban beszélt angolul mint néhány profunk az egyetemen...
A mama után mentünk a múzeumba, ahol szépen végigmentünk a történteken. A részletes leíráson kívül nagyon nagy újdonság nem volt, de azért megérte a dolog. Bár alapvetően nem csipázom a múzeumokat, ez legalább érdekelt, megérte bemenni. Természetesen a sok hülye szociológus/bölcsész kolléga ámult, hogy mi az isten az a Manhattan projekt, és hogy hogyan működik az atombomba, és miért van akkor atomenergia. Egy rövid statisztika a megértéshez szükséges időről:
- Műszakis, aki tudja miről van szó: max. 1perc
- Műszakis, aki nem tudja miről van szó: max. 3 perc
- Közgazdász, aki nem ragadt le a Marshall keresztnél: max. 5 perc
- Közgazdász, aki igazából nemzetközi kapcsolatok szakon van: min. 7-8 perc
- Egyéb bölcsész szakok: min. 15 perc, szerintem sokan szerintem még most is guglizzák

A múzeum után elvittek minket a szállásra, ami egy hostel volt, de japán stílusú :D Elég vicces a két kultúra keveréke, de végülis nem volt vele gond. Sőt, a vacsora kifejezetten jó volt hostel létére.
Az estét senki sem töltötte bent, mindenki megindult a város felé. Persze 11-re kellett volna visszaérni, mivel akkor zárják a kaput, mi 3 fele sikeresen megérkeztünk, de meglepetésünkre kinyitották nekünk az ajtót. Pedig már a vészterv is elő volt készítve, de hát nem volt rá szükség. Az éjszakáról csak annyit, hogy Hiroshimában szeretnek bulizni az emberek, és nem síránkoznak már a múlt miatt...

Másnap áthajóztunk Miyajimára ahol egy Itsukushima Shrine nevezetű "templom" van. Elég felkapott hely, rá vannak állva a turistákra, és egyébként szép is, de azért nem dobtam el az agyam. Most már kezdem rosszul érezni magam, hogy második helyen voltam, ami a világörökség része, és egyiktől sem dobtam hátast. Bezzeg az elektromos budi... :D
Miután letudtuk ezt a mókát, kaptunk egy helyi tradicionális ebédet, de ne kérdezzétek miért tradicionális, én mindent megeszek amit itt elém raknak és csak remélem, hogy nem kandi kamera :D Egyébként jó kaja volt ez is, eddig még nem nagyon csalódtam semmiben. Csak tudnám, hogy mi micsoda, na mindegy...
A visszaút valami borzalom volt. Mivel hulla fáradt voltam, ezért próbáltam aludni, de a busz adottságai egyszerűen ezt nem tették lehetővé, ezért gyakorlatilag egy 7 órás szenvedés várt rám. Igen, sajnos visszafele hosszabb volt az út, mert kicsit bedugult az autópálya. Egyébként érdekes dolgo ez az autópálya kérdés, mert forgalom van annyi mint USA-ban, viszont itt történjék bármi is, marad a 2x2 sáv. Szóval nem nehéz eldugítani, és akkor erre még rájön a 80as korlát, de ha dugó van, akkor az úgyis tökmindegy.

Ennyi volt a móka mára, képeket itt találjátok:

Hiroshima + Miyajima trip

Shun papa nagy ötlete

A szerdai napomat Shuna papa jól beszervezte. A szitább agyúaknak elmondom, hogy Shun papa az én Host familym férfi nemű tagja. Az a nagy ötlete támadt, hogy menjek vele valami szoc. központba segíteni. Hát mondom ebben nagy baj nem lehet, át is mentem hozzá 11-re, aztán irány a központ. Kiderült, hogy a meló egyszerű, végülis egy önkéntesek által üzemeltetett büfé van, ahol kávét és teát lehet inni. Mondom nem lesz itt gond, volt néhány tatter, isznak egy kávét ebéd után, aztán elmennek azt jól van. Dolgoztam már konyhán eleget, nagy újdonság se lehet.

