Shun papa nagy ötlete

A szerdai napomat Shuna papa jól beszervezte. A szitább agyúaknak elmondom, hogy Shun papa az én Host familym férfi nemű tagja. Az a nagy ötlete támadt, hogy menjek vele valami szoc. központba segíteni. Hát mondom ebben nagy baj nem lehet, át is mentem hozzá 11-re, aztán irány a központ. Kiderült, hogy a meló egyszerű, végülis egy önkéntesek által üzemeltetett büfé van, ahol kávét és teát lehet inni. Mondom nem lesz itt gond, volt néhány tatter, isznak egy kávét ebéd után, aztán elmennek azt jól van. Dolgoztam már konyhán eleget, nagy újdonság se lehet.

Hát de volt. A franc se gondolta, hogy a tatterek csak a bemelegítés. Utána érkezett egy rakat mozgássérült. Velük még mindig nem volt baj, de ahogy telt múlt az idő, a mozgássérültek eltűntek, felváltották őket az értelmi fogyatékosok. De nem enyhén, súlyosan. Én csak néztem, hogy most igazából mit is csinálok itt? Egy néhány olyan dolgokat művelt, hogy egyszerűen nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Most már biztos, nem tudom én ezt a helyzetet kezelni, szerencse, hogy semmit nem értettem a japán dumálásból, úgyhogy átmentem zombi módba, hogy majd csak vége lesz. Vége lett, végre kaptam ebédet, amiért lényegében megdolgoztam, lol.

Ebben nem az a baj, hogy önkéntes meló volt, hanem az, hogy igazából nem volt választásom. Most mondjam Shun papának, hogy bocsmá, kiborítanak a gyp-sek? És akkor hallom, hogy más host familyk Tokyo-ba viszik az embereket, meg ide-oda kurva drága helyekre. Nem tudom mi lesz a következő okossága, de ez most nagyon betette a kaput.