Koli és első arcok

Betévedtem az ajtón, elkaptam első mukit a portának kinéző helyiségben. Ezaz, beszél angolul, Yotta-nak hívják (mondjuk ezt addig nem tudtam megjegyezni, amíg a később érkező német le nem Yodázta :D ) és ő költöztet be. Szokásos történet, fizessek, adott papírokat bankhoz na meg valami sulis papírokat, ami már amúgy is megvolt. Bevitt a szobámba, adott kulcsot, átnéztük hogy minden megvan, nincs eltörve, kondi müxik, hűtő megvan, stb. Kárörvendőknek jelzem, nem 150 centis az ágy :PPP Szobával nincs gond, egyedül vagyok, kis előszobán és zuhanyzón osztozom valami név alapján európai taggal, akit még nem láttam. Mondjuk jelenleg is erőteljesen szellőztetek, de majd csak elmegy a szoba szaga. Ami viszont baljós, hogy tele van a szobám csótányírtó eszközökkel. Azóta már olvastam itt a faliújságon, hogy örüljünk, hogy jó idő van, de lesz ez majd szar is jövő nyáron és elvileg akkor indul a küzdelem a szívós fekete rovarok ellen.

Utánam érkezett egy tag, Clemence-nek hívják. Viccen kívül, már Amsterdamban ránéztem, és olyan érzésem volt, hogy ez is odajön ahova én. Szöulban mikor láttam, akkor már szinte 100-ra vettem. És tényleg befutott, na mondom ez kész. Amúgy német csóka, japánul szart se tud (mint kiderült kb. senki se tud), bár ő csak fél évre jött. Találkoztam még Marcos-szal és barátnőjével Viviennel. Vivien mondjuk más suliba jár, meg ő már két hete itt van, nagyon barátságos volt. Marcos tegnap jött, szintén OUSSEP-es és meglepően jól beszél angolul brazil létére. Persze meg van az oka, kiderült, hogy angol tanár :D Befutott még egy olasz és egy indonéz srác, kiknek neve számomra már feledésbe merült, de szerintem ők is OUSSEP-re járnak. Vagy csak nem értenek angolul (olasznál ez esélyes is). Beültünk még kicsit Clemence-el a közös helyiségbe tvzni, ahol egy tajvani csókával ismerkedtünk meg, de az ő angolja elég gyenge. Mondjuk arra jó volt, hogy lefordítsa, hogy miről szól az idióta japán tv-show, amit nyomattak.