A család

Van egy ún. Host Family program, melynek a lényege, hogy vannak önkéntes családok, akik vállalnak diákokat, hogy segítsenek nekik, valamint ismertessék őket a kultúrával, nyelvvel. Bár mint kiderült van aki arra gyúr, hogy a saját angolját fejlessze, na ez mondjuk LOL :D Én is neveztem még erre a programra és szerencsére kaptam is családot. Akik nem kaptak, azoknak szívás, de ha jól vettük le a lényeget, akkor általában azok nem kaptak, akik beszélnek japánul. Igaz is, barátkozzanak maguktól a japókkal.

Ma volt az első találkozás a családdal. Egy 65 éves öreget kaptam - megjegyzem máshol se voltak fiatalabbak - de elég korrekt volt a tag. Asszony nem volt ott, rákérdeztem miért, hát mint kiderült csinálja a vacsit az öregnek estére. Plusz pont, látszik rend van otthon :D Amúgy Shun-nak hívják, a feleségét meg Michi-nek. Rendszer mérnök volt nyugdíjig, úgyhogy biztos nem él szarul, de mondjuk ez majd kiderül vasárnap, amikorra is meghívott ebédre. Legjobb az egészben, hogy lakik kb. 5 percre a kolitól :) Mint kiderült, ez közel sem egyértelmű, mert valakinek a családja Tokyo és Osaka közt félúton lakik, ami azért nem kicsit szivacs.

Le se tagadhatná, hogy mérnök, készült az öreg. Vagy kétoldalnyi cumója volt Magyarországról, köztük történelemtől kezdve nevezetességekig és kajákig. A palacsintánál nagyon leakadt, megkérdezte tudok-e...hát persze hogy tudok, bár még sose csináltam :D Aztán vagy 10 percig azon röhögtünk, hogy egy az egyben olyan fényképezője van mint nekem. Ezt láttam nagyon tetszik neki...hát igen, egyikünk sem vesz szar cuccot, ennyi :D Az is nagyon tetszett neki, hogy van Suzuki gyárunk :) Aztán egy atlaszon végigmutogattam neki Magyarországot, volt Trianon is, ha már nála voltak a fontos évszámok. És a vicc, hogy az öreg tudta, hogy Trianon treaty... Azért látott ő is világot, de mondta, hogy nagyrésze business volt, de ez nem is meglepő.

Mondjuk a franc se gondolta, hogy ajándékot is kellene hozni, úgyhogy rögtönözve beáldoztam egyik rúd Pick szalámim (melynek súlyán a haverjával együtt csodálkoztak) és a kis féldekás Rézangyal pálinka rakétát. Azért gyorsan kiderült, hogy nem veti meg az alkoholt, tudott Tokajról is. Kérdezte, hogy próbáltam-e már itt a sört, mondtam ja. A melyiket kérdésnél csak az Asahi-t és a Sapporo-t tudtam mondani, de nem is baj, hiszen gyorsan kiderült, hogy az Asahi-t (mellesleg ez elég tuti cucc, és van vagy 10 fajta) itt gyártják Suita-ban. Mondta is rögtön, hogy be tud vinni, aztán majd kóstolunk :D Remélem így is lesz :)

Persze joggal felmerül a kérdés, hogy mennyire beszél angolul...hát tud szavakat és próbálkozik, igazából nincs baj a megértéssel, de szerintem a barátja jobban tolja (őt mondjuk nem tudom hogy kicsoda, de neki is van diákja, de ráhagyta az asszonyra, ő meg járkált körbe mindenkihez és fényképezgetett). A végén az egyik koordinátor mondta, hogy jól jártam, mert Shun már csinált ilyen diák gajdírozást előtte, úgyhogy állítólag vérprofi. Hát úgy legyen, remélem csiszol a japán tudásomon :D

Orientáció

Hétfőn voltunk egyetemen, mivel tartottak nekünk orientációt. Dögunalmas előadás, gyakorlatilag elismétlése azoknak a dolgoknak, amiket már írásban is megkaptunk. Érdemi új információ nem volt. Aminek megörültem, az hogy a Softbank mobilszolgáltató megjelent, és ígértek prezit. Ezek a japók annyira nem tudnak angolul, hogy beküldtek egy hostess lányt, hogy olvasson fel egy angol szöveget. Komolyan fontolgattam, hogy odamegyek és felolvasom helyette, mert olyan szörnyű volt. Láttam mindenkin, hogy küszködik a röhögéssel :) Persze hasznosnak ez sem mondható, de már tudom, hogy ha október 8-án tőlük veszek telót, akkor kapok egy karomnyi nagyságú plüskutyát. Ha nem a kutyát választom, akkor kaphatok 5 havidíj elengedését...hmm, nem is tudom melyikre van jobban szükségem :D

