2010. január 16., szombat

Osaka Fish Market

Kezdjük az elején, én sushit enni mentem oda :)
Ugyanis történt, hogy hallottam németeket tervezgetni, hogy ezek bizony a hal piacra akarnak menni péntek reggel. Tokyo után rögtön vérszemet kaptam a friss sushi hallatán, úgyhogy nem volt kérdés, hogy csatlakozzam. Egy volt a bökkenő, utolsó vonat odafele és majd reggel jövünk valamikor, alvás nincs. Na mondom jó, legyen, sushi az sushi. És ezúttal legalább elérjük a tonhal aukciót, nem úgy mint Tokyo-ban.
Megindultunk, többször eltévedtünk, de végül odataláltunk. Mellesleg rohadt hideg volt. Szerencsére riasztottam az ausztrál komámat, hogy jöjjön velünk, mert leesett, hogy a két német és az olasz nagy fényképezővel és álvánnyal jönnek, úgyhogy rém unalmas lesz a dolog, ha nem jön valaki más is. Tonhal aukciót láttunk, sushit nem kaptam. Kicsit pipa voltam, de az ágy gondolata megnyugtatott, végülis egyszer láttam ilyet is élőben.

De amiért rendes vagyok, ezért egy kis ízelítőt felraktam nektek a youtube-ra. Tessék (HD):


Vájtszeműeknek feltűnt, hogy kő papír ollóval került eldöntésre sokszor a hal sorsa. Kérem, ez a XXI. század :)

És aztán a földön húzva elszállításra kerül a hal (HD):



Nem szaroztak a srácok, az egész kócerájt kiürítették mindössze 30 perc alatt. Aztán szépen kerültek is a standokba, ahol elkezdték őket feldolgozni...a fagyottakat láncfűrésszel :)

Néhány képet is kattintottam, itt találjátok:
Osaka Fish Market

2010. január 11., hétfő

Kobe

Ausztrál komám betalált reggel (délben) a szobámba, hogyha már így nemzeti ünnep van (már megint), akkor menjünk már Kobe-ba. Mondom jó, miért is ne.
Kobe egyébként nagyon barátságos helynek tűnik, van egyfajta kisvárosi hangulat, de amúgy egyáltalán nem az. Viszont tetszik, mert tervezett, széles utcái vannak, nem úgy mint Osakanak. Bár az osakai utcáknak is megvan a varázsa. Nagyon sokmindent nem lehet itt csinálni hidegben, de a kikötő nagyon szép éjszaka. Szép kivilágított dolgok vannak, meg egy mini vidámpark. De tényleg mini. Majd ide nyáron érdemes visszajönni, elvileg egész korrekt tengerpartjuk van!
A nap érdekessége egyébként majd pár képen is látszik majd, mégpedig a mai ünnepnap. Pontosan nem tudom, hogy mit is ünnepelnek, de az a lényeg, hogy a 20 éves lányok beöltöznek kimono-ba a fiúk pedig öltönybe, és együtt örülnek, hogy nagykorúak lettek (itt 20 a korhatár). Ennek köszönhetően gyönyörű kimonokban flangálnak a lányok az utcán, amit sztem tök jól néz ki. Bár mint hallottam rohadtul macerás a kimono, mert egyedül fel se tudják venni és így is 20 percbe telik kb. felvenni. Plusz kényelmetlen is, mert fűzős és ülni is alig lehet benne. Ettől függetlenül sztem tök jó, néhány öreg néni szokott kimonoban járni az utcán normál napokon, a fiatalok nagyon ritkán.

A mai napon készült képeket itt találjátok:
Kobe ( 神戸 )

És itt pedig a régebben, de szintén Kobeban készült képeket, amikoris még volt a híres Luminare (díszkivilágítás??). Sztem nem nagy durr, de aszonták látni kell :D

Luminare

2010. január 6., szerda

東京

Ugye a nagy terv az volt, hogy jól elmegyünk Tokyoba megünnepelni az új évet, na meg nyílván körülnézni. így is történt, 7-en keltünk útra, bár ebből csak 5 ért vissza közösen :D 2 lány feladta, mindkettő hamarabb távozott. Hogy miért azt csak sejteni lehet, valószínűleg nem azt kapták a várostól, amit reméltek, és ezért nem is tudom őket hibáztatni, röviden tömören Tokyo ratyi, Osaka a király.

Kedves olvasóim, tessék a fejükbe vésni:
Tokyo egy szemfényvesztés, Osaka a király!


Előre szólok, én szórakozni mentem oda, nem pedig várost nézni, mert arra ráérek majd mikor visszamegyek, mert tervezek visszamenni rövidgatyában, de most a francnak se volt kedve fagyoskodni a nevezetes helyeken. Úgyhogy jobb rálátásom lett az emberekre, mivel legtöbb időmet éttermekben, kávézókban és klubbokban töltöttem. A benyomásaim siralmasak, kb. akkora ellentétre kell gondolni, mint a bunkó pesti vs. vidéki paraszt :D

Tokyo-val nagyvonalakban az a baj, hogy olyan mint amerika japánosítva, túl sok a túrista és leszarnak a helyiek. Ha itt segítséget kérsz, akkor nem hogy odavisznek a célállomáshoz majdnem (mert Osakaban kb. ez a jellemző), hanem inkább letagadják a helynek a létezését is. Mosolyogni nem tudnak, de lökdösődni igen. Túl sok itt az ember és kevés a hely.

Sok sztori van a vakációról, majd lehet megírok egyet-kettőt, de íme a képek, amiket az utazás alatt kattingattam:

Vakáció 東京 -ban.