Asahi sörgyár

A tőzsde után pont úgy jött ki a lépés, hogy Shun papa nekem pont szerda délutánra tette a sörgyár látogatást. Úgy foglalt, hogy vihettem három embert magammal, úgyhogy így öten vágtunk bele a nagy látogatásba, ami igazából sokkal izgibb volt mint a tőzsde, de hát ez nem is csoda, sörről van szó :D
Elég vicces, gyakorlatilag bringával olyan 25 perc lenne eljutni a sörgyárba a kolitól, de sajna nincs olcsó kocsmája, úgyhogy nem is érdemes ezen agyalni. A túra kettőkor kezdődött, mutattak nekünk egy videót a márkáról, meg hogy ez milyen jó, bla bla bla. Csupa marketing baromság, persze japánul, német kollégám be is adta a szunyát 3 perc után.
Amikor már teljesen elkeseredtünk, hogy itt szart se fogunk érteni, akkor jött a kellemes meglepetés, ugyanis minket külön túravezető vitt, aki angolul magyarázta a dolgokat. Egyébként meglepően jól beszélt angolul, de persze volt kis füzete, amiből néha inkább olvasni kezdte a dolgokat. Végigvittek minket a gyárban, ahol megmutatták, hogy hogyan lesz a malátából palackozott sör. Sajnos képeket nem tudtam készíteni, elmagyarázni meg majd a google elmagyarázza.
A túra végén jött persze a legjobb rész, kóstolás :) Mondták van 20 perc inni, de igazából csak három korsóval (ami igazából otthon pohárnak számít) adnak ki, hiába vagyunk királyok sörváltóban :) Neki is estünk, és azt kell mondjam, hogy nagyon jó sörük van. Német kollégám is osztotta a véleményemet, különösen a "Munich Style" barna sör tetszett neki, különösen hogy müncheni a srác. Egyébként tényleg az volt a legjobb, sajnos boltban azóta sem láttam ezt a fajtát, lövésem nincs hogy hol lehet hozzájutni. A kanadai srác csak ivott, az indonéz meg rácsodálkozott, hogy nem csak láger sör van a világon, aztán a harmadik végére el is álmosodott :D Shun papa is meglepően elvörösödött, és az angolja 2 szintet emelkedett :) A konklúzió továbbra is, hogy a fehér ember tud inni, a többi csak próbál felzárkózni, de esélytelen. Az külön vicces volt, hogy a sok öreg, aki szintén látogatni jött, szószerint tántorogva hagyta el a gyár területét, pedig szerintem ők egy sörnél többet nem ittak.
Lényegében egy tökéletes szerda délutáni program volt, most már arra kell rávenni Shun papát, hogy vigyen el minket a Yamazaki whiskey gyárba, az is itt van a közelben :)

A túránkról itt van egy pár kép:

