Élet a mindennapokban

Nem írtam mostanság, bocs :)
Ezúttal a lustaságot lehet okolni, nem pedig az eseménytelenséget, bár azért azt hozzáteszem, hogy olyan megdöbbentő dolgok már nem történnek. Sokan mondták, hogy japán furcsa, de szerethető ország, hát nekik üzenem, hogy ja, szerintem is :D
Most hirtelen sokminden forog a fejemben, de most inkább arról szeretnék írni, hogy miért is érdekes a fehér ember élete errefelé.
Kezdjük triviális dolgokkal, más szemmel néznek rám az emberek :D Általában nem bámulnak rám, és el tudok suhanni mellettük bringával vagy akár gyalog. De mi van akkor, a nem? :D Na akkor jön az, hogy jön a bámulás és értetlenség. "Ki ez itt? Mit csinál itt? Miért néz ki így? Biztos amerikai! Akkor tuti beszél angolul! stb. ". A legaranyosabbak a gyerekek, akiknél még nincs meg a kontrol és szó szerint tátott szájjal bámulnak, hogy ugyen mi a franc van ennek a szemével, hogy ilyen kerek. És nem veszik ugye észre magukat. 20 perces vonat út alatt végigbámul a kisgyerek :D Szerintem tök vicces. Ők nem az idegesítő kategóriába tartoznak.
Az idegesítőek azok, akik azt hiszik amerikai vagyok. Európai embereknek ezt nem kell magyarázni, hogy miért sértő, de ők persze arra gondolnak, hogy biztos beszélek angolul mert fehér vagyok. Hát bingó, ez éppen talált, csak könyörgöm, NEM VAGYOK AMERIKAI. És ne is próbálj velem angolul beszélni, mert második mondatnál úgyis elveszted a fonalat, csak úgy mint én japánul :D Van akit ez nem zavar, utcán odajön és elkezd angolul magyarázni nekem. Mert ha még csajok csinálnák, bánja a franc, de középkorú vagy méginkább idősek faszik kíméljenek. Egy angol srác akit nem rég ismertem meg mondta, hogy ő képtelen japánul megtanulni a japán emberek miatt. Nem értettem miről beszél. Ő mondta, hogy mindenki angolul akar vele beszélni. Hát mondom még jó hogy kicsit külvárosban lakom, itt nem áll fenn ez a veszély. Erre mondja, hogy még a boltban is hiába köszöni meg japánul a kasszánál a cuccot, visszaszólnak angolul, hogy szívesen. Na ezt végképp nem akartam elhinni, de azóta felfigyeltem, hogy tényleg próbálkoznak angolul visszaszólni a boltokban :D De ez csak fokozódik a belvárosban, úgyhogy majd javaslom neki a költözést :)
Viszont már kezdek egyre jobban beszélni kézzel-lábbal és azzal a japánnal amivel eddig felvérteztem magam. Most már nagyon nem tudok eltévedni, amíg emberek vannak a közelben. Sőt, hogy már néha felismerek kanjival írt helyneveket különösen izgalomba hoz :D Talán mégsem annyira reménytelen ez.