Aztán elvittek minket kajálni, jobban mondva megmutatták hol lehet enni, aztán hajrá. Mondjuk a jó hír az, hogy 350-550 ¥ közötti árakon lehet enni meleg kaját. És amúgy jó. Közben megjegyzem, hogy kézügyességem már úgy felfejlődött, hogy szinte gond nélkül eszek pálcikával már. Egy hónap múlva szerintem borsót is ehetnék vele :)

Délután kicsit megismerkedtünk az OUSSEP program lényegével és a koordinátoraival. Ami tök jó, hogy igazából a tárgyakat csak október 19én kell véglegesíteni, addig lehet belekóstolni mindenbe, hogy lássuk mi az ami menni fog és mi az tökre nem érdekel. Ez a rendszer elég érdekes, de nekem tetszik. Amúgy meg mindenki azt mondja, hogy pite elvégezni a tárgyakat, mert ha benn vagy órán, az kb. már teljesítést jelent. Majd kiderül.

A nap kb. itt zárult is, persze az ismerősök gyűlnek, egyre több arcot ismerek meg, bár azt meg kell mondjam, hogy OUSSEP-ben még mindig nagyon dominálnak az ázsiaiak. Na meg úgy általában is a cserediákok arányában. Ez nem feltétlen gond, sőt, szerintem azért van így, mert ők jobban vágynak ide, mint mi európaiak vagy az amcsik. Pl.: USA-ból tudtommal senki sincs, de Canada pl.: egész jól képviselteti magát legalább 4 fővel. Magyar csak én vagyok, de nem is baj, taposom én egyedül, úgyis hozzászoktam már :)

Felvilágosodás

Továbbra is Clemensel járom az utam, tekintve, hogy ő is tétován néz a japán dolgokra, csak úgy mint én. Ő mondjuk rendelkezik azzal a nagy előnnyel, hogy vannak ismerősei itt Japánban. Vagyishát nekem is van, csak még nem vettem fel velük a kontaktot. A lényeg, hogy ma az egyik japán ismijével találkoztunk, aki mellesleg lány.
Kezdésnek mentünk boltba, és körülnéztünk, ezúttal egy japánnal (tegnap már voltunk ugyanebben a boltban). Hát így már volt értelme :) Nagyjából végigmentünk, hogy kb. mi micsoda lehet, elsősorban a helyben készült kajákat nézegettük, mert van itt mindenféle olcsón. Eljutottunk a "csak forró víz kell hozzá" levesekig is. Náluk ez eléggé nagy dolog, mármint ezeket szokták enni állítólag. Sikerült belőni, hogy melyik a szójaszósz ami kell a wasabihoz ugyebár. Na ez se egyszerű, mert van különböző ízesítésű szójaszósz, de vagy 10 féle. Amire jól rácsesztem, hogy hallgattam rá, és vettem valami italt, ami elvileg ilyen tea mix. Inkább vettem volna a mellette lévő vizet, na majd legközelebb. Ilyet én még nem tapasztaltam, ilyen rizsfelfújt íze van, mint a Ham-Let. Amúgy küzködök vele, hátha megszeretem, de egyelőre nem :)
Aztán átmentünk a mobilosokhoz, hátha sikerül lőni valami telefont. Mondjuk lánnyal menni vásárolni nem annyira mókás meg annyira sokkal nem vagyok előrébb, csak tudom, hogy van pár teló, amit meg lehet venni és van egy pár amit nem :) Viszont ami jó hír, hogy van elvileg olyan előfizu valami 980JPY-ért, amivel a hálózaton belül ingyen lehet cseverészni (Softbank). Kiderült, hogy kb. minden diák Softbank-kal nyomul, úgyhogy a cég már nem is kérdés, most egyelőre várunk, hogy megkapjuk a bevándorlási kártyát, mert annélkül se mobil se bankszámla, kb semmi se fog menni. Most ezzel is az a gond, hogy nem tudunk mikor menni a rohadt hivatalba, mert munkanapon vannak csak, mi meg most már eléggé be leszünk táblázva.
Aztán kerestünk biciklit, mert a német kolléga nagyon akart venni, mert hogy majd azzal megy egyetemre. Az ötlet jó, én is fogok venni majd, de kicsit ráérősebben, azért mégiscsak második nap volt ez. Mondjuk annyira drágán nem vette, hiszen került 11300JPY-be, amiben 500JPY a regisztráció volt. Itt minden bringát regelni kell, mert ha megállít a rendőr, akkor lecsekkolják hogy tied-e. Mondjuk lehet sebességes nem lett volna hátrány, de hát ő tudja. Én inkább kivárok, hátha lesz valami leharcolt használt bringa, amit pici pénzért meg lehet kapni :) Aztán ha nagyon szar, megveszem negyed áron a némettől amikor megy el februárban :D