Asahi Sörgyár

Osaka Securities Exchange

Az egyik legértelmesebb órám (Bevezetés a Japán gazdaságba) részeként szerdára tőzsdelátogatást szervezett a prof. Erről a profról azért hagyj meséljek néhány szót, mert szerintem atom nagy arc :)
Mikor először meséltem róla, akkor rögtön az ugrott be, hogy tiszta Havas Henrik csak közgáztanárban. Igazából látszik, hogy szarik mindenre, mert ő a király, ő mindent tud, és gyakorlatilag csak szívességből tanít minket. Közölte, hogy OUSSEP keretében csak olyan tárgyak vannak, amihez nem kell előképzettség, ő ettől függetlenül úgyis megbuktatja azokat, akiknek semmi közgáz előképzettsége nincs. Na ennek hatására a következő órára feleződött a létszám, jó sokan leadták, még olyanok is, akik amúgy közgáz szakon vannak saját egyetemükön :D Na engem meg pont a stílusával és az ilyen kijelentései miatt tartott bent az órán :D És nem hiába, tényleg jó órákat tart, ha elviseled a stílusát, akkor sokat lehet tőle tanulni. Ahogy írom a sorokat még Martin Endre jut eszembe hasonlatként, aki sokak szerint egy pöcs, szerintem meg egyik legnagyobb arc BME-n :) Ez a japó prof múltkor ilyet is bevállalt, hogy hát ő már ugyan bejárta az egész világot, de csak két országban volt túristaként (az egyik Skócia, melyhez hozzátette, hogy kérdés, hogy ezt országnak számoljuk-e :D ), az összes többiben hivatalos személyként vett részt, és hát ilyen miniszterekkel meg elnökökkel tárgyalt :D
Na de elég is a profról, a lényeg, hogy elvitt minket az osakai tőzsdére szakmai kirándulás gyanánt. Sokan nem tudják, de Osaka-ban jegyzik a Nikkei 225-öt, ami az egyik meghatározó japán piac. Persze a tőzsde nagyrésze már Tokyo-ba költözött, de ez még mindig itt van és nem is tervezik költöztetni. Sajnos nagy csalódással kell kezdenem, már nem kereskednek kézjelekkel az emberek, mint régen. 5 éve minden átment számítógépre, úgyhogy ha akarnánk se sétálhatunk be vásárolni. De azért a PR vezető (aki a túravezetőnk volt) megtanított, hogy hogyan tudunk venni Nissan vagy Matsushita (mai nevén Panasonic) részvényeket kézjelekkel. Aztán mutatott egy termet, ahol igazából semmi nincs, csak néhány tag, akik végülis figyelik a rendszert, nehogy valakik csaljanak vagy trükközenek. Gondolom többek között Soros papára különösen figyelnek, lol. Aztán átmentünk egy helyre, ahol igazából a sajtó dolgozik, hogy hírekkel lássa el a kereskedőket. És aztán bementünk a terembe, ahol a sajtótájékoztatókat tartják. Lényegében fizikailag tényleg semmi nem történik már itt, mindenkit hazaküldtek és neten kereskednek a brókerek. Itt nekik már csak a bizalom és a biztonság fenntartása a cél. Azért nem volt haszontalan.

Lőttem egy pár képet, itt találjátok őket:

Osaka Securities Exchange

Iskolarendszer

A hirtelen életjel után most kedvet kaptam, hogy írjak egy pici a japán oktatásról, mert azért merőben másról van itt szó, mint otthon.
Japánban a sztereotípia szerint agymosás történik, traktálják a gyerekek agyát a sok információval, amit keményen be is vasalnak. Gondolkodásra nem nevelik őket, tehát kreatív, önálló munkára alighanem képtelen lesz a nagytöbbség. Kivétel persze, ha valami papírmunkát kell intézni, mert szabályokat betartani mindenki tud, és ilyen munkából aztán van dögivel. Talán a munka világáról majd máskor írok.
Tehát hogy Lacit (magyar szakos tanár itt az egyetemen), ezek inkább megtanulják a telefonkönyvet, mint hogy megtanuljanak keresni benne. Mielőtt még a trükközős évfolyamtársaim fellélegeznének, eme idézetben nem a padkönyvtár üzemeltetésére buzdítaná Laci őket, hanem hogy használják a fejüket egy picit másképpen.
Az biztos, hogy a középiskola és az egyetemi felvételi iszonyat nehéz, és állítólag a legtöbb diák öngyilkosságra ebben az időszakban hajlamos, bejutva az egyetemre más a hozzáállás. Persze szokásos módon ketté kell választanom az értelmes szakokat (mérnök, közgazdász) és az értelmetlen (értsd.: bölcsész) szakokat. A jogról nem nyilatkozom, lövésem sincs, hogy miújság van vele, mert csak egy brazil srác van velük kapcsolatban, de az meg nem százas, úgyhogy nem adok a szavára.
Mérnöki és közgazdasági tárgyakat hallgatva szoktam úgy érezni, hogy nem hülyeségből vagyok itt. Az biztos, hogy komoly munka folyik a háttérben, mert rengeteg saját laboreredménnyel színesítik az előadásokat. Meg ugye itt tények, összefüggések és modellek vannak, ezen nincs mit cicózni, nem lehet csűrni-csavarni, a végeredmény ugyanaz lesz mint a világ bármelyik pontján. Itt szerintem a nagy különbségek a saját kutatásokban rejlenek, hiszen a diákok rengeteg időt töltenek a laborjaikban. Viccen kívül, majdnem az összes labor rendelkezik ágyakkal, mert néhányan kénytelenek ott tölteni az éjszakájukat, mert már nincs tömegközlekedés mire hazaindulnának. De hangsúlyozom, ennek itt van eredménye, nyílván szarból nem lehet várat építeni, márpedig Japán ugye benne van az élmezőnyben ha fejlett gazdaságokról beszélünk.
Na de a bölcsész tárgyak, anyám borogass. Egyszerűen meg kell magam erőszakolnom, hogy bejárjak órákra, de már kitaláltam a megoldást, arról majd később. Tehát hogy ezeket valakik ténylegesen azért tanulják, hogy kreditet kapjanak érte és később diplomát, arról meg van a véleményem. Szerintem az nem óra, hogy feldob a tanár egy témát (pl.: hogy mi a különbség a japán óvodák és a te saját óvodád között) és akkor beszéljétek meg 4-5 fős csoportokban, aztán osszátok meg a tapasztalatokat a nagyközönség előtt. Igen, alma volt a jelem, anyukám vagy apukám bekísért, segített átöltözni, és aztán elmentek dolgozni. Persze, sör mellett elpoénkodok én ezen a haverokkal, de könyörgöm, egyetemi órán?  Persze ad ki olvasnivalót a tanár, amit persze 1 oldal után eldobok, mert annyira baromság, hogy a vérnyomásom indokolatlan sávhatárok közé tolódik el, úgyhogy első az egészség :D Mondjuk nem tudom, hogy más országokban ill. nálunk otthon hogyan is néznek ki a bölcsészek mindennapjai, de ez szerintem csak időpocsékolás.
Ez utóbbiban meg is erősítettek, hogy hát igen, akik bejutottak az egyetemre, azok általában el is végzik, mert bár bejutni nehéz, kibukni mégnehezebb. És a helyzet rosszabb fizetős egyetemeken, mert ott a tanárok hozzállása abszolút elmegy a "fizet a gyerek, minek buktassuk meg" irányba. Még szerencse, hogy vannak nekik rendes képzéseik is :D
Ja igen, én az ilyen bölcsész/szociológus órákat japán könyv tanulásával vészelem át, szerintem az eddig tanult összes kanji-t ezeken az órákon sajátítottam el :D Szóval nekem hasznosan telnek ezen órák is. Jó itt diáknak lenni :)
Azt pedig ezúton szeretném megerősíteni, hogy igen, az általános és középiskolás diákok mindegyike használja a suliuniformist, tehát amit filmekben/animekben látni lehet, az a valóság. Tudom, hogy van akinek ez külön bejön, úgyhogy hajrá, van mindig akciós repjegy :D

Életjel

Mostanában nem igazán írogattam a blogra, de természetesen mindennek meg van az oka :) Igazából mostanában semmi izgalmas nem történt, mondhatni rámszakadtak a szürke hétköznapok és nem történik semmi érdemleges. Persze járok suliba minden nap bringával (!!!), na meg kedden és pénteken kendo edzésre, plusz már a konditeremben is előre köszönnek, de ezen felül semmi extra nem történt. Hétvégente általában pihenek, vagy valami hülyeséggel eltöltjük az időnket, de kirándulni nem voltam már egy ideje. Na de majd talán jövő héten történik valami, mert lesz itt tőzsde látogatás, sörgyár látogatás, és még talán Kyoto-ba is elnézek hétvégén, úgyhogy lehet lesz megint képadag.
Azért azt szeretném elmondani, hogy kezdek gagyogni japánul, szóval már nem vagyok annyira elveszve mint mikor ideérkeztem :D Tehát már tudok kérni útbaigazítást és kajákat. Kenyeret még mindig nem tudok kérni, de csak azért, mert nem nagyon eszem itt kenyeret, a szót magát tudom :D

