Iskolarendszer

A hirtelen életjel után most kedvet kaptam, hogy írjak egy pici a japán oktatásról, mert azért merőben másról van itt szó, mint otthon.
Japánban a sztereotípia szerint agymosás történik, traktálják a gyerekek agyát a sok információval, amit keményen be is vasalnak. Gondolkodásra nem nevelik őket, tehát kreatív, önálló munkára alighanem képtelen lesz a nagytöbbség. Kivétel persze, ha valami papírmunkát kell intézni, mert szabályokat betartani mindenki tud, és ilyen munkából aztán van dögivel. Talán a munka világáról majd máskor írok.
Tehát hogy Lacit (magyar szakos tanár itt az egyetemen), ezek inkább megtanulják a telefonkönyvet, mint hogy megtanuljanak keresni benne. Mielőtt még a trükközős évfolyamtársaim fellélegeznének, eme idézetben nem a padkönyvtár üzemeltetésére buzdítaná Laci őket, hanem hogy használják a fejüket egy picit másképpen.
Az biztos, hogy a középiskola és az egyetemi felvételi iszonyat nehéz, és állítólag a legtöbb diák öngyilkosságra ebben az időszakban hajlamos, bejutva az egyetemre más a hozzáállás. Persze szokásos módon ketté kell választanom az értelmes szakokat (mérnök, közgazdász) és az értelmetlen (értsd.: bölcsész) szakokat. A jogról nem nyilatkozom, lövésem sincs, hogy miújság van vele, mert csak egy brazil srác van velük kapcsolatban, de az meg nem százas, úgyhogy nem adok a szavára.
Mérnöki és közgazdasági tárgyakat hallgatva szoktam úgy érezni, hogy nem hülyeségből vagyok itt. Az biztos, hogy komoly munka folyik a háttérben, mert rengeteg saját laboreredménnyel színesítik az előadásokat. Meg ugye itt tények, összefüggések és modellek vannak, ezen nincs mit cicózni, nem lehet csűrni-csavarni, a végeredmény ugyanaz lesz mint a világ bármelyik pontján. Itt szerintem a nagy különbségek a saját kutatásokban rejlenek, hiszen a diákok rengeteg időt töltenek a laborjaikban. Viccen kívül, majdnem az összes labor rendelkezik ágyakkal, mert néhányan kénytelenek ott tölteni az éjszakájukat, mert már nincs tömegközlekedés mire hazaindulnának. De hangsúlyozom, ennek itt van eredménye, nyílván szarból nem lehet várat építeni, márpedig Japán ugye benne van az élmezőnyben ha fejlett gazdaságokról beszélünk.
Na de a bölcsész tárgyak, anyám borogass. Egyszerűen meg kell magam erőszakolnom, hogy bejárjak órákra, de már kitaláltam a megoldást, arról majd később. Tehát hogy ezeket valakik ténylegesen azért tanulják, hogy kreditet kapjanak érte és később diplomát, arról meg van a véleményem. Szerintem az nem óra, hogy feldob a tanár egy témát (pl.: hogy mi a különbség a japán óvodák és a te saját óvodád között) és akkor beszéljétek meg 4-5 fős csoportokban, aztán osszátok meg a tapasztalatokat a nagyközönség előtt. Igen, alma volt a jelem, anyukám vagy apukám bekísért, segített átöltözni, és aztán elmentek dolgozni. Persze, sör mellett elpoénkodok én ezen a haverokkal, de könyörgöm, egyetemi órán?  Persze ad ki olvasnivalót a tanár, amit persze 1 oldal után eldobok, mert annyira baromság, hogy a vérnyomásom indokolatlan sávhatárok közé tolódik el, úgyhogy első az egészség :D Mondjuk nem tudom, hogy más országokban ill. nálunk otthon hogyan is néznek ki a bölcsészek mindennapjai, de ez szerintem csak időpocsékolás.
Ez utóbbiban meg is erősítettek, hogy hát igen, akik bejutottak az egyetemre, azok általában el is végzik, mert bár bejutni nehéz, kibukni mégnehezebb. És a helyzet rosszabb fizetős egyetemeken, mert ott a tanárok hozzállása abszolút elmegy a "fizet a gyerek, minek buktassuk meg" irányba. Még szerencse, hogy vannak nekik rendes képzéseik is :D
Ja igen, én az ilyen bölcsész/szociológus órákat japán könyv tanulásával vészelem át, szerintem az eddig tanult összes kanji-t ezeken az órákon sajátítottam el :D Szóval nekem hasznosan telnek ezen órák is. Jó itt diáknak lenni :)
Azt pedig ezúton szeretném megerősíteni, hogy igen, az általános és középiskolás diákok mindegyike használja a suliuniformist, tehát amit filmekben/animekben látni lehet, az a valóság. Tudom, hogy van akinek ez külön bejön, úgyhogy hajrá, van mindig akciós repjegy :D