Hát de volt. A franc se gondolta, hogy a tatterek csak a bemelegítés. Utána érkezett egy rakat mozgássérült. Velük még mindig nem volt baj, de ahogy telt múlt az idő, a mozgássérültek eltűntek, felváltották őket az értelmi fogyatékosok. De nem enyhén, súlyosan. Én csak néztem, hogy most igazából mit is csinálok itt? Egy néhány olyan dolgokat művelt, hogy egyszerűen nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Most már biztos, nem tudom én ezt a helyzetet kezelni, szerencse, hogy semmit nem értettem a japán dumálásból, úgyhogy átmentem zombi módba, hogy majd csak vége lesz. Vége lett, végre kaptam ebédet, amiért lényegében megdolgoztam, lol.

Ebben nem az a baj, hogy önkéntes meló volt, hanem az, hogy igazából nem volt választásom. Most mondjam Shun papának, hogy bocsmá, kiborítanak a gyp-sek? És akkor hallom, hogy más host familyk Tokyo-ba viszik az embereket, meg ide-oda kurva drága helyekre. Nem tudom mi lesz a következő okossága, de ez most nagyon betette a kaput.

Kendo

Régóta gondolkoztam, hogy kellene valamit kezdeni magammal küzdősportok terén, ha már itt vagyok Japánban ugye. Az ökölre menés már nem az én stílusom, volt belőle elég gyerekkoromban. Választásom a kendo-ra esett, mivel mindig is érdekeltek a japán kardok és az efféle harcművészet. Mielőtt bárki megijedne, nem kardokkal hadonászunk edzésen, az azért elég veszélyes lenne :) Helyette van szép bambusz kardunk, amivel lehet nyírni egymást. Illetve nekünk még nem, mivel még az alapokat tanuljuk.
Zheng kollégával neveztünk be eme kalandra, és elég vicces a helyzet, mivel nem beszélünk japánul, de ők meg nem beszélnek angolul. Mondjuk ez annyira nem gond, mivel csak utánozni kell a sensei-t, aztán majd mondja, ha gáz van. Ő mondjuk lelkesen magyaráz japánul, remélem ragad is rám valami a nyelvből is. A másik mókás dolog, hogy ugye mivel mi vagyunk a tök kezdők, ezért mindenki a feljebbvalónk, azaz nekünk mindenki sanpai. Ez azért mókás, mert a közvetlen sanpaijaink ketten együtt nincsenek meg 10 évesek :D Szerintem ha valaki nézné az edzést és látni, hogy egy öreg sensei tanít két kis tökmagot, meg két felnőttett, akkor lehet sírva röhögne. De mindegy, ez nem erről szól, hanem a kendo-ról, ami tényleg nagyon elvarázsolt. Mondjuk hallottam, hogy mikor meg kell venni a felszerlést, akkor sokan "kivarázsolódnak" az ára miatt, de emiatt jó pár hónapig nem kell aggódni szerintem...
Heti két edzésünk van, ami mondjuk nem olyan hű de sok, viszont kiderült, hogy ez a dojo (küzdősportcsarnok talán?) elég profi - mondjuk ez látszik is - úgyhogy itt többet lehet tanulni, mint pl.: az egyetemi klubban. Azért az sose mindegy, hogy hány diák jut egy senseire, és ez míg nálunk 4, addig az egyetemen 30-40...
Majd még mesélek ha lesz mit, egyelőre 2 edzést toltunk le, de alig várom, hogy megérkezzen a saját bambusz kardom, aztán gyakorolhatunk edzésen kívül is.