Japán tömegközlekedés

Ha már az autóknál tartottunk, akkor ejtenék pár szót a tömegközlekedésről is. Oké, azt mindenki tudja, hogy a japán vonatok pontosak, gyorsak és tiszták. Ez így van, legszívesebben azt a sok "tanácsadói díjat" amit BKV-nál és MÁV-nál elherdálnak inkább rászánnám egy szakmai kirándulásra a vezetőség részére, hogy lássák már, hogyan is kéne működnie a dolgoknak.
Kezdjük az alapoknál, Osakaban 3 cég vonatai is közlekednek, a JR (japó MÁV), Hankyu és Hanshin. Ezen felül van metró, monorail, meg persze busz is. Mi a különbség? Igazából semmi, csak annyi, hogy más vonalakat üzemelnek. Árban nagyjából ugyanaz mindegyik, kivétel talán a monorail, mert az szerintem túl drága. De mondjuk pl.: a kolitól kb. ugyanannyira van a JR és a Hankyu állomása is, de a JR olcsóbb és nem hegynek felfelé kell tekerni, úgyhogy nem kérdés melyikkel megyek belvárosba.
A dolog úgy működik, hogy bemész az állomásra, megnézed a vonalhálózatot és ott látod, hogy mennyibe fog kerülni az utazásod. Bedobod a pénzt az automatába és megnyomod a megfelelő összeget az érintőképernyőn, megkapod a jegyet és a visszajárót és kész. Elindulsz a kapuk felé, berakod a jegyed, az érvényesíti és visszaadja, nyílik a kis "sorompó". De van hogy sorompó sincs, de persze van mozgásdetektor, szal ha belógsz, akkor visít, azt ugrik is az állomásvezető, vagy nem tudom mi a titulusa. Persze ezzel senki sem trükközik, mert ugye a japánok betartják a szabályokat. Aztán ha odaértél B-be, akkor kifelemenet bedobod az ugyanilyen kapuba a jegyet és kisétálsz. Egyszerű, de ez kb. a túristamegoldás.
Mert ha japán vagy, akkor nincs neked erre időd :D A legegyszerűbb megoldás a mágneskártya. Pofonegyszerű, veszel egy mágneskártyát (500JPY), és azt töltögeted ha lefogy róla a pénz. Ennek amúgy ICOCA a neve. Mivel mágneskártya, ezért tök fölösleges kivenni a pénztárcádból, csak rárakod tárcástul az érzékelőre, az beenged és mutatja a kapu kijelzőjén, hogy mennyi léd van még. Szóval fizetéssel ráérsz aggódni kifelémenet, de persze állomáson belül lehet tölteni a kártyát, tehát nem para. Kivétel, ha nincs pénzed, akkor gond lehet. Van persze ATM, de ha atom csóró vagy, akkor nem tom mi van :D Talán eljátszod a hülyét, hogy te igazából jegyet vettél csak elhagytad :D
És van még milliófajta mágneskártya, pl.: a japán "VISA" vagy "MasterCard" az ún. JCB is rendelkezik ezzel a tulajdonsággal. Rárakod, és alapból a banknál terheli az utazás árát. Pofonegyszerű, ugye?
És akkor felmerül a kérdés, hogy ilyet miért nem lehet nálunk csinálni? Most mivel jobbak a BKV ellenőrök a metróbejáratnál? Fele nem is lát, le se szarja vagy csak egyszerűen beszélget a kollégájával. És ezeket fizetik. A gép nem kér enni, csak egyszer ki kéne építeni, persze tudom, nehéz megtalálni a "havert" aki ezt képes lenne nekünk "olcsón" kiépíteni. Na majd hátha Viktoréknak lesz ilyen haverja...

(azt meg sem említettem, hogy a mágneskártya bármelyik társaságnál működik, tehát a MÁV is összeszedhetné magát...)