Egy dolog

Azért elnézve a dolgokat, még mindig nem hiszem el, hogy Japánban vagyok...A kultúrális sokk soha nem tapasztalt mértkékeket ölt, de ez így van rendjén...és persze, hogy nincs még vége :)

Első nap

Ezt jól megszívtam...eddig úgy néz ki, hogy a harmadikra raktak egy csomó OUSSEP-est, én meg itt szívok az elsőn. Ma mikor fenn voltam náluk, akkor látszott, hogy ott már kezd kialakulni egy kis közösség, ami itt az elsőn abszolút nem :) Pl.: a saját szomszédom nem ismerem, bár az is igaz, hogy szerintem még nem volt itt, vagy még be sem költözött. Az meg a másik, hogy az én szintemen többnyire ferdeszemű van, akik általában beszélnek japánul valamennyit, így az angol nekik nem is kell...

Ettől függetlenül azért nincs ok a panaszra, kezd egyre otthonosabb lenni a hely. Ma felszereltem a szobát különböző dolgokkal, ami mondjuk alap, csak hát itt beszerezni nagyobb élmény. Pl.: már van törlőrongyom, evőeszközöm, tányérom, és saját pálcikám :) Ez utóbbival repülőt is beleszámolva rohadt sokat fejlődtem. Már tényleg csak a pici falatokkal van a baj. Sőt, igazából a boltban el is gondolkoztam, hogy kell-e egyáltalán nekem villa, de végül vettem, mert hát ne adj isten csinálok valami magyar kaját, hát tutira nem fogom pálcikával zabálni. Ez meg a másik dolog, villával lehet zabálni, pálcikával nem :)

Az internet kérdés is megoldódni látszik, csak itt is elakadt az info. Persze bejött a papírforma, ahogy a japánoknál ismeretes. Van a srác Jotta, aki ugye beköltöztetett. Kérdeztem tőle, hogy a net hogy működik, erre adott egy papírt, amivel lehet regelni és behúzzák az optikai szálat a szobámba (100mbit csak úgy). Ennek átfutási ideje 2-3 hét plusz kell bankkártya és 3480JPY lenne havonta. Mondjuk ennyi pénzért otthon szerintem egymást vernék a diákok, hogy behúzassák (kivétel persze a BME-s netet, mert azért az is tudja ezt), de hát én most próbálok inkább okosítani. Ma délelőtt a harmadikon való látogatásom eredményeképpen ki is derült, hogy megy itt is az okosság, mindenki osztja mindenkivel a netet és persze osztják a lét is. Persze mondják, hogy kérdezgessem a szomszédaimat a lehetőségekről, mert hogy ők már megvannak. Hát mondom csak lesz valami okos nálunk is, kérdezem egyik gyereket, hát nem beszéli a nyelvet, de látom valamit ott okosít. Mindegy, előkerítem Jotta-t, aki mellesleg mellettem lakik, hogy majd fordít. Rákérdezek erre a megosztás dologra, hát kisült, hogy a Jotta két spanja akivel eddig osztozott kiköltözött és most keres két embert...Ez az a Jotta, aki a kezembe nyomta a regisztrációs papírt. Hülye japók, először a papírforma, aztán ha rákérdezel, akkor van itt is mindig okosság :D Szóval a kábelt át is húztuk, a routerjével most van valami, szal netet még nem oszt, de ha lejár a szolgálata, akkor beállítja, és mehet is a net occón :D (persze beajánlottam a német srácot harmadiknak, úgyhogy háromfelé osztva jó áron van ez) Addig meg ülhetek a folyosón és valami szomszéd netét csórva tudok postolni :)

