Kendo

Régóta gondolkoztam, hogy kellene valamit kezdeni magammal küzdősportok terén, ha már itt vagyok Japánban ugye. Az ökölre menés már nem az én stílusom, volt belőle elég gyerekkoromban. Választásom a kendo-ra esett, mivel mindig is érdekeltek a japán kardok és az efféle harcművészet. Mielőtt bárki megijedne, nem kardokkal hadonászunk edzésen, az azért elég veszélyes lenne :) Helyette van szép bambusz kardunk, amivel lehet nyírni egymást. Illetve nekünk még nem, mivel még az alapokat tanuljuk.
Zheng kollégával neveztünk be eme kalandra, és elég vicces a helyzet, mivel nem beszélünk japánul, de ők meg nem beszélnek angolul. Mondjuk ez annyira nem gond, mivel csak utánozni kell a sensei-t, aztán majd mondja, ha gáz van. Ő mondjuk lelkesen magyaráz japánul, remélem ragad is rám valami a nyelvből is. A másik mókás dolog, hogy ugye mivel mi vagyunk a tök kezdők, ezért mindenki a feljebbvalónk, azaz nekünk mindenki sanpai. Ez azért mókás, mert a közvetlen sanpaijaink ketten együtt nincsenek meg 10 évesek :D Szerintem ha valaki nézné az edzést és látni, hogy egy öreg sensei tanít két kis tökmagot, meg két felnőttett, akkor lehet sírva röhögne. De mindegy, ez nem erről szól, hanem a kendo-ról, ami tényleg nagyon elvarázsolt. Mondjuk hallottam, hogy mikor meg kell venni a felszerlést, akkor sokan "kivarázsolódnak" az ára miatt, de emiatt jó pár hónapig nem kell aggódni szerintem...
Heti két edzésünk van, ami mondjuk nem olyan hű de sok, viszont kiderült, hogy ez a dojo (küzdősportcsarnok talán?) elég profi - mondjuk ez látszik is - úgyhogy itt többet lehet tanulni, mint pl.: az egyetemi klubban. Azért az sose mindegy, hogy hány diák jut egy senseire, és ez míg nálunk 4, addig az egyetemen 30-40...
Majd még mesélek ha lesz mit, egyelőre 2 edzést toltunk le, de alig várom, hogy megérkezzen a saját bambusz kardom, aztán gyakorolhatunk edzésen kívül is.