Japán autók

Gondoltam megér egy pár szót a japán autóipar is, hiszen más világ van errefelé autózás terén. Kezdjük az alap dolgokkal: balra hajts van érvényben, tehát jobbkormányos gépjárművek vannak. Tudom, hogy ez eléggé triviális sokaknak, de biztos ami tuti :)
Az egyértelmű, hogy rengeteg japán autó van az utcákon, nem igen vásárolnak külföldi autókat. Természetesen a Mercedes itt is népszerű, és látni BMW-ket is, de más import kocsit nem igen. Különösen amerikait nem, de hát a világon nincs még egy olyan hülye nép az amcsikon kívül, akik azokat venné. Pedig az üzemanyag olcsó. Persze nem olyan olcsó mint USA-ban, kb USA és EU közé van belőve. És most úgy néz ki, hogy januártól a dízel ára drasztikusan csökkeni fog, mert csökkentik az adóját. Mindezt a dohánytermékek jövedéki adójával ellensúlyozzák :D Ez mondjuk érdekes koncepció, de végülis nekem tetszik :)
Tehát mondhatjuk, hogy a japán autók uralják a piacot itt, tehát vannak kizárólag itt ismeretes modellek. Az otthoni japán típusok közül azért látni pl: Mazda 6-ot, Honda Accordot, meg néhány kisebb modellt, de az elmondható, hogy ezek nem jellemzőek. Ugye van itt a Mazdákon és Hondákon kívül Mitsubishi-k, Nissan-ok, és persze Toyota-k. De tök más modellekkel vannak a piacokon, leginkább a kis autók a népszerűek az utakon. Na meg ezek a kocka alakú kocsik, amelyekből mondjuk otthon ha azt mondom "isuzu kisbusz", akkor tudjátok miről van szó :) Ilyenből van egy rakat. Ronda, de szeretik, biztos praktikus vagy mitomén.
Persze felszereltségbeli különbségek is bőven vannak. Itt nincs szarozás, hogy jajj, ugyan rakjuk már bele hátsó ülésekhez is az elektromos ablakemelőt...Gyakorlatilag minden kocsi full extra, ha nincs legalább 9"-os kijelződ TV-vel, akkor nincs is autód. De még a kis szar autókba is, tehát mindenhol. Én a Host familym számomra ismeretlen Nissan modelljében csodálkoztam, hogy egy hatéves autóban teljesen alap volt, hogy hátramenetbe kapcsolva a kijelzőn megjelenik a hátsó lökhárítóba szerelt kamera képe. Mondjuk nem is csoda ezek után, hogy mindig háttal parkolnak 90° -ban. Persze van ilyen otthon is, a felső kategóriás autókban. Ez nem volt az... Tehát egyértelműen előrébb vannak ilyen téren. Még egy érdekesség, hogy amikor az autók nagyon lelassítanak, vagy megállnak, akkor automatán lekapcsol a tompított és helyzetjelzőre vált. Gondolom ez is egyfajta környezettudatosság. Ezen túlmenve a buszok megálláskor azonnal leveszik a gyújtást, hogy addig se szennyezzék a környezetet. Azt hiszem innen is lehetne tanulni, mégis ki szereti szagolni a régi Ikaruszokat pl ??
Egy szó mint száz, az elektromos budi után nem is vártam mást, mint hogy autógyártásban is full hi-tech legyen minden. Azt talán kihagytam, hogy amúgy olcsó ám autót venni...és ez nem csak az 5%-os Áfa miatt van gondolom...

