A család

Van egy ún. Host Family program, melynek a lényege, hogy vannak önkéntes családok, akik vállalnak diákokat, hogy segítsenek nekik, valamint ismertessék őket a kultúrával, nyelvvel. Bár mint kiderült van aki arra gyúr, hogy a saját angolját fejlessze, na ez mondjuk LOL :D Én is neveztem még erre a programra és szerencsére kaptam is családot. Akik nem kaptak, azoknak szívás, de ha jól vettük le a lényeget, akkor általában azok nem kaptak, akik beszélnek japánul. Igaz is, barátkozzanak maguktól a japókkal.

Ma volt az első találkozás a családdal. Egy 65 éves öreget kaptam - megjegyzem máshol se voltak fiatalabbak - de elég korrekt volt a tag. Asszony nem volt ott, rákérdeztem miért, hát mint kiderült csinálja a vacsit az öregnek estére. Plusz pont, látszik rend van otthon :D Amúgy Shun-nak hívják, a feleségét meg Michi-nek. Rendszer mérnök volt nyugdíjig, úgyhogy biztos nem él szarul, de mondjuk ez majd kiderül vasárnap, amikorra is meghívott ebédre. Legjobb az egészben, hogy lakik kb. 5 percre a kolitól :) Mint kiderült, ez közel sem egyértelmű, mert valakinek a családja Tokyo és Osaka közt félúton lakik, ami azért nem kicsit szivacs.

Le se tagadhatná, hogy mérnök, készült az öreg. Vagy kétoldalnyi cumója volt Magyarországról, köztük történelemtől kezdve nevezetességekig és kajákig. A palacsintánál nagyon leakadt, megkérdezte tudok-e...hát persze hogy tudok, bár még sose csináltam :D Aztán vagy 10 percig azon röhögtünk, hogy egy az egyben olyan fényképezője van mint nekem. Ezt láttam nagyon tetszik neki...hát igen, egyikünk sem vesz szar cuccot, ennyi :D Az is nagyon tetszett neki, hogy van Suzuki gyárunk :) Aztán egy atlaszon végigmutogattam neki Magyarországot, volt Trianon is, ha már nála voltak a fontos évszámok. És a vicc, hogy az öreg tudta, hogy Trianon treaty... Azért látott ő is világot, de mondta, hogy nagyrésze business volt, de ez nem is meglepő.

Mondjuk a franc se gondolta, hogy ajándékot is kellene hozni, úgyhogy rögtönözve beáldoztam egyik rúd Pick szalámim (melynek súlyán a haverjával együtt csodálkoztak) és a kis féldekás Rézangyal pálinka rakétát. Azért gyorsan kiderült, hogy nem veti meg az alkoholt, tudott Tokajról is. Kérdezte, hogy próbáltam-e már itt a sört, mondtam ja. A melyiket kérdésnél csak az Asahi-t és a Sapporo-t tudtam mondani, de nem is baj, hiszen gyorsan kiderült, hogy az Asahi-t (mellesleg ez elég tuti cucc, és van vagy 10 fajta) itt gyártják Suita-ban. Mondta is rögtön, hogy be tud vinni, aztán majd kóstolunk :D Remélem így is lesz :)

Persze joggal felmerül a kérdés, hogy mennyire beszél angolul...hát tud szavakat és próbálkozik, igazából nincs baj a megértéssel, de szerintem a barátja jobban tolja (őt mondjuk nem tudom hogy kicsoda, de neki is van diákja, de ráhagyta az asszonyra, ő meg járkált körbe mindenkihez és fényképezgetett). A végén az egyik koordinátor mondta, hogy jól jártam, mert Shun már csinált ilyen diák gajdírozást előtte, úgyhogy állítólag vérprofi. Hát úgy legyen, remélem csiszol a japán tudásomon :D