Szombati videó

Felraktam youtubera egy videót, amin egy tag labdákkal bohóckodik az utcafesztivál keretében. Nem nagy durr, de egyszer meg lehet nézni. Mondjuk szerintem a tag kinézete mókásabb mint maga a show. Figyelem, HD minőség :)))

Ha hétvége, akkor kirándulás

Ezen a hétvégén is kijutott a kirándulásból. Nem is csoda, végülis félig túristák vagyunk még mindig :) Szombatra a nagy terv az volt, hogy megnézzük az Osaka Jo-t (kastély). El is mentünk, végre kipróbáltam a JR vonatokat is, nem csak a Hankyu-t. Egyébként nincs nagy különbség :) A társaság kicsit nagyra sikerült, és ennek mindig ára van, legtöbbször az, hogy valaki mindig nyavalyog, hogy ő erre menne, és akkor keress kompromisszumot. Mennyivel is egyszerűbb volt az élet egyedül az USA -ban. Mondjuk gyorsan megoldódott, két arc előre ment, mi 4-en maradtunk hátul, szépen megebédeltünk, aztán nekilódultunk. Mire felértünk a várba, addigra a többiek már végeztek, úgyhogy négyen még felmentünk randalírozni, aztán megint osztódtunk, mert ketten lementek, Zheng meg én maradtunk még nézni ilyen utcai előadásokat, meg igazából be akartunk menni a kastélyba, csak én hülye itthon hagytam az ingyenes múzeum belépőmet, úgyhogy majd legközelebb.
A vártól én annyira nem voltam elhűlve. Szerintem európai szemmel azon kívül, hogy a kastély ugye japán építésmód szerint készült, semmi extra nincs. Sőt, szerintem az európai várépítés messze lekörözi a japót, de nekünk mondjuk jóval több háború jutott. Az épület érdekessége tehát a japó építéskultúrában rejlik, de az meg gyorsan kifullad :) Mindegy, pénzbe nem került :)
Amit viszont jobban élveztem az Shinsaibashi volt, ahol éjszaka a neonfények teljesen feldobják a helyet. Egyébként nappal ez is egy rakás szürke ürülék, de éjszaka egész pöpec. Mondjuk ez kb. a Times Square-ről is elmondható, úgyhogy nem feltétlen kritika ez. Azért majd a képeken érdemes megfigyelni, hogy néha olyan érzésem van, mintha románok tervezték volna a légkondikat. Ilyen ronda házakat Aradon láttam utoljára :)
Egyébként Shinsaibashi az igazi központ, itt történik a lényeg. Elvileg ide kéne jönnünk bulizni is, de még sose sikerült összehangolni. Mint mondtam, túl sokat túristáskodunk, de majd ez is elmúlik. Egy év alatt lesz idő mindenre úgy érzem.

A szombati képeket itt találjátok:

Osaka Jo

Aztán csak hogy vasárnap se unatkozzunk, kitalálták, hogy nézzünk még kastélyt, nem mintha nem lett volna elég az osakai. Persze jött rá a nagy pletyi, hogy itt aztán felújítások lesznek, úgyhogy 5 (!) évre bezár a kastély, úgyhogy még ebben a hónapban fel kell mászni. Úgyhogy meg is indultunk, de aztán kiderült, hogy ez a lezárás igazából legenda, mert nyitva lesz az, csak fel lesz állványozva. Most hogy mi az igazság, nem tudom, én már elmondhatom, hogy láttam álvány nélkül, de megvallom, ha nagyon kritikus szemmel nézzük, akkor valóban ráfér egy ráncfelvarrás.
Ma szintén JR vonatot vettünk igénybe, amin továbbra is sírni tudok, hogy miért nem lehetne, hogy ők vegyék át a MÁV-ot. Igaz kurva drága magyar szemmel (kb. dupla ár), de legalább nem késik, van utastájékoztatás és tiszta. És ez csak így nagyvonalakban, részletekbe hagyj ne menjek bele, mert tényleg idesírom Suita közepébe a Tiszát.
Mielőtt felmásztunk volna a várba, találtunk egy bazárt, aminek rögtön neki is estünk. Sajnos amit én akartam megvenni az 540 000 JPY-be került, egy igazi élezetett katana (japán enyhén ívelt pengéjű kard), melynek már rendőrségi papírjai is vannak :) Rájöttem, hogy nagy pénzt lehetne szakítani, ha értenék a hülye animéhez, mert itt annyi anime-vel kapcsolatos kabala, kártya, játék meg tudomisén mi van, hogy az nem igaz. Itt szarba sem veszik ezt, otthon meg szerintem ölnének a gyüjtők ezekért.
A várban nagy izgalom nem volt, mentünk, láttuk, nem feltétlen mennénk vissza. Volt még egy kertbe is belépőnk, az is ok volt, de már rohadtul elfáradtunk, úgyhogy annyira már nem tudtuk élvezni. Meg talán az ősz sem teljesen kedvező virágoskertek nézegetésére :) Mindegy, a pénzt azért nem dobtuk ki az ablakon, de kétszer is meggondolom, hogy más évszakban is megnézzem a várat. Persze túristáknak alapmű, és mint mondtam, most mi is azok vagyunk :) Mondjuk mondanom sem kell, hogy tele volt tapló amcsival a hely, de hát ők már csak ilyenek. Náluk már csak a tömegben mozgó nyugdíjas japán mamák a rosszabbak... :D

A túra képeit itt találjátok:

Himeji Jo

Első teszt - Update

A számonkérés enyhén könnyűre sikerült. De nem baj, legalább készültem rá rendesen és már tudom a katakana-kat, hurrá :) Most jöhet a hiragana...

Első teszt

Ma írom az első katakana tesztemet. Aki nem tudná mi az, annak itt egy kis segítség:

Mondjuk ez nem tartalmazza a módosításokat, de majd azt is kérdezik azért :)

A japán lányokról

Gondoltam ez is most már megér egy postot, főleg, hogy tudom erre mindenki nagyon kíváncsi. Nem is kertelek, vannak igen szép lányok, különösen a belvárosban. Aki szereti a miniszoknyás csajokat, annak ez itt igazi kánaán, mert eléggé alapviselet. Amcsi szemmel egyenesen kurvának öltöznek, de hát EU-s csajokon nevelkedett embereknek eléggé normális, hogy a nők nem mennek ki kapucnis pulóverben az utcára...És az is igaz, hogy némelyik tényleg úgy néz ki, mint egy szupermodell, de vannak persze csúnyák is. Persze azt is bele kell számolni, hogy mi szemünkkel azért más az élet, mert én lehet adnék mondjuk 7-est valakire, ázsiai általában 1-el alálő, de már fejlődöm, már csak 0,5 ponttal szoktam fölé lőni :D Azt meg mondjuk be lehet tudni az ízléskülönbségnek.
Ami mondjuk rohadtul idegesítő, hogy míg nálunk azért valamennyire be van nevelve a tyúklépésben való közlekedés magassarkúban, itt hihetetlen milyen otrombán járnak benne. Gyakorlatilag taníthatná az x lábat némelyik versenyző. Mondjuk ezeket a dolgokat, lehet hogy a hülye mangából vették át, nem tudom. Engem zavar na.
Ami pedig a csajozás részét érinti, nem olyan könnyű itt nőt szerezni, bár folyton csak azt hallom, hogy ha becsajozol, akkor a japán tudásod exponenciálisan fog fejlődni :) A saját profom is erre bíztatott, úgyhogy muszáj lesz keríteni valakit, ha komolyan akarom vennni a japán tanulást :D A legnagyobb baj, hogy itt a párok általában úgy ismerkednek össze, hogy valami ismerősük összehozza őket. Plusz rájön még erre az is, hogy publikus helyen a kézfogás a max amit kaphatsz, tehát még ha úgy érzed, hogy minden rendben megy, akkor sem lehet rámászni a nőre mondjuk az utcán/bárban/diszkóban. A kérdés pedig adott, honnan tudod, hogy jó vagy nála? Sehogy :) Számcsere, aztán majd lesz valami, vagy nem. Már említettem, hogy mobil nélkül esélytelen nőzni, ennek egy oka van, ha nem tudod infrán fogadni a telefonszámot, akkor cseszheted. Senki se fogja felírni kis cetlire vagy bediktálni a mobilodba, stb. Az már túl macera :)