A lakótárs

Valamilyen oknál fogva mindig a lakótársamról kérdeztek, hát itt a beszámoló ideje, mert tegnap sírva röhögtem rajta.
Szóval azt már sejtettem, hogy valami nem stimmel vele, mert olyan érdekes feje van, meg úgy a kinézete is ez a tök kocka (tehát magas, enyhén duci, fura tekintet és persze szemüveg). Persze megvan az fura mosoly is az arcán, ami szerintem a legtöbb embert inkább megijeszt. Szerencsére a szobák kialakítása úgy néz ki, hogy van egy közös előtér egy mosdóval és zuhanyzóval, és abból nyílik 2 szoba. Tehát lakótárs is meg nem is. Azt már észrevettem, hogy szellőztetni nem nagyon szeret, mert mikor kinyitja az ajtót, akkor megcsap az az áporodott szag. Ő biztos így szereti, nem tudom, nem is érdekel. Azt, hogy mos-e magára vagy sem, azt nem tudom, mert még sosem láttam ruhákat teregetni, de lehet, hogy valahol az udvaron szárogat, ezt persze csak remélni tudom. További furcsasága, hogy azon felül, hogy legnagyobb problémája a "mikor szoktál tusolni" kérdés volt, láttam borotválkozni, és meg kell mondjam, a látvány nekem jobban fájt. Kell tudni, hogy van neki szép gilette fusion borotvája, csakhogy ő azt úgy mindenféle hab nélkül húzogatja az arcán. Mondjuk ez magyarázhatja a pattanásokat az arcán, de hát akkor is, nem igaz hogy nem húzza a bőrét.
És tegnap meg is bizonyosdtam, hogy tényleg nem százas a srác. Azt mondjuk tudni kell, hogy számtech szakos létére nincs laptopja, ergo számítógépe sincs. Ez így nekem érdekes, de lehet, hogy ő így szereti. Nem baj, van neki egy PSP-je, amin tud játszani bármikor, és egyébként játszik is. Ül a szobájában és azt üti, veri. Tegnap borult ki a bili, amikor olyan fél 12 fele hallom hogy ordíts, sikít, anyázik, veri az asztalt valamivel, gondolom a fejével :D Aztán tovább anyázik, hogy csak egy pont hiányzott. Biztos nem döntötte meg a rekordját valami idióta játékban, és hát igen, ez nagyon fájdalmas lehet. Na de hogy ezt 15 percen keresztül ecsetelje magának, azért az sok. Én is szoktam anyázni ha lelőnek Armyban, de az elmúlik :) Ő tökre kiakadt, és szerintem dührohamot kapott :) Lehet érdemes lenne bekamerázni a szobáját, és lenne mit csemegézni youtube-on :)

Maszk

Sokan már biztosan láttatok ázsiai emberkéket repülőn maszkot húzni. Elég vicces látvány nyugati szemmel, továbbra is csak nevetni tudok rajta, de ők váltig hiszik, hogy segít. Mondjuk nem feltétlen rossz a maszk, pl.: kis hazánkban is rájöhetnének józsiék és laliék, hogy az építkézesén beszívott por nem annyira jó a bagós tüdejüknek, főleg akkor nem, ha kis azbeszt is színesíti a dolgot. Na de ne otthonról beszéljünk.
Tehát itt Japánban a maszk kétélű fegyver. Van aki azért viseli, mert nem akar elkapni semmit. Ez eléggé kóros szerintem, de van ilyen ember, tapasztalataim szerint kevesebb. A másik fajta nem akar terjeszteni semmit, ezért ha már tüsszentett, vagy eleredt a nózija, akkor húzza is a maszkot magára. Először ezt a fajtát nem értettem, hogy mitől függ, hogy hord-e maszkot vagy sem, de aztán kaptam magyarázatot.  Mondjuk ez az orrfolyós dolog érdekes, mert ugye hiába lehet kapni papírzsebit (ami mellesleg a szar egyrétegű amcsi fajta) azt nem használják. Inkább felszívják, de láttam már rosszabbat is. A fodrásznál várakozás közben a mellettem várakozónak már igen hosszúra sikeredett a turháját lógatni, felszívni már nem tudta, úgyhogy egy elegáns mozdulattal pólója belsejébe "elrejtette". Mások állítják, hogy előszeretettel fogyasztják is, úgyhogy a maszk harmadik funkciója, hogy ne lássa a másik mikor eszik saját testnedvüket.
Na ha még nem hánytátok el magatokat ezen szaftos sorok olvasása közben, akkor elárulom, hogy a maszk ragályos. Elvileg nemzetközi diákok lévén nagy részünknek röhögni kellene a maszkokon, de persze elviselni a látványát. Na most egy hónap után elkezdődött a kor, ugyanis nyugati fehér emberek is elkezdték viselni a maszkot. Kezdődött egy lengyel lánnyal, folytatódott egy kanadai (mellesleg arab származású) fiúval, és ma láttam, hogy az olasz srác is behódolt.
Ami engem illet, én továbbra is tartom magam, nem hordok maszkot, és fújom az orrom ha kell. Bár a kézfertőtlenítőt szoktam használni, ami minden épületben van, és az amerikaival/európaival ellentétben nem tartalmaz illatanyagot, úgyhogy éljen a tisztaszesz :) Bár a fertőtlenítő használatának az oka részemről, hogy szappan nem mindig akad a budikban, van ahol adagoló sincs. A kézmosás meg amúgyis macerás, mert papírtörcsi nincs, a kézszárító meg szerintem gusztustalan itt, rohadt büdös lesz a kezed tőle...