Koli és első arcok

Betévedtem az ajtón, elkaptam első mukit a portának kinéző helyiségben. Ezaz, beszél angolul, Yotta-nak hívják (mondjuk ezt addig nem tudtam megjegyezni, amíg a később érkező német le nem Yodázta :D ) és ő költöztet be. Szokásos történet, fizessek, adott papírokat bankhoz na meg valami sulis papírokat, ami már amúgy is megvolt. Bevitt a szobámba, adott kulcsot, átnéztük hogy minden megvan, nincs eltörve, kondi müxik, hűtő megvan, stb. Kárörvendőknek jelzem, nem 150 centis az ágy :PPP Szobával nincs gond, egyedül vagyok, kis előszobán és zuhanyzón osztozom valami név alapján európai taggal, akit még nem láttam. Mondjuk jelenleg is erőteljesen szellőztetek, de majd csak elmegy a szoba szaga. Ami viszont baljós, hogy tele van a szobám csótányírtó eszközökkel. Azóta már olvastam itt a faliújságon, hogy örüljünk, hogy jó idő van, de lesz ez majd szar is jövő nyáron és elvileg akkor indul a küzdelem a szívós fekete rovarok ellen.

Utánam érkezett egy tag, Clemence-nek hívják. Viccen kívül, már Amsterdamban ránéztem, és olyan érzésem volt, hogy ez is odajön ahova én. Szöulban mikor láttam, akkor már szinte 100-ra vettem. És tényleg befutott, na mondom ez kész. Amúgy német csóka, japánul szart se tud (mint kiderült kb. senki se tud), bár ő csak fél évre jött. Találkoztam még Marcos-szal és barátnőjével Viviennel. Vivien mondjuk más suliba jár, meg ő már két hete itt van, nagyon barátságos volt. Marcos tegnap jött, szintén OUSSEP-es és meglepően jól beszél angolul brazil létére. Persze meg van az oka, kiderült, hogy angol tanár :D Befutott még egy olasz és egy indonéz srác, kiknek neve számomra már feledésbe merült, de szerintem ők is OUSSEP-re járnak. Vagy csak nem értenek angolul (olasznál ez esélyes is). Beültünk még kicsit Clemence-el a közös helyiségbe tvzni, ahol egy tajvani csókával ismerkedtünk meg, de az ő angolja elég gyenge. Mondjuk arra jó volt, hogy lefordítsa, hogy miről szól az idióta japán tv-show, amit nyomattak.

Megérkeztem

Gyors az Asiana Airlines: úgy tűnik errefelé komolyan veszik a díjakat, és nem csak egymás közt osztogatják. Tehát nem véletlen kapták az év repülőtársaságának járó díjat. Most ilyenekbe nem megyek bele, hogy csak szépen öltözött, vékony kóreai csajok voltak a légiutaskísérők (ergo nincsenek buznyák palik) és mindegyik nagyon kedvesen vigyorgott. Érdekes, hogy erre a másfél órás útra saját kisképernyő járt 5 csatornával (persze ebből a CNN volt számomra érthető, de mindegy) plusz hoztak valami szusi jellegű dolgot. Ebbe volt két tekercs, tofu valami öntettel, kis rizs és tészta wasabival meg szójaszósszal plusz valami kis golyó szerű diós süti. Persze mikor kihozták, akkor erőteljesen koncentráltam a mellettem ülőre, hogy mit hogy eszik, mert lövésem se volt mit mire kéne önteni, hova rakjam, milyen sorrendben egyem :) Ja, alap, hogy itt már csak pálcika, de biztos vagyok benne, hogyha nagyon nem bírtam volna vele, akkor adtak volna villát.

Ahogy leszálltam a reptéren jött a nagyon szar rész, 1 órát álltam minimum sorba, hogy beengedjenek. Ujjlenyomat, fénykép a pofiról valami win xp alapú agyon buherált kis képernyős számítógépen. Amúgy maga a procedúra gyors és fájdalommentes, csak ha minimum 100 emberre jut 4 bevándorlási tiszt, akkor picit lassú a dolog. Jelzem, a csomagom megérkezett!!! Mondjuk gondolom ha valaki elhagyta volna, akkor az a Malév+KLM...Bandukolok a vámellenőrzéshez, mely abból állt, hogy csak rákérdezett már, hogy a "HUN" mit takar a passportban. Mondom Hungary, na akkor nagy vigyor, látja tanulói vízum, mondom egy évre jöttem, Osaka University, még nagyobb mosoly, úgyhogy nagy hajbókolás és arigatozás közepette be is engedett táskanyitogatás nélkül. Megjegyzem ez a különbség itt, hogy itt ha magyar nem basztatnak, otthon ha magyar vagy, azért basztatnak...