Satsuki Mountain

Ez a hétvége is jól telt. Van egy szervezet, a nevük Amigos. Az amigos lényegében egy 60+ -os öreglányokból álló társulat, akik valamilyen oknál fogva nagyon szeretnek fiatal nemzetközi diákoknak kedveskedni. Pl.: még az orientáción ajándékként mindenki kapott 1kg mosóport :) Viccen kívül, szerintem ez a legfrappánsabb ajándék, amit adni tudtak. Ám ezúttal egy kirándulást szerveztek, ahol nem a mosást akarták megtanítani, hanem megismertetni minket a Satsuki heggyel. Létszámlimit 30 fő volt, aztán bővült 34-re, úgyhogy ennyien mentünk fel. Nagyrészét az embereknek már ismertem, de voltak új arcok is bőven.

Szombaton tehát megindultunk egy óra fele a megbeszélt találkozási pontra. Felmásztunk a szállásunkhoz, ami egy igazi kultúrális sokk volt. Kezdetnek ami leidegelt, hogy a házban nem lehet cipőben lenni, hanem japán lábra méretezett barna mamuszokban kell hesszelni. Ha ez még nem lenne elég, elmondanám, hogy ez a barna papucs a budiban nem használható, ott megint cserélni kell egy fapapucsra :D Aztán a következő, hogy alkoholt házon belül nem lehet fogyasztani. Még ez nem is lenne baj, de 10-kor zárták az ajtókat, tehát még időlimit is van.

Ezektől eltekintve az esti sütögetés jól sikerült. Volt mindenféle grilleznivaló, gyümölcs, süti, szóval el voltunk látva. Mondjuk van valami kaki nevezetű gyümölcs, na hogy azt megegyem sokáig kellett győzködniük, mert neve miatt előítéletes voltam :D Kiderült, hogy a németeknél is jelentéssel bír a szó, ők is húzták a szájukat, és persze egymáson röhögtünk. Az öreglányok olyan rendik voltak, hogy vettek sört is, úgyhogy arra is ráhasaltunk. Bár tapasztalták, hogy legközelebb többet kell hozni :D

Vacsi után mindenkinek be kellett mutatkoznia, és aztán egy rövid táncos mulatság következett, amibe láttam sokan csak a már vacsi mellé elfogyasztott malátalé miatt neveztek be :D Spanyolország pedig szégyelheti magát, mert 2 spanyol közül egyik se tudta rendesen a macarena-t eltáncolni, de hát egy jó magyar ott segít ahol tud, úgyhogy megtanítottam nekik :D

A buliból szépen lassan elszálingóztak az emberek, bemutatták, hogy hol fogunk aludni. Mint majd a képeken is látszik, ágy fogalma ismeretlen, de mondjuk volt matrac, ami a földön alvást teljesen elviselhetővé teszi. De a legjobb az a fürdő volt. Tipikus japán módra ment a tisztálkodás, tehát először letusolsz, lemosod a szappant magadról és belevágódsz egy rohadt forró vízzel töltött kádba. Tehát egyfajta közösségi fürdőzés ez, hiszen ez mind egy helyiségben történik, úgyhogy nem érdemes buznyákokkal együtt végezni eme tevékenységet. Mondjuk abban csak bízni tudsz, hogy mindenki lemossa magát rendesen, mert persze a vizet nem cserélik a kádban :) A forróvíz olyan jó hatással volt ránk, hogy gyakorlatilag alig találtunk fel az ágyunkba, mert úgy fejbevágott miatta a sör. De aztán 15 perces ejtőzés után újra életképessé vált a banda :D