Magyar előadás

Tegnapra kaptam egy meghívást a Minoh campusra, hogy nézzem meg a magyar nyelvszakos japán diákok előadását. Egy színdarabot adtak elő magyar nyelven. Szép Ernő: Isten Madárkái c. művét játszották el, mondjuk erősen megvágva :) Egyébként nagyon vicces volt, mert annyira kellett koncentrálnom, hogy megértsem, hogy az nem igaz. Legutóbb ilyen az ausztrál csókával volt, de lehet hogy abból többet értettem :) De amúgy tök érdekes, még sosem hallottam úgy rendesen beszélni olyan diákokat, akiknek nem anyanyelve a magyar, és igazából nekik ez a szakuk.
Mondjuk ez enyhe csúsztatás, hiszen beszélni még nagyon nem tudtak, hiszen csak másodévesek és nyílván a magyar nyelvvel csak egyetemen kezdtek el foglalkozni. Laci szerint - az egyik tanár - a negyedéves végzősök közül van egy pár nagyon jól beszélő is, főleg azok, akik áthallgattak egy évet vagy félévet Magyarországon. Velük is majd tervezek találkozni, de az még kicsit odébb van.
Ami viszont jó, hogy itt azért dupla jó fogadtatásban volt részem, hiszen azon felül, hogy fehér nagy ember vagyok még ráadásul anyanyelvem az ő általuk tanult nyelv, úgyhogy duplajackpot :) Egyébként másodéves létükre elég sokan voltak már nálunk nyári egyetemen, főleg Debrecenben és Szegeden. Persze a Szegeden jártakkal gyorsabban megvolt a közös téma, de azért a többiek is kommunikatívak voltak. Most már csak azt kéne elérni, hogy valaki magánórákat akarjon venni :)

Net

Gondoltam megosztom veletek, hogy azért havi 500 Yenért azért nem olyan szar ez a net:

Club tapasztalatok

Tegnap végre sikerült eljutni belvárosba megnézni az éjszakai életet. Röviden tömören azt kell mondanom, hogy igen, van, nem is kicsi és elég jó :) Legalábbis külföldieknek tuti jó, mert imádnak minket :)
Természetesen volt bennünk kis fűtés, úgyhogy a barátkozási kedv a többszörösére hágott, de itt még ha nem vagy barátkozós, akkor is jó sorsod lehet. Én speciel ahova bementem 5 percen belül már valami asztalnál ültem japókkal úgy, hogy ők nem beszélnek angolul, én nem beszélek japánul :D És igazából működik a dolog, mert bulizáshoz nem kell nyelvtudás, megy az magától. Már előre félek hányan fognak Facebookon bejölgetni a tegnap után.
Ja, és cirkuszi mutatványnak is jók vagyunk, mert kb mindenki fényképezkedni akar a nagy fehér emberrel, ami különösen mókás. Persze a lányok szeretik ezt csinálni, ami talán nem mindig tetszik a japó tagoknak.
Most már megértem, hogy mi a francért szeretnek a nagy fekák Magyaroroszágon diszkóba járni. És én tudom mi miért nem bírjuk őket ott, úgyhogy megértem, hogy miért néznek ránk néha "ferde szemmel" a japó kollégák. De pont nem érdekel, inkább kiélvezem a helyzetet :D

Közben meg is jött az első facebookos jelölés, persze lövésem sincs, hogy ki a fene és hogy az este folyamán hol találkoztunk :)