Reptéren gond nélkül meg is találtam a Nankai vasúttársaságnak jegypénztárát, ahol vettem egy jegyet a rapidra (nem minden bokorban megálló helyjegyes) vonatra. 4 perc múlva már indultunk is. Persze helyjegyes volt, de tudta a franc, hogy melyik szám lenne az ülésem száma a sok közül, szal lehuppantam az első szabad helyre, ahogy azt jó magyar szokás szerint IC-n csináljuk. Nem is volt gond, csak jött a kaller jegyet nézni - ami szintén érdekes, mert szerintem csak az enyémet nézte meg - aztán átültetett a helyemre, mert hogy az 3 sorral előrébb szól :) Megjegyzem, hogy kb. 35%-os telítettség jellemezte a vagont. Na mindegy, a gondok leszálláskor kezdődtek. Tudtam át kell szállni a metróra, meg hogy kell új jegy arra. Bandukolok is szépen, látom van automata, na mondom hajrá. De az istenért se tudtam működésre bírni. Az aszonta adjak bele jegyet és fizessek. De hát jegyet milyet? Nekem nincs jegyem, azért kell az automata. Jó, akkor próbáljunk segítséget kérni. Nyelvtudás nélküli helyi állomásbohóc vs. én. Ő japánul, én angolul (bár mondhattam volna magyarul is, tökmindegy). Hát nem érti, mutogatom nekem metró és Yamada állomás. Hát nem értjük egymást. Na erre kihozott valami papírt, ami ilyen balról japánul szedett kifejezések, jobbról angolul. Na kisütötte mennyit fizessek. Jó, adnám a lét, és pont ott volt a vonatjegyem. Ennek annyira megörült, hogy azt elkérte, mondta nem kell fizetni, menjek a kapuhoz, ott berakta jegyet és vigyorogva továbbmentem. Mondtam fasza, biztos átszálló jegy. Hát de nem, igazából ezek még mindig vasutasok voltak és én még csak itt hagytam el az állomást :DDD Ugye arról van szó, hogyha a vonattal továbbmész mint amire fizettél, akkor itt megfizettetik veled a különbözetet, máskülönben nem tudsz kimenni.
Jó, akkor már láttam a metrólejárót, előtte jegyautomata, vettem rajta 490 jenes jegyet, ahogy Laci tanácsolta, és irány a metró. Na ez is pont 3 perc múlva indult, de jól megijedtem, mert volt itt írva minden. Mellettem ülő öreg tagnak mutatom, hogy nekem Yamada station kell, néz jobbra balra, aszondja jó ez nekem. Jó is volt egyébként, csak hát bennem volt az ideg mint helyi tök idegen ugye. Yamadától taxizás volt felírva, azok is ott álltak szépen sorban. Itt azért van kiszolgálás :) Maga az autó ilyen kocka alakú enyhén a kommunizmus "fekete autóira" hajaz. Sofőr be is pakolta a cuccaimat szépen, bár azért meglepődött a szerintem túlsúlyos poggyászom emelésekor, de elbírt vele. Persze fehér kesztyűben vezetnek itt szigorúan. Bal hátra be is ültetett (otthon ez jobb hátul lenne, csak hát ez jobbkormányos) szépen, ahol ilyen fehér csipkés dologgal be volt borítva az egész üléssor. Lehajtom a kartámlát, mert akkor utazzunk már rendesen, hát elmondanám, hogy fűtött kartámasz volt :) Néztem nagyokat, mert kívülről full gagyi öreg autónak nézett ki. Érkezéskor kifizettem, csávesz kipakolt csomagtartóból, és látta, hogy van 3 lépcsőfok, gyorsan felfutott a nehezebb csomagommal rajta :) Ezt úgy, hogy nem adtam borravalót, mert azt olvastam nem szokás. Ezek szerint itt ez a szolgáltatás jár és kész.