Vasárnap reggel 6-kor keltettek minket, aminek nagyon nem örültünk :D Aztán kaptunk egy kiadós reggelit, ami mondjuk kellett is a túrához. Neki is estünk a hegynek, szerencsére olyan volt, hogy az elején egy rohadt nagy kaptató volt, és ha azt túlélted, akkor már jó vagy, mert onnantól már csak lefelé jöttünk. Előrevetítem, Osaka nagyon ronda város nappal :) Este viszont gyönyörű a sok fény és neonreklám miatt, de sajna a gépemmel használhatatlan képeket csináltam. Majd elkérem Clemens kolléga képeit, mert neki egy (jó) pár egységgel jobb gépe van. A túra érintett egy virágos kertet is, ami sztem tök király volt. Természetesen volt kaktusz kollekció is :D

A túra végeztével fájó búcsút vettünk az öreglányoktól, akik megígérték, hogy majd decemberben szerveznek még valamit. Állításuk szerint ott még több kaja és pia lesz :) Ezek után azt kell mondanom, hogy várom a következő általuk szervezett kirándulást.

A képek pedig itt:

Satsuki Mountain

Előző szombat

Múlt szombaton beszabadultunk a belvárosba, hogy kicsit körülnézzünk már, ha úgyis itt tengetjük napjainkat. Azt talán nem mondtam, hogy azért az, hogy Osaka nem olyan egyszerű, mint első hallásra tűnik. Igazából Osaka egy prefektus (régió) is, meg egy város is. Mi igazából Suita-ban lakunk, ahol 350 000 lakos van, és van egy egyetemi campusunk is (Suita Campus). De lényegében Suita össze van nőve Osaka-val, ami ugye egy város is. Persze a tömegközlekedés sem áll meg Osaka szűken vett határain, szóval Suita gyakorlatilag olyan, mint BP egyik nem legkülsőbb kerülete a városnak.
A baj, hogy Suita-ban bár van élet, de mindenki Osaka-ba jár be inkább szórakozni. És akkor jön a dilemma, hogy most vagy hazamész utolsó vonattal éjfélkor, vagy maradsz reggel 5-ig az első vonatig. Más lehetőség csak a taxi, cirka 30k jenért, ami igazából számunkra nem opció. Szóval ez kb. olyan mint mikor szegedre jár az ember bulizni vhelyről :D
Ebből kiindulva, hogy nem akartunk reggelig ellenni sehol sem, inkább elindultunk késő délután a városba, hogy körülnézzünk. Szokásos Yodobashi (9 emelet műszaki cucc) látogatás után megindultunk az Umeda Sky Building felé, hiszen annak tetején van egy pöpec kilátó. Maga az építmény nekem nagyon bejön, látszik nem sajnálták a pénzt :) Mi sem sajnáltuk a 700 jenes beugrót, mert megérte. Azért az egyértelműen lejött, hogy ez a hely tökéletes randihelyszín, hiszen mindenhol kettessével vannak a padok, plusz van egy sarok a szerelmeseknek fényképezkedni. Mondjuk mi ott nőstény hiányában egymással fényképezkedtünk :D
A vicc Hosé spanyol kolléga volt, aki bevallottan tériszonnyal rendelkezik, ami eléggé vicces volt :) Alapból nem is akart feljönni, de csak rádumáltuk, aztán vágott olyan arcokat, hogy én ilyet férfiembertől még nem láttam. Az egyik képen látszik is, hogy a két torony között közlekedő mozgólépcsőn annyira be van szarva, hogy inkább fekve érkezik a felső szintre :)
A torony után nézelődtünk tovább, és találtunk egy szórakoztató központféleséget. 60%-ban karaoke szobák voltak, 10%-ban casino, 10% játékterem, 20% étterem. De még odafelé menet találkoztunk pár motorossal, akiknek a mutatványát itt láthatjátok:

Aztán még bementünk lövöldözni picit, jó móka volt. Azért látszik, hogy atommegszállottak a japó játékosok, viszont rohadt jó gépek vannak. Persze megy itt is a kamu "robotkaros szedd ki a mackót" játék, de azt valahogy hanyagolják :)

Szóval összességében jól elvoltunk. A képek pedig itt:

Umeda Raid

Tájfun update

Pff, hát ez semmi :) Tülkön ültem, hogy lesz valami izgalom, hát nem történt semmi. Fújt egy picit a szél, aztán hello, reggel 6-kor mikor felkeltem, hogy majd nézem ahogy leszaggatja a szél a meki táblát, hát semmi sem történt. Még a riadót is lefújták 9 előtt, szóval mehetünk suliba. Nagyon csalódott vagyok :((

Tájfun

Igen, aki figyelte a híreket, az most tudhatja, hogy bizony jön a tájfun. Most ebből amúgy semmi izgalmas nem fog kisülni egy betonépületben, de azért izgi lesz tutira nézni _bentről_. Egyelőre úgy néz ki, hogy elmarad a suli miatta, szóval ez egy király dolog idáig :D Mindenki lóg a neten, mivel ha visszavonják a riadót, akkor mehetünk tanulni :)

Budi Blog

Lassan már csak a budikról tudok írni, de amit ma láttam, az elképesztő és egyben rémisztő volt. Láttam egy újabb, modernebb kiadást az elektromos budiból, és ez nem semmi, automatikusan felnyílik a teteje, mivel ebben már van szenzor is. Erre már nem mernék ráülni, mert félek, hogy jön a seggmosás meg a seggszagosítás automatikusan :D Majd ha lesz nálam fényképező lövök egy ilyenről is képet :)

Japán tévé

Hát ez szégyen. Nézem a tévét, megy valami japó tévéműsor, amiben idióta embereket és műsorokat mutatnak be a világ minden tájáról. Egy csomó vicces volt közte, meg néhány meghökkentő is, de aztán teljesen leesett az állam.

Látom, hogy a videó magyar zászlóval van ellátva, elsőre köpni nyelni nem tudtam. Joshi Bharat műsorából volt egy kicsi részlet, ahol két cigány arc elkezdi agyalni egymást, aztán valami véridióta dzsipó csajok csatlakoznak hozzájuk ütni-verni.

Bravó, országimázs, amit persze cigányok csináltak...

Nagy dolog

Ha esetleg nagy dolog jönne közbe az egyetemen, akkor itt elvégezheted. Ha jól értelmeztem az egyik ikont, akkor seggmosást is tud, de inkább nem kísérleteztem vele :)

Származási hely: Érkezés és első napok

Mobilos történet

Megvan a mobilom, nagyon baba :D Egy Panasonic valami, szétnyitható, jó nagy kijelző, de amúgy szerintem szart se tud. Mondjuk pici pénzért jó ez. Volt aki arra verte magát, hogy az övé 10000JPY-vel bár drágább, de van benne TV :D Hát sok sikert a japán műsorokhoz, engem azok annyira nem hoznak lázba :) Egyébként érdekes, de itt is elkezdték nyomni az iphone-okat, de persze itt is egy vagyonba kerül és kb. egy életre el kell kötelezned magad a cég mellett, melynek amúgy a neve Softbank. Én gyakorlatilag kifizettem a készüléket, szóval nem törlesztek havonta, ami jó, mert nincs is felmondási díj, amikor én végezni fogok.
Azért volt vele tortúra, hiszen bár Softbank-ot találni nem nehéz, angolul tudó embert nem könnyű lőni. Persze próbálkoztunk japánul tudó szobatársakkal, de rendre falba ütköztünk. Utolsó előtti megoldásként elmentünk Yodobashi-ba, ami egy rohadt nagy elektronikai üzlet, és legendákat lehetett hallani, hogy ott tán beszélik az angolt. Utánajártunk a legendának, hát igaz is meg nem is. Szóval az túlzás, hogy beszélik, de azért meg tudjuk érteni egymást.
Történt, hogy van diákkedvezmény, amivel féláron van a havidíj (melyben egyébként ingyenes hálózaton belüli duma és sms van 490JPY-ért...röhej) és nincs lemondási díj, meg ilyen baromságok. Persze mindig rámakarták sózni a netet, de mondtam nem kell nekem az. Mondták jó, de egy hónapig muszáj lesz, mert a készülék csak így olcsó, de holnap jöjjek vissza lemondani a netet róla, és akkor minden ok. Emellett mivel többen voltunk, van ilyen "barát" akció, amivel 5 hónap havidíjat is elengednek. Asszem elég jó üzletet kötöttünk, de azért ma kaptam kis hidegzuhanyt.
Ugyanis visszamentem a megbeszéltek szerint, hogy lemondjam a netet. Elsőre sajnálkoztam hogy nem volt ott a csaj, akivel tegnap tárgyaltam, de mint kiderült jobb is. Egy angolul jobban tudó nénivel néztük át a dolgot, és hát nem kevés dolgot kellett lemondanom :D Kezdve azzal, hogy a netet lemondtam, ilyen hülyeségeket rámvertek, hogy double white plan (a síma white plan az előfizu neve), aminek a lényege, hogy hálózaton kifelé olcsóbb a hívás mint a síma white plan-ben, persze mindez 980JPY-ért. Akkor még ilyet, hogyha elhagyom a telefonom, akkor bemérik nekem, mindez havi 480JPY. Akkor a számomra olvashatatlan hírek, sporthírek és időjárás szolgáltatásról nem is beszélve. Plusz az is kiderült, hogy a hülye ribanc tegnap cseszett aktiválni az 5 hónapos bónuszomat :D Úgyhogy azt hiszem ma kaptam meg az igazi szerződést, amiről tegnap beszéltünk, aztán ez lett belőle. Hát mindegy, látszik itt is próbálkoznak a külföldiek lehúzásával, csak ahhoz mondjuk korábban kell kelni (hiába vagyunk a felkelő nap országában).
Mindenesetre van e-mail a telómon, ha valaki nagyon érdeklődik, akkor megadom privátban.... :D

És hogy Sebi vágyai kielégítése végett szó legyen csajokról is: az első lépés, hogy nőzni tudj, az az, hogy legyen mobilod. Hogy miért? Hamarosan azt is megírom :D

Német "szobatárs"

Megérkezett a kedves kolléga, asszem Andreas-nak hívják és egy ilyen behemót tahonya német kinézetű szemüveges informatikus srác. Első benyomásra anyuci pici fia, aki sosem töltött még el huzamosabb időt távol tőle, érzésem szerint a kolis élet is idegen lesz neki. Mondjuk mikor felhívtam figyelmét a légkondin lévő mohára, akkor legyintett, hogy volt ő már párás helyen és azt neki nem kell onnan letakarítania. Hát hajrá, csak csukd be az ajtód ha használod a kondidat...
Befutott még egy srác a környékre, Dénes névre hallgat, halb ungarsich, fél német, de magyarul inkább csak makog bevallása szerint, én meg nem teszteltem le. Mondjuk nem is érdekel. Van egy harmadik pajtásuk is, mert kiderült, hogy ezek hárman együtt randalíroznak majd itt. Mindegyik progmatos, úgyhogy el lehet képzelni :D Persze egyik se beszél semmit japánul, csodálkozom, hogy élve eljutottak a koliig :D Mindegy, lehet jóarcok, csak hát eleve rossz esélyekkel indulnak, mivel hárman együtt fognak tutira maradni, abból meg sose sül ki semmi jó, mert németül fognak karattyolni és nem fognak barátkozni másokkal.