Tehát megérkeztem, egyszer sem tévedtem el és ez tök jó :)

Utazás eddig

Most épp Szöulban vagyok, várok a gépemre, ami továbbrepít Osakaba. Mielőtt még elkezdeném fikázni a KLM-et, engedjétek meg, hogy hatalmas gratulát mondjak a dél-kóreai kormánynak. Hát nem semmi amit ezek erre a reptérre összehordtak. Néztem én, hogy "The world's best hub" meg ilyen demagóg szövegekkel hülyítenek, mikor megérkeztem, de viccen kívül, van benne valami. Azért USA-ban és EU-ban is láttam már jópár repteret, hát talán a London Heathrow 5-ös terminálja vehetné fel a versenyt ezzel, de veszítene, mert az nem barátságos. Ez itt hihetetlen tiszta, minden van, elfogadnak dollárt, yent, eurot, van thai masszázstól kezdve armani öltönyig minden. Itt komolyan veszik az átszálló utasokat. Persze szarnak H1N1-től mint a tűztől, mindenki maszkban flangál, meg azért érkezéskor a hőkamera rögtön befigyelt. Na most már csak egy valami izgat, az Asiana Airlines, mivel most láttam, hogy tán az év légitársasága volt, és most már kezdek hinni az ilyen kiírásoknak.

De a KLM meg elmehet a francba. Amikor az Alitaliaval nevezem egy napon, akkor azért valami gond lehet. Megint az lehet gond, hogy idén a British Airways jól feldobta a mércét, JetBlue és Delta tartotta a szintet, és akkor kapom a pofámba ezt. Kajába nem kötök bele, az egész jó volt: snack mogyoró helyet mandula van, ami király, ebédre koreai kaja volt, igazából magyar szemmel valami "kínais csirke", volt hozzá egy kis garnélarák meg egy kis süti. Aztán az éjjel közepén hoztak ilyen dobozban tésztát húslevessel (az arányok miatt írom így), adtak pálcikát, mondom köszi :D Sushit már éppen meg tudom enni pálcikával, de azért ezzel megküzdöttem. Először elakartam hozni a pokrócot amit adtak, de a húsleveses történet után inkább otthagytam, én ezt ki nem mosom :D Aztán reggeli is korrekt volt, valami tekercs volt, sztem tengeri cuccal tömve, meg gyümölcssali, joghurt. Tehát kaja jó, de a kiszolgálás???
Egy finn taggal kerültem össze, aki 29 éves létére a legnagyobb gondja, hogy dél-amerikát és afrikát még nem utazta be, úgyhogy volt miről beszélgetnünk. Rá is álltunk a whiskey-re, csak hát a másodikat már cseszték hozni. Már felváltva hasaltunk a hívó gombra, ezek a hollandok meg se mozdultak (igazából azt se tudom hova tűnt el az összes, mert a folyosón se lehetett őket látni). Pedig már majdnem elálmosodtam, de hát nem...És akkor jön az, hogy normális társaságoknál ha nem bírsz aludni, akkor nyomod a kis kijelződ és nézel valamit, amit TE akarsz. ITT?? ÁÁÁ! Nézzed a közös képernyőn azt amit adnak, azzal a fülessel, ami alapból röcsög és a hangerőszabályzóm már az elején se működött. És erre még rájön az, hogy van ez az Éjszaka a Múzeumban 2 vagy mi, és 2x leadták egymás után! DE MIÉRT? Hátha elaludtad az első vetítést, és majd mikor felébredsz bepótolod? Mondom, majdnem Alitalia, csak ott legalább nem ugyanazt a filmet adták egymás után.
Most már kíváncsi vagyok, hogy a visszaútra mit alkotnak, de inkább nem idegelem magam rajta, úgyis jó messze van az még.

Amúgy jól vagyok :) Jelentkezem majd Osakaból.

Intro

Ez lesz a Japánban töltendő egy évem hivatalos beszámolója, hasonló, mint anno volt az USA-s. Hogy mi lesz benne, azt pontosan még nem tudom, de valószínű a kultúrális sokk minden eddiginél jobban meg fog viselni, valószínűleg legtöbbször erről fog szólni a blog. Ha lesz időm, akkor meg lesz szépen dizájnolva is a blog, de ehhez még szíves türelmeteket kérem.

Hamarosan jelentkezem, most megyek is a reptérre.